Színház a Zsinagógában

Sárdi Mária Kislány a pokolban című napló regényét láthatják mindazok, akik ellátogatnak a Dohány utcai Zsinagógába 2010. április 19-én


Ekkor emlékeznek meg a holokauszt áldozataira a Zsinagógában. Erről kérdeztük a darab és a program rendezőjét Kriszt Lászlót.

– Színház a Zsinagógában? Honnan jött az ötlet?

A Dohány utcai Zsinagógában még soha nem volt színházi előadás, de úgy gondoltam a holokauszt évfordulója kapcsán épp itt az ideje, hogy a résztvevők, a megemlékezők lássanak egy olyan valós történetet, ami számtalan magyar zsidó családdal megtörtént 1944-ben. Rádi Angéla személyében egy nagyszerű segítséget is kaptam, aki a program producereként mindent elkövetett a sikerért. Az ötletet jónak találta és támogatta Fröhlich Róbert főrabbi is. Így lényegében elhárult minden akadály az elől, hogy megtartsuk ezt a méltó (színházi) megemlékezést. Néha nem elég beszélni róla, hanem láttatni is kell, mondjuk a színház eszközeivel. Erre nyílik most lehetőségünk és mi élni fogunk vele. 

kislany_a_pokolban_362_2010040482902_571.jpg

– Úgy tudom, hogy ezt a monodrámát már hosszú ideje játsszák a Fészek
Művészklubban.

2007. év tavaszán volt a bemutató és Izrael állam nagykövete, valamint több
parlamenti képviselő is részt vett az előadásainkon, nem beszélve a több ezer holokauszt túlélőről. Az előadásaink mindig ingyenesek voltak. Ezt fontosnak tartom megemlíteni. A darab mindig mindenkit megérintett, mert többségük személyesen is átélte ezt a korszakot, ami manapság is érvényes még mindig, hiszen látjuk magunk körül ezt az intoleráns világot.

– Miért csak most kerül ez a darab a nagy nyilvánosság elé?

Hát ez egy érdekes kérdés. Magam sem tudom, hiszen végig kiváló alakítást nyújtott Budai Tünde színésznő, és Gerendás Péter is mindig közreműködött az előadásainkon. Talán médiánk nem volt elég, valahogy lepattantunk róluk, hiszen őket mindig jobban érdekelte a celebek élete, mint az értékkel bíró egyetemes emberi mondani való. De hát a médiák már csak ilyenek, persze tisztelet a kivételnek. Azért akadtak, akik hozzáállásukkal végig kitartottak, mint például Rádi Ágnes és családja, valamint a Színházi Dolgozók Szakszervezete és a Zene és Táncművészek Szakszervezete.

– A színházi előadás előtt lesznek még előadószámok?

Igen. Verset mond még Székhelyi József és Harsányi Gábor, valamint egy csodás énekhanggal megáldott művésznő Bárdos Barbara is fellép. Barbara duettet fog énekelni az önállóan fellépő Gerendás Péterrel, aki a Mementó című lemezéről add elő részleteket a programban.

– Ön és a főszereplő is a Károli Gáspár Református egyetem teológus hallgatója.

Fogalmazzunk úgy, hogy az embernek soha nem késő jobbá és értékesebbé válnia. Ez rám épp úgy vonatkozik, mint minden emberre. Nincs hibátlan ember. „Mert emberi erővel soha nem tudunk Istenné válni, csak Isteni erővel emberré”.
– Most az ön színház munkásságáról szeretnék érdeklődni. Megalakította a Kazán István Kamaraszínházat 2006-ban, a Fészekben.

Érdekes, mert a Kislány a pokolban monodráma volt az első igazán erős rendezésem. Azóta már a huszonötödik rendezésnél tartok éppen és a Zsinagógában tartott esemény egyfajta megkoronázása az eddigi munkámnak. Igazából nem vagyok született rendező, habár kétségtelen, hogy van hozzá affinitásom. Kazán tanár úrtól ragadt rám valami a múltban

– Így a beszélgetés vége felé a további tervekről kérdezném.

Izraelbe és Amerikába szeretnénk kivinni az előadást, mert azt gondolom, hogy a másod és harmadgenerációs magyaroknak is látniuk kellene, hogy mi és hogyan történt 1944-ben Budapesten. Persze ehhez majd állami szintű támogatásra és együttműködésre lesz szükségünk. Remélem, erre nem kell megint négy évet várni, mint ameddig eljutottunk a Fészekből a Zsinagógába. Persze minden jó, ha vége jó. Épp itt az ideje, hogy Magyarországról ne csak az antiszemita hírek jussanak el a nagyvilágba, hanem a tolerancia és egymás értékeinek tiszteletben tartása.

– Ehhez kívánok további sok sikert és jó munkát!

Kertész Evelin