A Holokauszt Emlékközpont Száműzött művészet
Holokauszt Emlékközpont idén tavasszal kezdődő Száműzött művészet című kiállítás-sorozatában olyan alkotókat, művészeket szándékozik megismertetni a hazai közönséggel, akik munkássága a holokauszt miatt külföldön teljesedett ki.
A „Száműzött művészet” sorozat első programja a „Késői hazatérés” című képzőművészeti kiállítás, mely 2010. április 16-án délután nyílik, és nyár végéig tart nyitva. A kiállításon bemutatásra kerülnek Bán Kiss Edit, Mészöly Munkás Béla és Wittmann Zsigmond munkái.
Az előző század magyar tudomány és művészet jelentős képviselői alkottak határainkon kívül. Közülük sokan személyes döntésből folytatták pályájukat külföldön, voltak azonban – nem is kevesen – , akik a század húszas-harmincas éveitől fogva származásuk miatt nem maradhattak Magyarországon.
„Az egyetlen enciklopédia, amelyen a teljesség nem számon kérhető, a feledés enciklopédiája. Ami kimaradt belőle, azt elfeledtük. Ha egykoron nyoma volt is, mára befútta a feledés homokja.” (Ungvári Tamás)
Évtizedek múltán néhányan a magyar kultúra és közgondolkodás részeivé váltak, jelentős és különleges alkotói pályák és művek azonban még mindig ismeretlenek, felfedezésre várnak. A Holokauszt Emlékközpont arra a feladatra vállalkozik, hogy Száműzött művészet című kiállítás sorozatában ezeket a művészeket megismerteti a hazai érdeklődőkkel, árnyalva a holokausztról kialakult sematikus képet, személyessé téve a vészkorszakot megelőző időszakról szerzett ismereteinket.
 |
| Wittmann Zsigmond önarcképe (olajfestmény) |
Bán Kiss Edit (1905-1966) Budapesten született, Düsseldorfban tanult szobrászatot. 1944-ben deportálták Ravensbrückbe, ahol megpróbált öngyilkosságot elkövetni. 1944 decemberétől a Daimler-Benz Művekben dolgoztatták. 1945 áprilisában sikerült megszöknie, pár hónappal később már kiállítás nyílt a lágerről készült rajzaiból Budapesten. Később Marokkóban, Franciaországban és Angliában élt, 1966-ban önkezűleg vetett véget életének. 1992-ben Helmuth Bauer német gyűjtő fedezte fel Kiss Edit munkásságát, a Daimler-Benz gyárban végzett kutatásai során. A holokausztra emlékező reliefje az Újpesti zsinagóga falán látható.
Mészöly Munkás Bélát (1889-1942) 1918-ban, a Szabadiskola tagjaként, még Nagybányán találjuk, de 1920 tavaszától kezdve, szinte állandóan úton volt. Európai körutazást tett, végül Párizsban telepedett le, a Nemzeti Szalonnak azonban egészen 1938-ig tagja maradt. 1942. október 3-án vesztette életét az auschwitzi haláltáborban. Az alkotásokat franciaországi gyűjtők és a budapesti Zsidó Múzeum nyújtotta kiállításunk rendelkezésére.
Wittmann Zsigmond (1909-1944) a felszabadulásért folytatott harcban halt meg 1944-ben. Kevés munkája maradt fenn, ezek egy része finom árnyalású tusrajz, másik része ismeretlenekről, ismerősökről, és nem utolsó sorban – beható önvizsgálat útján – saját magáról készített portrék.
A franciaországi magángyűjtőktől kölcsönzött alkotások mellett, a kiállításra érkezik két, a párizsi Musée d’Art et d’Histoire tulajdonában lévő festmény is.
Nem meglepő, ha a nagyközönség, sőt a szűk szakma sem ismeri ezeket a neveket, hisz alkotásaik alig fellelhetők itthon, pedig három, rendkívül magas színvonalon dolgozó zsidó származású művészről van szó. Száműzöttek, mert el kellett hagyni hazájukat, mert vagy elfelejtettük őket vagy sohasem ismertük, láthattuk munkáikat.
A szervezők elsődleges célja annak elősegítése, hogy e művészek elfoglalhassák megérdemelt helyüket a magyar művészettörténetben, alkotásaik és sorsuk elgondolkodtassa a mai kor emberét.
E cél elérése érdekében hetven műalkotás és kordokumentum kerül bemutatásra. A kiállítási anyag többségét francia és német múzeumok és gyűjtők bocsátották rendelkezésre. A kiállítás ideje alatt tárlatvezetések és oktatási programok segítik a sokrétű anyag megismerését.
A kiállítás-sorozat kurátora: Cserba Júlia, Párizsban élő művészettörténész.
BreuerPress-info
