Az EU valamennyi tagállamában legkésőbb ez év decemberében szigorú büntetéssel lesz sújtható a ho…

A rasszizmus és idegengyűlölet elleni uniós kerethatározatot 2008 novemberében fogadták el

 

 

 


Az Európai Unió valamennyi tagállamában legkésőbb ez év decemberében szigorú büntetéssel lesz sújtható a holokauszt tagadása.

     A rasszizmus és idegengyűlölet elleni uniós kerethatározatot 2008 novemberében fogadták el az EU-tagországok bel- és igazságügyi miniszterei, miután a tervezet vitáját valamennyi érintett uniós intézményben lefolytatták. A kerethatározat értelmében a rasszista gyűlöletre vagy erőszakra bujtogató, szándékos és nyilvános kijelentések esetén egy és három év közötti szabadságvesztést kell kiszabni. Büntetendővé kell tenni azt is, ha valaki „népirtás vagy emberiesség ellen elkövetett bűncselekmény megtörténtét nyilvánosan helyesli, tagadja vagy azt ártalmatlanként állítja be”.  
    Ennek a határozatnak az átültetése történt meg a magyar jogba az Országgyűlés hétfői szavazásával.
    Az uniós keret szerint a tagállamok eltekinthetnek az eljárástól, ha a kijelentések nem veszélyeztetik a közrendet, vagy nem fenyegető, vagy sértő, gyalázkodó jellegűek.
    Az EU-ban egyébként hét évig tartott, mire a tagállamok megállapodásra jutottak a holokauszttagadás, a rasszizmus és az idegenellenesség egységes büntetéséről. Az első hivatalos jogszabályjavaslat 2001-ben készült a témáról.
    BELGIUMBAN a holokauszttagadást büntető törvényt még 1995-ben fogadta el a törvényhozás, egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. Még a Flamand Blokk nevű szélsőjobboldali csoport is megszavazta, hogy kitörhessen a politikai elszigeteltségből, bár korábban saját soraikban fel-feltűntek holokauszttagadók. A tilalom „a német nemzetiszocialista rezsim által a II. világháborúban elkövetett népirtás tagadására, jelentőségének lekicsinylésére, igazolására vagy elfogadására” vonatkozik, és az ilyen cselekményt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, valamint 2500 euróig terjedő pénzbüntetéssel rendeli büntetni.
    Ilyen ügyekben a vádat egy miniszterelnöki felügyelet alá helyezett kormányügynökség képviseli, amelynek elnevezése szerint az a feladata, hogy küzdjön az esélyegyenlőségért, illetve a rasszizmus ellen.  
    Tíz évvel a törvény elfogadása után felmerült, hogy a büntethetőséget terjesszék ki mindenfajta népirtás tagadására. A belgák e tekintetben különösen a ruandai népirtásra érzékenyek, de az örmény népirtás megítélése körül olyan politikai ellentétek kerültek felszínre, hogy a törvénymódosítást levették a napirendről.
    FRANCIAORSZÁGBAN 1881-ben született meg az első törvény, amely büntet minden rasszista, diszkriminatív, gyűlöletkeltő, illetve ezekre bujtogató megnyilvánulást. Ennek kiegészítéseként 1990-ben fogadta el a parlament azt a törvényt, amelynek értelmében az 1945-ös nürnbergi perben megállapított definíció szerinti minden emberiségellenes bűntett vitatása vagy tagadása, így a holokauszté is, bűncselekménynek tekintendő.
    A holokauszttagadás egytől öt évig terjedő börtön- és 45 ezer eurós pénzbüntetést von maga után. Feljelentés hiányában az ügyészség hivatalból indíthat eljárást. Jean-Marie Le Pent, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökét holokauszttagadásért és egyéb gyűlöletkeltő megnyilvánulásaiért eddig közel harmincszor ítélték el pénz- illetve felfüggesztetett szabadságvesztésre. Az utóbbi években elsősorban a magukat anticionistának mondó antiszemita iszlamista körökben tűnnek fel új holokauszttagadók.  
    A francia nemzetgyűlés első olvasatban 2006-ban elfogadott egy törvénytervezet az örmény népirtás tagadásának büntethetőségéről is, de annak végső parlamenti szavazása azóta is várat magára. A kommunista diktatúrák bűneinek tagadását nem tiltják a francia törvények és vita sem folyik erről.
    NAGY-BRITANNIÁBAN a holokauszt-tagadást külön törvény nem bünteti, börtön fenyegeti azonban azokat, akiket faji gyűlöletkeltés címén idéznek bíróság elé, és előfordult már, hogy e törvényt holokauszt-tagadókra alkalmazták.
    A brit jogszabályok hét évig terjedő elzárással rendelik büntetni a faji gyűlölet szítását, és a törvény hatálya az antiszemita uszításra is kiterjed.
    Az egyik legnagyobb feltűnést keltő ügy tavaly nyáron zárult, letöltendő börtönbüntetésről szóló bírósági ítélettel. A leedsi koronabíróság az 51 éves Simon Sheppardra négy év tíz hónap, a 42 éves Stephen Whittle-re két év négy hónap szabadságvesztést rótt ki, azzal a váddal, hogy faji gyűlöletkeltésre alkalmas tartalmakat terjesztettek az interneten. Az anyagokon egyebek mellett meggyilkolt zsidókról készült képek, etnikai kisebbségekből gúnyt űző karikatúrák, cikkek voltak láthatók és olvashatók.
    Az ügy előzményeként bejelentés érkezett a rendőrségre arról, hogy Sheppard holokauszt-tagadó tartalmú – „Mesék a holokauszt-átverésről” címet viselő – szórólapokat juttatott el egy blackpooli zsinagógába. A hatóságok ezután találták meg a fajgyűlöletre uszító internetes honlapot.
    Ez volt az első olyan elmarasztaló ítélet Nagy-Britanniában, amelyet gyűlöletkeltő anyagok internetes terjesztése miatt róttak ki.
NÉMETORSZÁGBAN a büntetőjog  hatálya alá esik a holokauszt megkérdőjelezése, vitatása és tagadása. A bűncselekmény súlyosságától függően a minimális  büntetés pénzbírság vagy 1 hónap börtön, míg maximumként 5 év börtön  szabható ki.

