index.hu/video/2011/05/21/radiocafe_vege/
A Radiocafé szerkesztőségének közleménye
Keretes szöveg. A radiocafé szerkesztősége és valamennyi munkatársa sajnálattal kénytelen tudomásul venni, hogy így kell véget érnie egy sokkal többre érdemes rádió magyarországi történetének.
Őszintén reméljük, és a visszajelzések alapján talán nyugodtan ki is jelenthetjük, hogy még folyamatos nehézségeink ellenére is sikerült egy hallgatható, mi több, szerethető rádiót készítenünk, amelyre sokáig fognak törzshallgatóink – és mi magunk is – emlékezni.
Minden pátosztól mentesen hisszük, hogy sikerült kiemelkednünk az átlagból, és értelmes, szórakoztató, hitelesen és pártatlanul tájékoztató, néha elgondolkodtató, mindenképpen értéket teremtő rádió volt a miénk. Az, hogy most a legjobb szándékaink ellenére be kell fejeznünk, jól mutatja, hogy jelenleg nincs akkora igény erre Magyarországon, hogy egy ilyen nagyságrendű rádió fenntartható legyen ezzel a profillal.
Kádár Tamás, a Radiocafé volt tulajdonosának, az Est Média egykori ügyvezetőjének levele
Az ország legjobb rádiója hallgatott el ma, 2011. május 17-én 16.00 órakor. Nem azt állítom, hogy az utóbbi hetekben is az ország legjobb rádiója volt, de azt igen, hogy évekig, a működésének szinte teljes ideje alatt a radiocafé 98.6 volt Magyarország legmodernebb, leginvenciózusabb, legkulturáltabb, legsokoldalúbb, és igen: legközszolgálatibb rádiója. Nyilván elfogult vagyok, hiszen ott voltam, amikor még EstFM-ként először megszólalt a „Cowboy” a 98.6-on, amikor átalakult és megszületett a radiocafé 98.6, amikor nem tudta bedönteni a Petőfi, amikor megvette az econet, és sajnos ott voltam ma is, amikor utoljára szólalt meg a „Cowboy” a 98.6-on.
…
A radiocafé 98.6-tal sokkal kevesebb lett a magyar médiapiac. Nem állítom, hogy nem neheztelek azokra, akik ide juttatták, és egyúttal haragszom magamra is, amiért 2007-ben úgy döntöttem, hogy érdemes eladni.
Jól látszik, hogy ez a rádió (jelzem, az összes!) csak addig tud jól működni, amíg a lélek, a rádiózás iránt érzett megfoghatatlan szerelem hajtja előre. Azoknak az embereknek a közös szerelme, akik csinálják, nap, mint nap. Ha ez nincs meg, akkor az történik, hogy egyszer csak lekapcsolják. Mint az „én rádiómat” egy órával ezelőtt.
