Az egyiptomi felkelés támogatásának elmulasztása árulással ér fel.
Francia elemző az 1956-os magyar példára figyelmeztet
Kelet-Európa és azon belül is az 1956-os magyar forradalom példájára hivatkozva arra figyelmeztette a francia gondolkodókat Jean-Francois Kahn politikai elemző, hogy „az egyiptomi felkelés támogatásának elmulasztása árulással ér fel”.
A Marianne című politikai hetilap alapítója, centrista politikus –
aki Nicolas Sarkozy államfő egyik legvitriolosabb kritikusának
számít Franciaországban – a baloldali Libération című napilap
hasábjain hétfőn tette közzé írását.
„1956-ban egy teljes nép kelt fel a diktatúra ellen. Ez
Magyarországon történt. A kommunista propaganda azonnal azt kezdte
terjeszteni, hogy jobboldali elemek, reakciósok és még a fasizmussal
rokonszenvezők is részt vettek a felkelésben. Ez igaz is volt. És az
ő örököseik meg is nyerték a legutóbbi választásokat. És ezért nem
lett volna szabad támogatni azt a csodás népfelkelést, amely egy
teljes társadalmat magával ragadott, beleértve a reformkommunistákat
is, és amely az első ütést mérte a posztsztálinista
totalitarizmusra?” – írja Kahn. Hozzátette: „Ismertem sajnos
olyanokat, akik Jaruzelskit jobban szerették, mint a Szolidaritást
azzal az indokkal, hogy a lengyel katolikus mozgalom, a lázadás
motorja, erős antiszemita beütésekkel is rendelkezik”.
Alain Finkielkraut filozófus véleményére reagálva, miszerint az
egyiptomi felkelésnek nincs igazi jelképes vezetője, Kahn úgy véli,
hogy „sok Václav Havel van Egyiptomban és a szíriai börtönökben,
legalább annyi, mint amennyi korábban Kelet-Európában, Romániában,
Ukrajnában, Szerbiában vagy éppen Franjo Tudjman elnöki mandátuma
idején Horvátországban volt”.
Az elemző arra is kitért, hogy miközben a harmincas évek végén a
közép-európai országok választásait szélsőjobboldali pártok nyerték
meg, Egyiptomban egy antifasiszta nemzeti liberális párt, a Wafd
került hatalomra, amelynek alapítója, Szaad Zaglúl Franciaországban
végezte tanulmányait.
Kahn szerint igaz, hogy a Muzulmán Testvériség erőt képvisel
Egyiptomban, de ezt részben Hoszni Mubarak elnök elnyomó
politikájának – az iszlám szerepének felértékelése, durva
tekintélyelvűség, korrupció, társadalmi elnyomás és állami
antiszemitizmus a belpolitikában az Izraellel való együttműködés
kompenzálására – köszönheti. Mostantól azonban két dolog következhet
be az elemző szerint Egyiptomban: vagy a demokratikus mozgalom győz,
és ellenerőt képez az iszlamistákkal szemben, vagy pedig leveri a
felkelést az a hatalom, amely teljesen hitelét vesztette, és az
iszlamisták tényleg teret nyernek. „Nem támogatni a demokratikus
felkelést Egyiptomban vagy másutt, ahol bekövetkezik, az még a
világiasság szempontjából is árulással ér fel” – írta Kahn.
BreuerPress-media info
