Csejtei István volt líbiai nagykövet

A Líbia elleni határozat üzenet Elefántcsontpartnak is


Csejtei István volt líbiai nagykövet: a Líbia elleni határozat üzenet Elefántcsontpartnak is

 Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott 1973. számú határozat
precedenst teremtett, és azt üzeni, hogy jogszerű, sőt kötelező a
nemzetközi közösségnek fellépni a saját népüket támadó diktátorok
ellen; közéjük tartozik a hatalomból távozni nem akaró
elefántcsontparti elnök, Laurent Gbagbo is – mondta el az MTI-nek
Csejtei István volt líbiai nagykövet.

 Hétfőn a nyugat-afrikai ország egyik stratégiai jelentőségű
városában heves harcok törtek ki Laurent Gbagbo elnök katonái és
riválisa, a hivatalosan az ország vezetőjeként elismert Alassane
Ouattara erői között. A 2010. november végi választások győztesének
tartott Ouattara csapatai eddig csak az ország északi részét – a
2003-ban meghúzott demarkációs vonaltól északra lévő területeket –
tartották ellenőrzésük alatt, hétfőn azonban a délnyugati országrész
felé előretörve állítólag kezükre került Duékoué városa is. A
hatalomhoz ragaszkodó Laurent Gbagbo egyik tisztségviselője azonban
azt közölte, hogy csak a település egyik felét foglalták el Ouattara
csapatai, a másik felét továbbra is Gbagbo katonái ellenőrzik.

 Duékoué azért jelentős, mert a régióból – Moyen-Cavally –
szüretelik az ország 1,2 millió tonnás éves kakaóbab-termésének több
mint egyötödét. A csokoládé nyersanyagának értékesítéséből befolyó
pénz adja az állami bevételek 35 százalékát, vagyis nagyban
hozzájárul ahhoz, hogy az elnöki székből távozni nem akaró és a
kakaóipart nemrég államosító Gbagbo ki tudja fizetni a szolgálatában
álló hadsereget és tisztségviselőket.
 Csejtei István, a Budapesti Gazdasági Főiskola mestertanára úgy
látja, Gbagbo távozásához az vezetne, ha nem tudná már finanszírozni
az őt támogató erőket, illetve az általa Nigériából toborzott
zsoldosokat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában a napokban megvitatásra
kerülő francia-nigériai határozattervezet is elsősorban pénzügyi
szankciókkal sújtaná Gbagbót, ami előbb-utóbb térdre kényszerítené a
2000 óta hivatalban lévő politikust. Csejtei István szerint ezzel a
lépéssel talán ki lehetne apasztani Gbagbo forrásait, aminek nyomán
elvesztené támogatottságát, és ezzel elkerülhető lenne, hogy a
jelenlegi válsághelyzet véres polgárháborúba torkolljon. A BGF
mestertanára az ENSZ részéről nem tart kizártnak az esetleges
katonai beavatkozást sem, amennyiben az erőszak a Líbiában
tapasztaltakhoz hasonló méreteket öltene. Csejtei szerint az ENSZ BT
1973. számú határozata az elefántcsontparti helyzet alakulása
szempontjából is jelentős, mivel történelmi precedenst teremtett.
Arról van szó – mutatott rá Csejtei – , hogy jogszerű, sőt kötelező
a nemzetközi katonai intervenció olyan esetekben, amikor diktátorok
tüzérséggel, tankokkal támadják  saját népüket. „Ez a védelmi
felelősség elve, amely üzenet nemcsak az arab, hanem a
fekete-afrikai diktátoroknak is szól” – mondta. Csejtei szerint az
ENSZ BT nagy valószínűséggel élni fog a lehetőséggel, és a megfelelő
eszközökkel távozásra fogja bírni a tavalyi választásokat elvesztő
Gbagbót.
 A volt líbiai nagykövet (2006-2009) elmondta, hogy a világ első
számú kakaóbab-termesztő országában a gond nemcsak a választások
körül kialakult vitából, hanem a törzsi-vallási ellentétekből,
továbbá, ami még fontosabb, az idegenellenességből ered. A déli
területek nagy része felett befolyással rendelkező Gbagbo a lakosság
előtt ugyanis elsősorban azzal „legitimálja” hatalmát, hogy ő az
idegenek ellen harcol, nevezetesen a szomszédos Burkina Fasóból
(innen származik Ouattara is) és Maliból bevándorló csoportok ellen,
akik az utóbbi évtizedben a megélhetés reményében költöztek
Nyugat-Afrika máig legfejlettebb államába. „Azok, akik közülük
időközben délre vándoroltak, a Gbagbóhoz hű erők által gerjesztett
mostani erőszakhullám legelső áldozatai voltak. Gbagbo nemzetiségi
hecckampányt folytat” – mutatott rá Csejtei István.
 A kérdésre, hogy bekövetkezhet-e Elefántcsontpart kettészakadása,
mint ahogy az nemrég Szudánnal történt,  így válaszolt: mivel
lezajlott egy tiszta választás, amelynek eredményéből az tűnik ki,
hogy a többség valóban változást akar, az ENSZ és a nemzetközi
közvélemény is úgy látja, meg kell akadályozni, hogy az események 
ebbe az irányba forduljanak, hiszen az ilyen minta továbbgyűrűzne a
kontinensnek. 
 Csejtei az Európai Uniónak az elefántcsontparti konfliktus
megoldásában való esetleges szerepvállalásával kapcsolatban
megjegyezte, hogy Líbiával ellentétben a nyugat-afrikai állam már
nem tartozik a huszonhetek felelősségi körébe, a jövőben viszont
mindenképpen számítani lehet arra, hogy a keleti és déli irányú
uniós szomszédságpolitika tovább bővül és az Egyesült Államokkal
való munkamegosztás jegyében négyágúvá válik, így az orosz
partnerség mellett kiegészül a fekete-afrikai térség iránti
erőteljesebb elkötelezettséggel is.

 

BreuerPress/MTI/Reuters/AFP