avatás a Szövetség utcában

„Botlatókő” avatás a Szövetség utcában

Borús volt a vasárnap reggel, amikor 2009. június 28-án mintegy kéttucatnyi ember – családtagok, barátok, hittestvérek – gyülekezett Pesten a Szövetség utcának azon részén, amelyet ma már Rejtő Jenő utcának hívnak, egy VII. kerületi régi bérház előtt.

Günter Demnig kölni alkotóművész indította el útjára a kezdeményezést, hogy a nácizmus áldozatainak korábbi lakhelyei előtt egy-egy úgynevezett „botlatókövet” helyez el a járdába építve, mintegy figyelemfelhívásul az utókornak és mementójául az áldozatoknak, az értelmetlen halálnak. A kezdeményezést a Karsai László által vezetett alapítvány karolta fel Magyarországon.
Ezen a reggelen Zoltai Gusztáv mártírhalált halt szüleinek emlékére került felavatásra a járdába épített két fénylő rézlapocska, rajta a nevekkel és az adatokkal.
Borús volt a reggel, a környék lakói is még épp, hogy csak ébredeztek, a környék képe egyáltalán nem mutatott ünnepélyességet. Ennek az eseménynek azonban éppen az a célja, hogy a hétköznapok perceiben figyelmeztessen a tragédiára, és kínálja a helyes utat. A járda képe sem volt valami ünnepélyes. Hamar került azonban vödör, kefe és rongy, néhány perc alatt minden készen állt az avatásra. Időközben a nap is kisütött. A házban lakó egyik néni kiderítette – mint utolsó akkori itt lakó és túlélő – hogy jól ismerte a Zukker családot, és hamar megindult az emlékképek közös idézése.

A hivatalos ünnepi megnyitót és avatást a Scheiber iskola történelemtanára, Patkó Csaba tartotta, akit egyébként kutató munkájában az iskola lelkes tanulói segítenek.
Majd Zoltai Gusztáv mondott bensőséges hangú emlékező mondatokat a ház kapujánál, ahol szülei mártírhalála után is még több évtizedig élt. Drága szüleihez szólt a beszéd, akiknek nevei a „botlató-köveken” szerepelnek. Megható szavakkal mutatta be nekik a családot, a barátokat, és emlékezett a régmúlt időkre.
Deutsch László főrabbi imádsága után a jelenlévők együtt mondták el a kaddist, az addigra a ház és a környék lakóival jócskán kibővült hallgatóság előtt.
Bízzunk benne és reméljük, hogy az emlékezés ezen formáját a jóérzésű lakosság, a szomszédság és a hozzátartozók még sokáig tiszteletben tartják, ápolják!

Dr. Egri Oszkár