A www.whjo.org egyik olvasója levélben fordult a szerkesztőséghez* kérve, hogy adjanak részletes tájékoztatást egyik korábbi, a holocaust túlélők kárpótlásáról szóló tudósításukkal kapcsolatosan. Az olvasónk kérésének eleget téve a WHJO.ORG szerkesztősége megkereste a Claims Conference budapesti irodáját. A WHJO.ORG megpróbált világos képet adni – a Claims Conference által – a Holocaust túlélők számára nyújtott kárpótlásokkal kapcsolatosan.
A világos kép felfestését egy sajnálatos ténnyel kell kezdenünk: a hazai – főként zsidó – közvéleményben különböző számok keringenek a tekintetben, hogy hazánk határain belül és azon kívül hány magyar Holocaust túlélő lehet még életben. A fő kérdések tehát azok, hogy hány ember kérhetett és kérhet még, illetve mennyi a kárpótlás összege?
Mielőtt szerkesztőségünk megkérdezte volna a Claims Conference budapesti irodáját, egy mini közvélemény-kutatást végzetünk a témában.
Megkérdeztünk néhány, idős, Budapesten élő Holocaust túlélőt arról, hogy mit is tudnak a kárpótlásról. Sajnos lesújtó eredményre jutottunk. A mini közvélemény-kutatásunk azt mutatja, hogy nagyon zavaros a kép, amit az érdekeltek tájékozottsága, pontosabban tájékozatlansága mutat.
A mini közvélemény-kutatásunkban megkérdezettek összekeverték a „német nyugdíjat” a járadékkal, a „gettó-kárpótlást”, a munkaszolgálatért járó összeggel, hogy csak a legmarkánsabb tévedésekről beszéljünk. Ennek a tájékozatlanságnak a fő okai többek között az idegen-nyelven (angolul – németül) megkapott tájékoztatások, az idegen-nyelvű honlapokon megbújó magyar nyelvű információk, a különböző jogcímen fizetendő kárpótlások rossz magyar nyelvű megnevezése, vagy egyenesen a megnevezés hiánya!
A mini közvélemény-kutatás egyik megkérdezettje egyenesen azt állította, hogy a rossz tájékoztatásnak az az oka, hogy „kevesebbet kelljen fizetniük”.
A mini közvélemény-kutatás legfőbb tanulsága, hogy a témában kifejezetten rossz, hiányos a tájékoztatás.
Ezért lapunk szeretne „tiszta vizet önteni a pohárba”. Szeretnénk olvasóink számára pontos információkkal szolgálni. Ezért kerestük fel a Claims Conference budapesti irodáját, ahol kérdéseinkre Andrea Haas, a Claims Conference Kelet Európai Programigazgatója, és Székely Judit, a budapesti iroda vezetője válaszolt. A beszélgetésünket azzal kezdtem, hogy interjúalanyaim számára tájékoztatást nyújtottam arról a mini közvélemény-kutatásról, ami párbeszédünket megelőzte. Ezért szólt az első kérdés a Claims Conference-ről és annak magyarországi tevékenységéről.
WHJO: Kérem, adjanak tájékoztatást arról, hogy mivel is foglalkozik a Claims Conference?
Andrea Haas: A Claims Conference közismert rövidítés csupán. A szervezet hivatalos neve Conference on Jewish Material Claims Against Germany. Mint nevéből is kiderül, a Német állammal szemben képviseli a Holocaust üldözöttjeit, túlélőit. Ennek keretében intézi a Magyarországon és Kelet- és Közép-Európában élő zsidó üldözöttek, Holocaust-áldozatok kárpótlását. A Claims Conference 1951-ben történt megalapítása óta elsődleges feladatának tekinti, hogy segítséget nyújtson a Holocaust túlélői számára.
WHJO: Közismert, hogy Magyarországon is aktívak. Milyen programjaik működnek hazánkban?
Székely Judit: Jelenleg a Claims Conference-nek két programja működik Magyarországon. Az un. Kelet és Közép Európai Alap (CEEF) 1998 -óta, míg a másik, a Budapest Alap programja most augusztusban indult el.
WHJO: Erről közölt tudósítást a www.whjo.org 2008. augusztus 6.-án. A tudósítás ide kattintva elolvasható. Kérem, tekintsük át egy kicsit részletesebben ezeket az Alapokat. Kezdjük a tíz éve már működő Kelet és Közép Európai Alappal. Ezt az alapot nevezi a hazai köznyelv „német nyugdíjnak”.