    A német jog szerint a holokauszt megkérdőjelezhetetlen történelmi tény. Aki ezt tagadja, súlyát kisebbíteni igyekszik, vagy  a nácik által elkövetett bűncselekményeket helyesli, az a  büntető törvénykönyv szerint népcsoport elleni uszítást követ el, és  5 évig terjedő börtönnel sújtható. A német vezetők az elmúlt években pártállástól függetlenül a leghatározottabban kiálltak a holokauszttagadás elutasítása mellett.
    Noha Németországban elítélik a kommunista diktatúrák bűneit, tagadásuk ügyében nincs törvény s az utóbbi időben vita sem volt róla.
    AUSZTRIÁBAN 1992 óta törvény tiltja a holokauszt „vagy más, emberiesség elleni nemzetiszocialista bűntett” megtörténtének nagy nyilvánosság előtti tagadását, kisebbítését, helyeslését vagy az igazolásukra való kísérletet. A tilalmat az eredetileg a náci szervezetek feloszlatásáról és újjáalapításuk tilalmáról szóló 1945-ös jogszabályba, az úgynevezett tilalmi törvénybe (Verbotsgesetz) foglalták bele. A törvény kiterjed a náci eszmék és propaganda terjesztésének és a nemzetiszocialista jelképek használatának a tilalmára is. Büntetési tétele egytől tíz év, különösen súlyos esetben akár húsz év is lehet.    
    ROMÁNIÁBAN 2002 óta érvényben van egy olyan jogszabály, amely tiltja a fasiszta, a rasszista és az idegengyűlölő szervezetek működését, valamint azok jelképeinek a használatát. A rendelkezés a háborús bűnösök kultuszának az ápolását is törvénytelennek minősíti.
    Ezt  előbb a román kormány fogadta el sürgősségi kormányrendelettel 2002-ben, s négy év múlva a parlament is jóváhagyta,  a jogszabály így nyolc éve folyamatosan érvényben van. Romániában nincs olyan törvény, amely kifejezetten a holokauszt tagadását tiltaná.
     Traian Basescu román államfő 2006-ban a parlamentben hivatalosan elítélte és bűnösnek nyilvánította a romániai kommunista diktatúrát, de  nem született olyan törvény, amely tiltaná az 1949 és 1989 közötti diktatúra bűneinek a tagadását.
    Az utóbbi időszakban Románia kommunista öröksége váltott ki nagyobb vitát a román közvéleményben a rendszerváltás húszéves évfordulója alkalmából. Számos értelmiségi főként azt kifogásolja, hogy a gyakorlatban kevés történt a 40 évig tartó diktatúra idején elkövetett igazságtalanságok jóvátétele érdekében, a közélet pedig még mindig nem tisztult meg a múlt rendszer működését segítő személyektől.
    SZLOVÁKIÁBAN a holokauszttagadás bűncselekmények számít, s akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható. Ilyen tárgyú bírósági per azonban  még nem volt, így nincs közvetlen tapasztalat arról, hogyan kezelnék az ügyet a taláros testületek.
    Közéleti vita a témában nem igen van, de a szélsőjobboldali mozgalmak honlapjaikon megkérdőjelezik a holokauszttagadás büntethetőségének a jogosságát. Ilyen anyagok jelennek meg időnként például a Slovenská Pospolitost (Szlovák Testvériség) szervezet honlapján.
    A volt csehszlovák szocialista rendszert Szlovákiában sokkal „megértőbben” kezelik, mint a másik utódállamban, Csehországban. Hivatalos politikai fórumokon alig esik szó a kommunista diktatúra bűncselekményeiről, törvénysértéseiről. Robert Fico szociáldemokrata miniszterelnök is előszeretettel hangsúlyozza, hogy a volt rendszernek nemcsak hibái, de előnyei is voltak, s nem szabad fekete-fehéren látni a múltat.
    CSEHORSZÁGBAN a holokauszttagadást már évek óta törvény tiltja, és bűncselekménynek számít. Bírósági ítélet nyílt holokauszttagadásért azonban még nem született. Ez a  vád néhány neonácizmussal vádolt személy elleni perben azonban már felmerült.
    Egy prágai bíróság tavaly decemberben felmentő ítéletet hozott Vladimír Stwora cseh-kanadai állampolgár ügyében, aki honlapjára olyan írást tett fel, amely állítólag megkérdőjelezte a zsidó áldozatok számát. Stworát az emberi jogokat megkérdőjelező mozgalmak támogatása címén perelték be. A bíróság szerint azonban nem sikerült bebizonyítani, hogy Stwora ezzel a polemikus anyaggal valóban meg akarta a kérdőjelezni a holokausztot. A taláros testület úgy vélte, hogy Stwora csupán újabb vitát kívánt kiváltani a témáról.
    Néhány cseh történész,  jogász és publicista is azon az állásponton van, hogy az elvi szintű tudományos vitát semmiféle módon,  és egyetlen témában sem szabadna korlátozni.
    Csehországban a szocialista rendszer időszakát – 1948-1989 – ugyan hivatalosan „törvénytelen időszaknak” minősítették, de a kommunista diktatúra bűneinek tagadása nem számít bűncselekménynek.

BreuerPress-MTI