Kedden vettek végső búcsút a 77. életévében elhunyt Popper Péter pszichológustól, írótól családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői a Kozma utcai Zsidó Temetőben.
Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora
kiemelte, hogy Popper Péter 53 éven át tanított, nevelt. Tanított a
SOTE-én, az ELTE-én, a Színház és Filmművészeti Főiskolán és az
Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen (OR-ZsE). Nyugdíjazását
követően elfogadta az izraeli Bar Ilan Egyetem meghívását és több
éven át működött az egyetem vendégprofesszoraként. Hazatérése után,
betegsége súlyosabbá válásával csak egyetlen egyetemi státuszáról
nem mondott le: halála napjáig az OR-ZsE professzor emeritusa, a
Vallástudományi Doktori Iskola Tanácsának tagja maradt.
Schőner Alfréd szerint Poppert vándor hajlama vezérelte a
tudományba és utazásaira is. Zsidóságához elkötelezett hűség
kötötte, noha formaságaiban kevésbé volt vallásos, a történeteket a
mába emelte, mert a jelen megélését tartotta fontosnak. Schőner
idézte a már nagybeteg Popper búcsúlevelének részletét, melyben
elköszön a számára kedves emberektől: „Barátaim, fiam, lányom,
szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim, akik még itt-ott
megtalálhatók vagytok, Magyarországon és a világ legtöbb országában,
egyre magányosabban és egyre öregebben”. „Mester volt a szó legjobb
értelmében, bölcsesség és humor jellemezte” – emlékezett az
elhunytra Schőner Alfréd, aki végül Popper Péter legkedvesebb
mondatát idézte a Bibliából, Dániel könyvéből: „A tehetségesek
világítanak, mint az égbolton a fények, és akik sokakat igazságra
visznek, világítanak, mint a csillagok, örökkön-örökké”.
A pályatársak nevében búcsúzott Pléh Csaba akadémikus, aki Popper
Pétert mint a magyarországi modern klinikai pszichológia vezető
alakját méltatta. Pléh Csaba emlékeztetett arra, hogy Popper nevéhez
fűződött a SOTE I. számú Gyermekklinikáján a gyermekpszichológiai
laboratórium létrehozása, amely a magyar klinikai szakpszichológusok
meghatározó műhelyévé vált. Az akadémikus felidézte, hogy a Magyar
Pszichológiai Szemle, melynek egy évtizeden keresztül főszerkesztője
volt Popper, a kibontakozó magyar pszichológiai tudományosság fóruma
lett. Harmatta János pszichiáter egykori közvetlen munkatársaként
Popper Péter filozófiai megközelítését idézte fel, mellyel a
problémákhoz fordult. Mint elmondta, Popper nyugdíjba vonulását
követően, a 90-es évek elején a klinikai pszichológusok képzésében
oly fontos műhely megszűnt.
Kende Péter, aki a barátok nevében búcsúzott az elhunyttól, a
közzétett – 168 óra című laphoz eljuttatott – búcsúlevél részleteit
olvasta fel: „…megkérdezem: vajon jól emlékszem-e Lucifer
kérdésére Ádámhoz? Nos, vitéz uram! Nem borzogat egy kissé furcsán a
torz képű halál hideg szele? És én felelek: borzogat.”
Popper Pétert saját halottjának tekinti a Mazsihisz (Magyarországi
Zsidó Hitközségek Szövetsége), az OR-ZsE, valamint a XIII. kerület,
melynek díszpolgára volt.
BreuerPress-MTI
