Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára
Nyelvet öltünk!
a Petőfi Irodalmi Múzeum mozgó kiállítása
Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára
Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges.
Kányádi Sándor: Noé bárkája felé
2008-ban, a Nyugat százéves évfordulóján nagy sikerrel járta be az országot az ún. Nyugat-busz: eredeti fotók, dokumentumok, film- és hanganyagok másolataiból készített látványos tárlat, amely a 84 helyszínen csaknem negyvenezer látogatót szórakoztatott, szinte mindenhonnan kaptunk visszajelzést: idén is várják vissza.
A Nyelvet öltünk! játékos címet viselő kiállítás Kazinczyék nyelvteremtő, nyelvújító generációjának törekvéseit ismétli meg, olyan módon hogy a magyar nyelvközösség aktuális nyelvhasználatára és magára a nyelvre kívánja ráirányítani a figyelmet könnyen befogadható formában. Kazinczy biztos kézzel határozta meg korszakuk feladatát. A politikai nemzet megteremtésének, a tudományok, a művelődés, a szellemi felemelkedés feltétele egy igényes, együttesen kimunkált, korszerű eszköz: „a nyelv az legyen, aminek lennie illik: hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez.”
A kiállítás elsősorban a fiatalokat szólítja meg, a beszélőket, az ő nyelvükön beszél – megpróbálja rádöbbenteni a látogatót saját beszélt és írott nyelvének, egyéni nyelvhasználatának sajátosságaira: milyen nyelvjárási, regionális, rétegnyelvi szavakat, fordulatokat használ vagy ismer? „Nyelvtanozás” helyett aktív, élményközpontú anyanyelvi nevelés a cél. A busz külső megjelenése ehhez a koncepcióhoz alkalmazkodik, Sajdik Ferenc elgondolkodtató, humoros karikatúráival.
A tárlat játékosan ismertet meg a nyelvtörténeti hagyománnyal, nyelvemlékeinkkel Kézzelfogható közelségbe hozza a nyelvészet módszereit, a valódi és a „fiktív” nyelvcsaládfákat. Térképekkel, ábrákkal mutatja be a nyelvrokonság bonyolult kérdéseit. Felteszi a kérdést, miért olyan fontos a kis népek öntudatában a nyelvi kapcsolat, az eredet? Vajon tényleg egyedül vagyunk-e a nagyvilágban?
A különböző hullámokban a magyar nyelvbe érkező, vagy tudatosan alkotott, különös, szokatlan és később mégis meghonosodó szavakkal, a magyar nyelv szókészletének sokszínűségével egy-egy szópikkelyekkel fedett „nyelvhal” felfedezésével ismerkedhet meg a látogató.
A magyarok mindenütt megértik egymást – vagyis a magyar nyelvjárások között nincsenek nagy különbségek. Mégis fontos megismerni, rögzíteni és megtartani a regionális köznyelveket. Az ELTE BTK keretein belül működő Geolingvisztikai Műhely által rendelkezésünkre bocsátott, térképekre, grafikonokra vitt, magyar nyelvjárásokat interaktív, multimédiás formában jelenítjük meg, az államigazgatási határok helyett nyelvjárásterületek régióinak tömbjeit véve kiindulópontnak.
Az egységesnek tűnő nyelv nemcsak földrajzilag tagolódik. A társadalmi helyzet, az iskolázottság, de a foglalkozás, az életkor a nem, a lakóhely típusa szerint is másként beszél az ember. A köznyelv, a normatív (nemzeti) nyelvváltozat mellett megjelennek a kiállításon a különböző csoportnyelvek, a szleng, a szaknyelv, játékosan bizonyítva, hogy bizony nem mindig értjük – jól – egymást.
A nyelvújítást, Kazinczyék generációjának, az egységesedő irodalmi nyelv kialakulásának izgalmas, vitákkal terhes időszakát történeti visszapillantást keretében idézzük meg, amely Bessenyei György Magyarság című röpiratának aggodalmas soraival indul: Valljuk meg, hogy nagyon megszűkültünk a magyarságba, melynek ugyan bőségébe soha nem voltunk. Mit gondolunk ma a nyelv állapotáról? Szebben beszéltek-e elődeink? Szükséges-e megvédeni magunkat más nyelvek erőteljes hatásával szemben? Lehet-e a magyart ilyen vagy olyan irányban továbbfejleszteni? Ezekre a kérdésekre is válasz kínálnak a múltat a jelennel összevető szövegek.
Szó van még a különböző modern kommunikációs formák nyelvre gyakorolt hatásáról, az sms-nyelvről, utazást tehetünk a régi szerelmes levelektől az e-mailes hétköznapokig az üzenetküldés világában. A buszban futó film a nyelvet hivatásosan művelők olykor meghatott, tréfás vagy komoly vallomásaival, anekdotáival szórakoztat: a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2009 áprilisában megrendezett felolvasás, „Nyelvi Maraton” legérdekesebb anyagaiból válogattunk. Az élő írók megszólalásait keretezik, ellenpontozzák klasszikusaink vallomásai a nyelvről, például Kosztolányié: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.”
BreuerPress-MCONET