Székely Judit: Igen, de sajnos rosszul ment át a köztudatba. Jogilag – a német törvények értelmében – ugyanis ez nem nyugdíj. Helyesen havonkénti juttatásnak kell nevezni. A Claims Conference-nél mi ennek az alapnak a megnevezésére a “CEEF kifizetést” használjuk. A járadékot Németország fizeti a Claims Conference lebonyolításában. Jelenleg Magyarországon 4500 jogosult kapja a Claims Conference CEEF Alapjából háromhavonta, az őket megillető juttatást.
Andrea Haas: A CEEF program az Európai Unióban élő, jogosult túlélők részére 216, Euró összegű havonkénti kifizetést teljesít. A mai napig összesen 23507 kérelem került jóváhagyásra, ebből Magyarországon 8469 jóváhagyott kérelemre összesen 90 millió Euró összegben történtek kifizetések.
Székely Judit: Akik ezt az összeget kapják, ők deportáltak, vagy munkaszolgálatosok voltak. Ismerünk további mintegy 6500 budapesti túlélőt, akik ebből az alapból eddig nem részesültek, azok számára nyitotta meg a Claims Conference a Budapest Alapot.
WHJO: Kik kaptak ebből a Kelet és Közép Európai Alapból? Avagy helyesebben fogalmazva, kik kapják a CEEF életjáradékot?
Székely Judit: A Kelet és Közép Európai Alap 1998 –óta működik Magyarországon. Azok számára, akiknek ez az összeg jár, azoknak ez jogilag havonkénti életjáradékot jelent, amit a Claims Conference háromhavonta fizeti ki, utal át. Eredetileg 1998-ban, 8500 fő került be ebbe a körbe, akik jogosultak a kifizetésre, életjáradékra. Jelenleg sajnos ma már csak 4500-an élnek ebből a körből.
Ez az összeg azoknak a Magyar túlélőknek jár, akik legalább 6 hónapig deportáltak voltak, vagy munkaszolgálatot teljesítettek. Az eredeti német életjáradék törvény kritériumai között volt ugyan olyan is, hogy az is kaphat az alapból, aki 18 hónapot meghaladóan gettóban volt. Tekintettel arra azonban, hogy a budapesti gettó rövidebb ideig létezett, ezért nem részesülhettek ebből az alapból azok, akik a budapesti gettóban voltak. Ez a kör ma mintegy hatezer túlélőt jelent. Ezek fognak most, az új program keretében egy, egyszeri kárpótlásban részesülni.
Andrea Haas: A Kelet és Közép Európai Alap járadék program nem zárult le. Ha esetleg lenne olyan, akit még nem találtunk meg és azoknak a kritériumoknak megfelel, hogy legalább hat hónapig deportált volt, vagy munkaszolgálatot teljesített és még nem részesült ebből az alapból, azok a kérelmüket a budapesti Claims Conference irodában beadhatják.
WHJO: Abszolút világos tehát, hogy a Claims Conference-nek két programja működik Magyarországon, mégis a közvélemény tudatában keverednek a kárpótlási programok, hiszen a mini-közvélemény-kutatásunkban is, szó került egy harmadik programról, amely ezek szerint azonban nem a Claims Conference gondozásában működik.
Székely Judit: Ez igaz. Sajnos a képet megzavarta, hogy a Német Pénzügyminisztériumnak van egy olyan programja, ami történetesen ugyanezt a kört érinti, és véletlenül a két program egy időben került ki. A Német Pénzügyminisztériumtól az érdekeltek kaptak egy német nyelvű értesítő levelet. Ennek a német programnak a keretében egyszeri 2000 Eurós kifizetésre kerül sor. De ez nem a mi programunk. Sajnos, többen összetévesztik a mi új programunkkal, ahol az új Budapest Alapból egyszeri 1900 Eurós kifizetésre kerül majd sor.
Könnyen megkülönböztethető a két program, részben az eltérő összegről, valamint arról, hogy a Német Pénzügyminisztérium egy német nyelvű, míg a Claims Conference, egy magyar nyelvű levelet küldött ki az érdekelteknek.
