Holt-tengeri
tekercsek egy
kéznyújtásnyira
Holt-tengeri tekercsek egy kéznyújtásnyira
A Jeruzsálemből érkezett, felbecsülhetetlen értékű kincsek már Magyarországon is láthatók. Egy vitrinbe kerültek a múlt évszázad egyik legnagyobb régészeti szenzációjának a Holt-tengeri tekercseknek a darabjai.
Forrás: Fókusz
Nézze meg itt!
A Szentföld öröksége elnevezésű kiállítás, részben a három monoteista világvallás szakrális tárgyait műalkotásait mutatja be, részben pedig egy 9000 éves művészeti időszakot tekint át. Egy ott látható kőmaszk például az egyik legnagyobb ritkaság. Kilencezer éves, vagyis még az írásbeliség megjelenése előtt készítették.
Michael Maggen, az ősi írások megőrzésének a szakértője. Az Izrael Múzeumban ő felel azért, hogy a múlt században megtalált, s azóta legendássá vált Holt-tengeri tekercsek épségben maradjanak. Kérésére a Szépművészeti Múzeum 3 és fél millió forintért vásárolt egy speciális vitrint, melyben nem csak páratartalom, fény és hőmérséklet szabályzó, hanem még egy fekete doboz is van.
A Fókusz riportját ide kattintva tudja megtekinteni
Foorás mazsihisz.com
Holt-tengeri tekercsek
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A holt-tengeri tekercsek első darabjait 1947-ben beduin pásztorok találták a Kumrán hegység egyik barlangjában. A későbbiekben – beduin sírrablók és hivatásos régészek egyaránt – további barlangokat fedeztek fel, összesen tizenegyet. A legelső tekercsek az 1-es barlangból kerültek elő. Legnagyobb jelentősége a 4-es barlangban talált Ézsaiás tekercsnek van, amely 7,34 méter hosszú és szerencsére egészen jó állapotban maradt ránk. A többi tekercs kevésbé volt ilyen „szerencsés”. A tekercseket hosszúkás (60 cm magas) agyagkorsók őrizték, melyeket viasszal légmentesen lezártak, ez garantálta azt, hogy ilyen hosszú időn át fennmaradhattak.
Mivel a beduinok nem tudták a tekercseket hasznosítani, azok meglehetősen kalandos körülmények között jutottak el a Palesztinai Régészeti Múzeumba és a Könyv Szentélyébe, amelyet a tekercsek őrzésére emeltek. Mivel az akkori politikai helyzet nagyon instabil volt, a tekercseken végzett kutatás nagyon lassan haladt előre. A különféle nemzetiségű (7 tagú) tudósokból álló első kutatócsoport munkáját a tekercsek körüli szenzációhajhászat is számos alkalommal megzavarta.
A tekercsek anyaga többségében pergamen illetve papirusz, a rajtuk szereplő írások nyelve nagyrészt héber, de néhány görög, illetve arámi nyelvűt tartalmaz, korban pedig a i. e. 2. század és az i. sz. 1. század között készültek. Az emberiség történelmében egyedülálló módon az egyik barlangból vörösréz tekercspárost is találtak. Sehol a világon nem volt erre példa még.
Az idővel egymás után előkerülő többszáz tekercs egy része tönkrement (egyes darabokat még a felfedezés idején a beduinok égettek el), illetve darabkái összekeveredtek, így egy gigantikus kirakósjáték összeillesztéséhez hasonlított a mai napig folyó összeillesztési munka.
