Új államfőt választanak szerdán Németországban A Bellevue Palota új lakója az ország háború utáni történetének 11-ik elnöke lesz.
Az államfői tisztség a korábbi elnök, Horst Köhler váratlan lemondásával május végén üresedett meg, és mindez újabb feszültséget okozott a súlyos koalíciós viszályokkal, továbbá a nemzetközi pénzügyi válság következményeivel, valamint a rekord méretű államadóssággal küszködő Németország belpolitikájában.
Megfigyelők épp ezért arra számítanak, hogy a szerdai elnökválasztás – annak
eredményétől függetlenül is – némi megnyugvást hozhat.
Az elnöki tisztségért valójában két jelölt száll harcba, egy
pártpolitikus, a kormánykoalíciót alkotó konzervatívok és a
liberális szabad demokraták által javasolt Christian Wulff, valamint
a párton kívüli Joachim Gauck, akit az ellenzéki szociáldemokraták a
Zöldekkel karöltve nyertek meg jelöltnek. Az 51 esztendős Christian
Wulff Alsó-Szászország tartomány miniszterelnöke, egyben az Angela
Merkel kancellár vezette Német Kereszténydemokrata Unió (CDU)
elnökhelyettese. Megválasztása esetén az ország legfiatalabb elnöke
lenne.
Az ellenjelölt, a 70 esztendős Joachim Gauck az egykori NDK-beli
ellenzék vezéralakja volt. A korábbi polgárjogi harcos – aki
kulcsszerepet töltött be a volt kommunista állam összeomlásában és
közvetve a német egység helyreállításában – az újraegyesülés után
Helmut Kohl akkori kancellár javaslatára a volt NDK-s
állambiztonsági minisztérium, a Stasi megmaradt iratait kezelő
szövetségi hivatalt vezette, és nagy érdemeket szerzett a múlt
feldolgozásában.
Az ugyancsak ellenzéki Baloldal pártja egyiküket sem támogatja, és
egy harmadik jelöltet állított a korábbi újságíró, Lukrezia
Jochimsen személyében. Megválasztására semmi esély, a párt
képviselőinek voksai ugyanakkor befolyásolhatják a választás
kimenetelét.
Az elnököt ugyanis – mint Magyarországon – közvetett módon
választják, csakhogy erre a célra egyfajta kibővített parlamentet
hoztak létre. Az államfőt az úgynevezett szövetségi közgyűlés
választja, amelynek összesen 1244 képviselője van. A testületben
pontosan fele-fele arányban foglalnak helyet a Bundestag tagjai,
valamint a tartományok által jelölt küldöttek, köztük ismert
személyiségek a kultúra, a tudomány, a média és a sport területéről.
A parlamenti erőviszonyokból fakadóan is a közgyűlésben többségben
vannak a kormánykoalíció képviselői, ami jelöltjük, Christian Wulff
megválasztását valószínűsíti. A német egység jelképének számító
Joachim Gauck viszont nemcsak a lakosság, hanem a politikusok
táborában is olyan népszerű, hogy nem kizárt egyes kormánypárti
képviselők „átszavazása”. A választások előestéjén egyébként két
volt tekintélyes konzervatív államfő, Richard von Weizsa:cker és
Roman Herzog is arra hívta fel a figyelmet: olyan fontos
tisztségről van szó, hogy a szavazást szabaddá kellene tenni, és azt
mentesíteni kellene mindenféle pártpolitikai, illetve koalíciós
kötöttségtől.
Az alkotmány a szövetségi közgyűlés számára három fordulós
szavazást tesz lehetővé. Az első két fordulóban a győzelemhez
abszolút többség szükséges, az esetleges harmadikban azonban már az
egyszerű többség is elegendő. Három fordulót a német
elnökválasztások történetében eddig kétszer tartottak, Gustav
Heinemann és később Roman Herzog lett így államfő.
A legfrissebb felmérések szerint ha az elnököt közvetlenül
választanák, akkor Joachim Gauck futna be, a közvetett választások
miatt azonban Christian Wulffnak van nagyobb esélye. A szakértők
többsége ugyanakkor két vagy három fordulóra fogad. A választási
kampány során az előbbi a politikusok és az állampolgárok közötti
hídépítést, a jobb megértést, az utóbbi pedig a szabadság, a
demokrácia és tolerancia melletti elkötelezettség erősítését tűzte
főként zászlajára. Mind Wulff, mind Gauck hangsúlyozta, hogy pártok
felett álló elnök kíván lenni, aki azonban a mindenkori kormánnyal
korrekt, de kritikus kapcsolatra törekszik.
A német államfő jogkörei – a magyaréhoz hasonlóan – korlátozottak.
Az elnökkel szemben azonban – különös tekintettel az ország nehéz
helyzetére – nagyok az elvárások, a felmérések szerint az államfőtől
mindenekelőtt iránymutatást és bátorítást remélnek.
Az elnök mandátuma 5 évre szól, és egyszer választható újjá. Horst
Köhler második államfői periódusának derekán mondott le, és
távozásának tényleges okai valójában még ma is ismeretlenek.