Saját bevallásuk szerint azonban ők csak mozgósítanak, a forradalom nem a világhálón, hanem az utcán zajlik.
A közösségi oldalakat és a videó-megosztókat használó netezők és bloggerek robbantották ki azt az elégedetlenségi megmozdulást, amely futótűzként terjed az arab világban. Saját bevallásuk szerint azonban ők csak mozgósítanak, a forradalom nem a világhálón, hanem az utcán zajlik.
A Le Monde című francia napilapban hétfőn délután megjelent kairói
keltezésű elemzésben Gamal Eid, az Arab hálózat az emberi jogokról
való tájékoztatásért elnevezésű szervezet ügyvédje úgy vélte, hogy
az internet lett az arab népek számára a szabadság tere, egy olyan
felület, ahol mindenki informálódhat és szabadon elmondhatja a
véleményét. A We are all Khaled Said (Mindannyian Káled Szaídok
vagyunk) Facebook-oldal pedig lényegi szerepet töltött be az
egyiptomi forradalom kitörésében, s a tüntetések legfontosabb
információs felületeként szolgált.
Az oldalt létrehozó egyiptomi állampolgárságú, de amerikai
feleségével Dubaiban élő Váel Huném, a Google közel-keleti
marketingvezetője semmilyen ideológiát nem képvisel és éppen ez adta
az oldal erejét: olyan embereket sikerült mozgósítania, akik soha
nem akartak politizálni és így bejegyzéseivel mindenkihez szólt. A
nemzeti hőssé vált Huném 12 napos őrizetbe vétele után a kairói
Tahrir téren elmondott beszédében Forradalom 2.0-ról beszélt. Ezzel
az álláspontjával azonban a Le Monde által megkérdezett kollégái nem
teljesen értenek egyet.
Ramy Raoof blogger úgy véli, hogy „az olyan kifejezéseknek, mint
Forradalom 2.0, Facebook-forradalom, Twitter-forradalom nincs semmi
értelmük”. Egy aktivista, Mona Szeif szerint a forradalom nem
robbanhatott volna ki az internet nélkül, mert anélkül nehéz lett
volna az embereket mobilizálni. A január 25-i első tüntetés után
azonban a Facebook és Twitter már csak marginális szerepet játszott
a történésekben: a forradalom attól kezdve nem virtuálisan, hanem az
utcán zajlott. Az emberek eldöntötték, hogy a Tharir téren maradnak
Mubarak távozásáig.
Az egyiptomi forradalom – mint fogalmaz a Le Monde – lángoló
beszédek, imák, véres összecsapások története is, nemcsak az
interneté. Gigi Ibrahim, egy másik aktivista úgy véli: „lehet, hogy
a forradalmat ki lehet robbantani néhány klikkeléssel, de aztán a
forradalmat már a nép csinálja”.
Isszandr El-Amrani újságíró a The Arabist elnevezésű blog írója
szerint az egyiptomiaknak elege lett a korrupcióból, a választási
csalásokból és a rendőrségi kínzásokból. Az internetes oldalak
fontos szerepet játszottak a közvetítésben, de a tunéziai forradalom
ereje, a koptok legyilkolása, valamit az első január 25-i tüntetés,
majd a január 28-i véres represszió együttesen járult hozzá ahhoz,
hogy az egyiptomi megmozdulás nagyon erőssé vált. A vezetők egyszerű
és világos üzenetet közvetítettek, a média pedig a felkelőket
támogatta. „Mindezek a tényezők olyan ritka kombinációt adtak, hogy
az váratlan eredményre vezetett” – fogalmazott az újságíró a Le
Monde-nak.
A lap arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatalom már semmilyen
hatást nem tudott azzal elérni, hogy az internetet és a
mobiltelefon-szolgáltatást néhány napra lekapcsolta, mert a
megmozdulás akkorra már megállíthatatlanná vált.
Wáel Abbász blogger szerint az internet a politikai információk és
a logisztikai részletek terjesztésével segített az embereket utcára
vinni. „Azt hiszem, hogy az aktivisták közül egyikünk sem számított
arra, hogy ilyen sok ember lesz az utcán” – vallotta be. A
forradalmi felhívás kezdeményezőit egyszerűen meghaladta az általuk
használt eszköz ereje, és maguk is meglepődtek az egyiptomiak
eltökéltségén és bátorságán.
A 80 millió lakosú Egyiptomban 24 millióan interneteznek, közülük
5,45 millióan vannak fent a Facebookon, 300 ezren twittereznek és
250 ezren bloggolnak. Ez pedig a Le Monde szerint pont elég ahhoz,
hogy a hírek mindenkihez eljussanak, mivel minden családban van
legalább egy olyan személy, aki rendszeresen csatlakozik a
világhálóhoz – hangsúlyozza Wáel Abbász. Ezenkívül nagyon fontos
szerepet játszott az al-Dzsazíra katari hírtelevízió, amely
egyértelműen a tüntetőket támogatta.
Azt sem lehet tudni, hogy például Huném akar-e politizálni a
jövőben és feltehetően nem a Facebookon forradalomra szólítók
lesznek Egyiptom következő vezetői, de nagy szerepet játszhatnak a
fiatalok mozgósításában a választások előtt – hívta fel a figyelmet Issandr El-Amrani.
BreuerPress-media info
