és az abból fakadó kedvezmények az Izraelben élő magyarajkú zsidók számára
A kedvezményes honosítás jogkövetkezményei és az abból fakadó kedvezmények az Izraelben élő magyarajkú zsidók számára
Az elmúlt időszakban több sajtóorgánum beszámolt arról, hogy rendkívüli érdeklődés mutatkozik Izraelben a kettős állampolgárság iránt. Az Izraelben élő magyarajkú zsidó diaszpóra közel ötszázezer főre tehető, és közülük sokan történelmi igazságtételként tekintenek a kedvezményes honosítás lehetőségére.
A holokauszt rémtettei mellett talán kevésbé közismert tény, hogy részben a zsidók gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. évi IV. törvény nyomán, részben az emigráció következtében számos zsidó honfitársunk vesztette el magyar állampolgárságát. Az ő hányattatott sorsuk a kitelepüléssel nem ért véget: a zsidó hontalanok főként Anglia Palesztina-politikájának köszönhetően illegális bevándorlóknak minősültek, az őket szállító hajókat elsüllyesztették, a partraszállókat az angolok elfogták és deportálták.
A valódi fordulat csupán 1950-ben az un. visszatérési törvénnyel következett be, amely előírta, hogy Izrael állam befogadjon minden olyan zsidót, aki olé-ként jelentkezik, azaz olyan zsidóként, aki Izraelbe kíván bevándorolni. Így 1948 és 1970 között csaknem hatszázezer európai zsidó – közöttük nagyszámú magyar – telepedett le Izraelben, akiknek Magyarországhoz fűződő közjogi státuszuk rendezése lényegében 2010-ig váratott magára.
Mint ismeretes az Országgyűlés által elfogadott és 2010. augusztus 20-án hatályba lépett kéttős állampolgárságról szóló törvény alapján 2011. január 1. napját követően kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyar származását, és magyar nyelvtudását igazolja. A jogszabály azonban nem érintette a választójog kérdését. E körben szólnunk kell arról a körülményről, hogy amennyiben egy magyarajkú zsidó kedvezményes honosítás útján megszerzi a magyar állampolgárságot, ennek nyomán többek között vonatkoznak rá az EU-s állampolgárokra vonatkozó kedvezmények (szabad mozgás, letelepedés, munkavállalás etc.), illetve pl. az USA-ba vízummentesen történő beutazás lehetősége is, amennyiben az érintettek igényelik a vízummentes utazásra feljogosító biometrikus (az Európai Unióban is használatos) útlevelet.
A jelenleg ismert szabályok alapján, a magyar választásokon részt vehetett és a magyar pártokra szavazhatott minden EU-tagállam Magyarország területén bejelentett lakóhellyel rendelkező állampolgára, amennyiben jelezte szavazási szándékát. Az Európai Unió Bírósága – az EU-parlamenti választások kapcsán – azonban több ítéletében rámutatott arra, hogy a közösségi jog jelenlegi állása szerint a választásokra vonatkozó aktív és passzív választójoggal rendelkezők körének meghatározása a közösségi jog tiszteletben tartása mellett az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik.
Az EK-szerződés vonatkozó rendelkezéseivel ugyanis nem ellentétes az, hogy a tagállamok saját állampolgáraikon és a területükön lakóhellyel rendelkező uniós polgárokon kívül aktív és passzív választójogot adnak velük szoros kapcsolatban álló, meghatározott személyeknek. Az EU Bíróságának gyakorlata rögzíti továbbá, hogy a közösségi jog egyetlen általános elve sem írja elő, hogy a választások során a választók köre az európai uniós polgárokra lenne korlátozva.
Fontos annak rögzítése is, hogy amennyiben a honosított állampolgár nem kapja meg az adott országtól a választójogot ennek érvényesítésére lehetősége van a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt is. A Matthews kontra Egyesült Királyság ügyben 1999. február 18‑án hozott ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az Egyesült Királyság – mivel Gibraltárban nem rendezett európai parlamenti választásokat – megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 3. cikkét, amely előírja a szerződő feleknek, hogy kötelezzék magukat arra, hogy ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartsanak olyan körülmények között, amely a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítja a nép véleményének kifejezését. Ítéletének 64. pontjában az említett Bíróság megállapította, hogy a felperest gibraltári lakosként megfosztották az Európai Parlament képviselőinek megválasztásával kapcsolatos véleménye kifejezésének valamennyi lehetőségétől. A Bíróság kérésére az Egyesült Királyság pontosította, hogy – mint az az Emberi Jogok Bizottságának jelentéséből is következett – Denise Matthews brit állampolgár volt.
A fentiek nyomán tehát amennyiben a magyar parlament megadja a választójogot a kedvezményes honosítással élő határon túli magyar gyökerekkel rendelkező személyeknek, így a magyar ajkú zsidóknak a diaszpórában, számukra megnyílhat a lehetőség a magyar belpolitika alakításában történő részvételre.
Ifj. Lomnici Zoltán
alkotmányjogász
BreuerPress-media info
