Fogytán Washington türelme Izraellel szemben?!
Fogytán Washington türelme Izraellel szemben?
– Nincs válságban Izrael és az Egyesült Államok kapcsolata – erősködött a washingtoni Fehér Ház, és a felek látszólag valóban gyorsan el is fojtották a baráti viszonyt beárnyékoló nézeteltérést. Egyes jelek szerint azonban Washingtonban fogy a türelem Izraellel szemben – írta a The Economist című brit hetilap.
Miközben március közepén fellángolt az erőszak Kelet-Jeruzsálemben,
ahol több száz palesztin összecsapott izraeli rendőrökkel, Hillary
Clinton amerikai külügyminiszter összeszorított fogakkal
kijelentette: az Egyesült Államok és Izrael kapcsolata „szoros és
megingathatatlan”. Ugyanazon a napon Michael Oren, Izrael
washingtoni nagykövete azt állította: pontatlanok voltak azok a
sajtójelentések, amelyek szerint azt mondta volna, hogy az utóbbi 35
év legmélyebb válságába került az amerikai-izraeli viszony az újabb
kelet-jeruzsálemi telepépítési terv miatt. Nem sokkal később maga
Barack Obama elnök is bekapcsolódott a feszültség elsimításába,
amikor leszögezte: „olykor a barátok sem értenek egyet mindenben”,
és szó sincs arról, hogy Izrael és az Egyesült Államok viszonya
válságba jutott volna.
A szövetségesek közti súrlódás hátterében az áll, hogy Izrael éppen
Joe Biden amerikai alelnök március eleji látogatása alatt jelentette
be 1600 új lakás megépítésének tervét a kelet-jeruzsálemi Ramat
Slómó ultraortodox negyedben. A bejelentés időzítése amiatt is
szerencsétlen volt, hogy az Egyesült Államok közbenjárásával éppen
elkezdődhettek volna a közvetett tárgyalások Mahmúd Abbász palesztin
elnök és Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő között. Biden
közismerten Izrael-barát politikus, de a lakásépítési terv
jóváhagyását még ő is indokolatlan sértésnek fogta fel. Clinton
hasonlóan értékelte a helyzetet: március 12-én háromnegyed órás
telefonbeszélgetést folytatott Netanjahuval, majd állítólag arra
próbálta rábeszélni Bident, hogy „ítélje el” a lakásépítési terv
bejelentését, és ne csak „aggodalmát fejezze ki” az ügyben.
A barátok olykor valóban civakodnak, de a mostani ügy komolyabbnak
látszik; az amerikai adminisztráció állítólag megosztott az ügyben.
Biden és több külügyi tisztségviselő George Mitchell-lel, az elnök
közel-keleti különmegbízottjával együtt inkább a felfokozott
hangulat lehűtését, a feszültség elsimítását szorgalmazta. Obama és
Clinton viszont a jelek szerint a konfliktus élezését részesítette
volna előnyben.
David Axelrod, az elnök politikai főtanácsadója egy televíziós
nyilatkozatban a szövetségesi viszonytól kifejezetten szokatlan
szavakat használt: „támadásnak” és „sértésnek” nevezte az ominózus
izraeli bejelentést. Clinton pedig – amellett, hogy
„megingathatatlannak” tartja az amerikai-izraeli viszonyt – elvárná,
hogy Netanjahu teljesítsen bizonyos feltételeket. Egyebek mellett
függessze fel a lakásépítési terveket, tartózkodjon az újabb
provokációktól, a közvetett tárgyalásokon legyen hajlandó az
alapvető kérdésekről, például Jeruzsálem státusáról is egyeztetni,
valamint tegyen valamilyen – részleteit tekintve egyelőre homályos –
engedményt a palesztinoknak.
Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy Izraelnek feltétlenül
engednie kellene nagyhatalmú patrónusával szemben. „Az utóbbi 40
évben egyetlen izraeli kormány sem volt hajlandó korlátozni a
jeruzsálemi építkezéseket” – szögezte le Netanjahu minap a
kneszetben, elmosva ezzel a különbséget a tisztán zsidó (jóllehet
nemzetközileg palesztinként elismert területeken fekvő) telepeken
zajló építkezések, illetve zsidó telepesek palesztin városnegyedekbe
való betelepítése között, amelyet a kormányfő maga is bátorít, de
legalábbis elnéz. Netanjahu politikai túlélése kerülne veszélybe, ha
a telepépítési tevékenységet le kellene állítania.
Obama számára is veszélyes lépés lehet a zsidó lobbi feldühítése.
Az AIPAC Izrael-barát amerikai lobbicsoport felszólította a
washingtoni kormányzatot, hogy igyekezzen Izraellel bizalmasan,
„stratégiai szövetségesekhez méltó módon” rendezni a
nézeteltéréseket. Ezzel a felvetéssel több kongresszusi képviselő is
egyetértett. Az általában a demokratákkal együtt szavazó, de
független Joe Lieberman szenátor „nagyon aggasztónak” tartotta
Izrael nyilvános megdorgálását. A Fehér Ház nyilván észben tartja
azt is, hogy tíz amerikaiból legalább hat inkább az izraeliekkel,
mint a palesztinokkal szimpatizál.
Tavalyi hivatalba lépése óta Netanjahu azzal küzd, hogy
összetartson egy ultranacionalisták és vallásos pártok által uralt
kormánykoalíciót, és ezzel egyidejűleg elnyerje Obama barátságát és
támogatását Irán ellen. Elemzők szerint az amerikai elnök és
külügyminisztere azért reagált keményen a lakásépítési terv
bejelentésére, hogy a feszült helyzetben rákényszerítse Netanjahut
jobboldali szövetségeseinek elhagyására, és ezzel a béke ösvényére
terelje az izraeli kormányfőt. Egyes vélemények szerint Obama
kifejezetten várt a lehetőségre, hogy megingassa Netanjahu
pozícióját, és kieszközölje, hogy egy simulékonyabb politikus
kövesse őt a zsidó állam élén. Ám vannak olyan elképzelések is, hogy
nincs tervszerűség az események sorozatában, és a Ramat Slómó-i
építkezés terve egyszerűen csak azért dühítette fel Obamát, mert
valójában már azóta mérges Netanjahura, hogy az tavaly elutasította
a telepépítési tevékenység teljes befagyasztására vonatkozó amerikai
felhívást.
Aaron David Miller, a Woodrow Wilson nemzetközi kutatóközpont
munkatársa úgy gondolja, hogy inkább a lappangó düh, mintsem a hideg
számítás vezérelte az amerikai adminisztrációt. A harcias szavak a
kutató szerint akár vissza is üthetnek. „Ha Obama elnök kihátrál,
Netanjahu további győzelmet arathat. Washington saját magának
csinálta ezt a problémát, amelyből nem biztos, hogy ki tud mászni,
hacsak Netanjahu nem nyújt ehhez segítséget” – vélekedett.
