Michel Szulejman libanoni államfő a radikális síita Hezbollah
Michel Szulejman libanoni államfő a radikális síita Hezbollah (Isten Pártja) mozgalom
által támogatott Nadzsíb Mikátit bízta meg kormányalakítással
kedden. A döntés egyértelmű győzelem az Irán és Szíria által
támogatott szervezet számára, de szakértők szerint meglehet a böjtje
a nyugati kapcsolatokban.
„Bár a leendő kormány összetételét még nem ismerjük, biztos, hogy a
külkapcsolatok tekintetében most a Hezbollah és szövetségesei
diktálnak – értékelte az eseményeket Andrew Tabler, a Washington
Institute for Near East Policy munkatársa. – Nagy változás történt,
amely több kérdést vet fel.”
A Hezbollah által delegált 11 miniszter január közepi lemondása a
Szaad Haríri vezette libanoni nemzeti egységkormány végét
jelentette. A válságot az idézte elő, hogy a kormány együttműködött
azzal az ENSZ-bírósággal, amely Rafík Haríri egykori miniszterelnök
– Szaad apja – 2005-ös meggyilkolásának ügyében vizsgálódik, és
várhatóan a Hezbollahot teszi majd felelőssé a bűntényért. A
radikális mozgalom szerint a törvényszék Izrael és az Egyesült
Államok eszközeként működik.
Sadi Hamid, a Brookings Doha Center vezetője szerint a
Hezbollah-féle koalíció győzelme veszélyeztetheti Libanon és a
nyugati országok – különösen az Egyesült Államok – kapcsolatát.
Főként a Washington által nyújtott katonai és gazdasági segély sorsa
kérdőjeleződhet meg, hiszen a Fehér Ház terrorszervezetként tartja
számon a Hezbollahot. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter nem
késlekedett jelezni, hogy a kétoldalú kapcsolatokra „egyértelműen
hatással lenne” az, ha a síita párt uralma alatt álló kormány jönne
létre.
Izrael is aggodalmának adott hangot szerdán. A zsidó állam
rémálmainak netovábbja, hogy északi határán immár nyíltan, a
politikai színtéren is megjelenik Irán. A nemzetközi közösségnek
meg kell akadályoznia, hogy a Hezbollah és Irán túszul ejtse
Libanont – mondta az izraeli közrádióban Szilván Salom izraeli
miniszterelnök-helyettes.
„Szerintem a közeljövőben Izrael számításait kell figyelnünk –
mutatott rá Tabler. – Egészen eddig mindig volt egy ütközőzóna a
Hezbollah és Izrael között: a libanoni állam és a
hadsereg.”
„Azonban nem tudom, hogy egy jövőbeli összeütközés esetén Izrael
különbséget tenne-e a libanoni állam és a Hezbollah között” – tette
hozzá a szakértő.
A vízválasztó elemzők szerint az a – nem is olyan távoli – pillanat
lesz, amikor az új kormányfő nyilatkozik a Haríri-gyilkosságot
vizsgáló bíróság ügyében. Szerintük az immár erőpozícióban lévő
Hezbollah nyomásgyakorlása miatt Mikáti nem tehet mást, mint hogy
felfüggeszti az együttműködést a törvényszékkel, visszahívja a
libanoni bírákat, és megszünteti a testület
finanszírozását.
Tabler szerint „a legsürgetőbb kérdés az ENSZ-bíróság ügye, amelyet
a nemzetközi szervezet alapokmányának 7. fejezetére hivatkozva, a
Biztonsági Tanácsot bevonva hoztak létre, így a kooperáció
felszámolása akár szankciókat is vonhat maga után”.
Ezt a kényes témát leszámítva a Hezbollah befolyása a leendő
kormányon talán nem is lesz olyan szembeszökő – vélik egyes
szakértők.
„A helyzet nem egészen olyan, ahogy azt a nyugati média lefesti,
hanem sokkal bonyolultabb annál – hangsúlyozta Hamid. -A Hezbollah
már korábbi kormányok munkájában is részt vett. Sem ő, sem más párt
nem ellenőrizheti teljesen a kormányt a Libanonban életben lévő,
felekezeti megoszláson alapuló politikai rendszer sajátosságaiból
fakadóan.”
BreuerPress
