Országszerte megemlékezéseket tartottak csütörtökön az 1956-os forradalom és
szabadságharc leverésének 54. évfordulóján. A nemzeti gyásznap rendezvényeinek zárásaként a fővárosban több százan vonultak a Szent István-bazilikától a Kossuth térig, ahol katonai tiszteletadással levonták a Magyar Köztársaság félárbocra engedett lobogóját és őrlángra állították a forradalom lángját.
A nemzeti gyásznap délelőttjén a Himnusz hangjaira felvonták, majd
félárbocra engedték a Magyar Köztársaság lobogóját a Parlament
előtti Kossuth téren. Az eseményen jelen volt Schmitt Pál
köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök.
A köztársasági elnök délelőtt a rákoskeresztúri Új köztemetőben
koszorúzott a forradalom áldozataira emlékezve. Az államfő először a
300-as parcellánál található központi sírhelynél helyezett el
koszorút, majd Nagy Imre egykori miniszterelnök és a névtelen
elesettek sírjánál rótta le kegyeletét.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes koszorút helyezett el az
1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottainak emlékművénél a
Fiumei úti nemzeti sírkertben.
Koszorút helyezett el Szerbia és Montenegró budapesti
nagykövetségének falán a Nagy Imre Társaság és Dejan Sahovic
nagykövet. A résztvevők arra emlékeztek, hogy Nagy Imre és
politikustársai 1956. november 4-én a jugoszláv külképviseleten
kaptak menedéket.
Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének elnöke
az eseményeket felidézve arról beszélt, hogy a jelenlévők azoknak a
gesztusoknak a tanúi, amelyekkel az egykori jugoszláv nagykövetség
dolgozói kiálltak a menedéket kérők mellett. Mint mondta, ők, akik
azokban a napokban a követségen kaptak menedéket, a tanúi annak,
hogy miként álltak helyt a külképviselet dolgozói, annak ellenére,
hogy a Jugoszláviát vezető Tito megegyezett a szovjet főtitkárral,
Hruscsovval.
Az 1956-os hősök tettükkel visszaadták a nemzet önbecsülését, amire
már lehet építeni – közölte Simicskó István honvédelmi államtitkár a
tárca által szervezett megemlékezésen Budapesten. Az államtitkár a
XXIII. kerületi Juta-dombnál felállított katonai emlékműnél azt
mondta: az a rendszer, amely ellen 1956-ban felkeltek az emberek, a
rettegés és a félelem, az elnyomás és a bizonytalanság, a besúgás,
az ÁVH és az ÁVO rendszere volt. Mint hozzátette, a magyar nemzet
nyolc év alatt fel tudott állni, és bebizonyította a mostani
generációnak és az egész világnak, hogy képes kiállni az
igazáért.
Rétvári Bence igazságügyi államtitkár beszédében hangsúlyozta: az
1956-ra emlékezés során nem szabad csak néhány „nagy névre”
visszagondolni, hiszen azzal távolivá válhat ez a kizárólag
„hétköznapi emberek” által végrehajtott forradalom. Mindenkinek meg
kell találnia „saját ,56-ját”, felelevenítve az igazi hősöket
azokat, akik bármiféle külföldi minta vagy nagy államférfiúi
előkészítés nélkül lettek a szabadságharc kulcsfigurái –
mondta.
Az MSZP a „történelem és a nemzet hőseinek kijáró tisztelettel”
emlékezik azokra, akik 1956. november 4-én életüket áldozták a
„rendszer megtisztulását” célul kitűző eszméért – közölte a párt az
MTI-vel. A szocialisták az évfordulón hangsúlyozták: „az eszme,
amelyért meghaltak 56 hősei, mindörökre példa Magyarország számára,
hiszen hozzájárult ahhoz, hogy a több mint húsz éve történt
rendszerváltás vér és áldozatok nélkül valósulhasson meg”. Az MSZP
szerint Magyarországnak nem új rendszerváltásra, hanem „meglévő,
kivívott értékeinek megőrzésére, a demokrácia továbberősítésére,
alkotmányos berendezkedésünk megóvására van mindennél nagyobb
szüksége”.
A Lehet Más a Politika (LMP) a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt
emlékezett a hősökre. Schiffer András, az LMP frakcióvezetője 1956
tanulságának nevezte, hogy csak az ad menedéket, ha van hová
fordulni, amikor valamelyik hatalmi központ lábbal tiporja a
jogokat. A politikus emlékeztetett arra, hogy 1989. július 6-án
ebben a Legfelsőbb Bíróságon rehabilitálták Nagy Imrét és
mártírtársait.
Összesen 32 egykori nemzetőr kapott kitüntetést Budapesten, a
hadtörténeti múzeumban – közölte az 1956-os Nemzetőrség
Hagyományápoló Tanácsa. Tájékoztatásuk szerint az ünnepséggel arra
kívánták felhívni a figyelmet, hogy 1956. november 4-én a szovjet
intervenció nem tudta elsöpörni az ellenállást, a küzdelem tovább
folyt fegyveres harc, sztrájkok, tüntetések formájában.
A Politikai Foglyok Országos Szövetsége Budapesten, a Fiumei úti
nemzeti sírkertben állított fehér márványkeresztet a forradalom és
szabadságharc utcai harcaiban elesett ismeretlen hősök tiszteletére.
A fővárosban a nemzeti gyásznap rendezvényeinek zárásaként több
százan vonultak a Szent István-bazilikától a Kossuth térig, ahol
katonai tiszteletadással levonták a Magyar Köztársaság félárbocra
engedett lobogóját és őrlángra állították a forradalom lángját. A
menet 19 óra után indult el a bazilikától, ahol egy órával korábban
Berkes Kálmán vezényletével elhangzott Mozart Requiem című zeneműve.
A koncerten jelen volt a köztársasági elnök is.
A budapesti helyszíneken kívül Debrecenben, Keszthelyen, Szegeden
és Veszprémben tartottak megemlékezéseket.