Mindkét programra külön kell jelentkezni, mert a két program nem függ össze egymással, s a jelentkezés nem veszélyezteti egyik program jogosultságát sem.
WHJO: Beszéljünk az új programról, a Budapest Alapról is.
Székely Judit: A Claims Conference Budapest Alapja, a német kormánnyal folytatott tárgyalások eredményeként, a náci megszállás alatt Budapesten élt túlélők részére nyújt kárpótlást. Egy, egyszeri kárpótlást kapnak szenvedéseinek elismeréseként, majd azok, akik a náci megszállás idején a budapesti gettóban voltak vagy Budapesten tartózkodtak (bujkáltak), és jelenleg Kelet-Európában élnek és korábban ezért még nem kaptak kárpótlást. A mintegy 12,3 millió euró összegű alapból várhatóan körülbelül 6500 Magyarországon élő Holocaust túlélő részesedik majd.
A Claims Conference több mint 25000 kérelmet vizsgált át, hogy megtalálja a jogosult túlélőket. Az adatbázisunk alapján 5790 túlélőt értesítettünk arról, hogy jogosult lehet az új Budapest Alapból történő egyszeri kifizetésre. Akik ezt a levelet megkapták csak az a dolguk, hogy a postán számukra megküldött nyomtatványt aláírva jutassák vissza a Claims Conference budapesti irodájának
Az olyan túlélők, akik jogosultnak érzik magukat, de nem kapták meg ezt a levelet, külön kérelmet adhatnak be.
A jelentkezési határidő 2009. augusztus 6. a szükséges dokumentumokat 2009. november 6-ig be kell nyújtani. Ezt követően minden kérelem elévül.
Az új kárpótlás rendkívül lényeges új eleme, hogy a Budapest Alap olyan kérelmezőktől is elfogad kérelmet, akik édesanyjuk üldöztetése során magzatok voltak. A kérelmező jogosult lehet, ha édesanyja 1944. március és 1945. január közötti időszakban az üldöztetés alatt terhes volt és zsidó üldözöttként bármennyi ideig Budapesten élt, és a kérelmező minden egyéb kritériumnak megfelel.
(A Budapest Alap megnyitásáról szóló tudósításunk itt olvasható .)
Andrea Haas: Szeretném azonban ehhez hozzátenni, hogy mindenki számára legyen világos, a Claims Conference-nek ez a két programja, amiről eddig beszéltünk, ez a Magyarországon élőkre vonatkozik.
Azokra a magyar túlélőkre, akik a magyar határokon kívül, más országokban élnek, azokra más programok vonatkoznak.
Ezért azt javasoljuk, hogy aki pontos információkat szeretne beszerezni a rá vonatkozó programokról, azok keressék fel a Claims Conference angol nyelvű honlapját a www.claimscon.org –ot, ahol részletes információkat találnak programjainkról.
WHJO: Az egyik túlélő a mini közvélemény-kutatás során úgy fogalmazott, hogy egyre kevesebben vagyunk, s egyre kevesebbet kapunk. Igaz ez az állítás?
Székely Judit: Ezt sokszor mondják, de ez nem így van. A Claims Conference programjaira ez nem igaz. A mi kifizetéseink – az egyéni kárpótlások – nem csökkennek. Sőt a CEEF programunk esetében a havonkénti kifizetés összege június elsejétől 8 százalékkal megemelésre került. S ez az emelés már a harmadik az elmúlt tíz évben.
Kicsit más a helyzet a közösségi programokra és szociális célokra érkező pénzügyi támogatásokkal Ezek dollárban érkeznek, és itt a devizaárfolyam ingadozása befolyásoló tényező. Négy-öt évvel ezelőtt a dollár majdnem háromszáz forint volt, most pedig 150 forintot ér. A dollár összeg ugyan nem változik, de a forint összeg igen.
Ezt egy idős embernek nehéz megmagyarázni, de ettől ezek objektív tények. Történetesen egy ilyen kifogás során valakinek összeszámoltam: az elmúlt tíz év alatt, a kényszermunka- és a CEEF-programban együttesen, közel tíz millió forint körüli összeget vett fel. Ezen felül részesül a Hitközségen keresztül különböző szociális juttatásokban (pl. házi gondozás, gyógyszertámogatás). Az emberek gondolkodását érdemes átbillenteni, hogy azt nézzék: mit is kaptak ettől a szervezettől, ami alapvetően megváltoztatja az életszínvonalukat.
WHJO: A hozzánk érkezett levélben is felmerült, és a mini közvélemény-kutatásunk során is többször elhangzott, hogy vannak, akik szégyellik kérni a kárpótlást. Önök is találkoznak ezzel?
Székely Judit: Igen, persze ismerjük ezt a jelenséget. Ilyenkor mi mindig azt válaszoljuk, hogy ez a kárpótlás jár. Ezt nem kérni kell. Aki a kritériumok alapján jogosult, azoknak, a korábbi kárpótlásokra beadott igazolásokból, nyilatkozatokból mi meg tudjuk állapítani, hogy jár-e számára a kárpótlás.
A Budapest Alap kifizetései esetében mi keressük meg azokat, akik számára a kárpótlás jár, ezt tehát nem kell kérelmezni, csupán annyit kell tennie, hogy a szükséges papírt aláírja és a személyazonossági igazolványa fénymásolatával, visszaküldi számunkra.
WHJO: Várható-e a mostani, a Budapest Alapból történő egyszeri kifizetést követően további kárpótlási alap megnyitása a magyarországi Holocaust túlélők számára?
Andrea Haas: A Claims Conference folyamatos erőfeszítéseket tesz a túlélők érdekében, ezért további tárgyalásokat folytat a németországi illetékesekkel a témában.
Mi a német kormányra folyamatosan nyomást gyakorlunk, amelynek célja, hogy enyhítsék a kritériumokat, másrészt, hogy minél több jogosult személy részesülhessen kárpótlásban.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az időnk nagyon rövid. Egyre kevesebb túlélő van életben, egyre kevesebb embernek tudunk kárpótlást nyújtani. De az utolsó túlélőig fogunk harcolni, tárgyalni azért, hogy ezek az emberek kárpótlásban részesüljenek. Reméljük, hogy minden ajtó, amit kinyitunk egy újabb ajtó kinyitását eredményezi majd.
WHJO
Barát Tamás
* A szerkesztőségünkhöz az alábbi e-mail érkezett:
Tisztelt WHJO Szerkesztősége!
Kérem szépen, segítsenek Holokauszt kárpótlás ügyben, ha tudnak. Magam, nagyapámnak szeretnék segíteni, aki elmúlt kilencven éves, sajnos a magyar nyelven kívül más nyelvet nem beszél. Korábban ugyan beszélt németül, egy kicsit jiddisül is, de mára már mindkét nyelvet elfelejtette. Így nem érti a német nyelven hozzá, a kárpótlás ügyében érkezett leveleket.
Olvastam a www.whjo.org lapon, hogy a Claims Conference új alapot nyitott a Holokauszt túlélők kárpótlására.
Sajnos, számomra azonban nem világos, hogy pontosan milyen feltételeknek kell megfelelni, s mit kell tenni, hogy nagyapám megkapja a neki járó kárpótlást. Ellátogattam a Claims Conference honlapjára is, de az ott található angol nyelvű információkból nem kaptam tiszta képet a magyarországi kárpótlásról. Valójában szégyellem magam, mivel, bár tudok angolul (a főiskola befejezéséig tanultam a nyelvet, s nyelvvizsgával is rendelkezem), mégsem értem teljesen a Claims Conference honlapján található, számunkra bonyolult információkat. Egyszerűen nem derül ki számomra, hogy ki, milyen jogcímen, mennyi kárpótlásra jogosult.
Azt hiszem, hogy nem azért, mert nem értenék angolul. A Claims Conference honlapja hivatkozik egy magyar nyelvű oldalra, amelyre ráklikkeltem, de az az oldal nem létezik! Ezért kérem szépen az önök segítségét.
Kérem szépen, öntsenek tiszta vizet a pohárba, válaszoljanak, ha tudják, hogy valójában, ki milyen kárpótlásra jogosult!
Ehhez csak egy személyes megjegyzés: nagyapám barátja kapja a német nyugdíjat, nagyapám nem, pedig egy helyen voltak munkaszolgálatosok. Ezért kérdezem, hogy meg tudják-e mondani, hogy jár-e számára az 1900, vagy 2000 Euró? Ezt sem értem, van, aki 1900, van, aki viszont 2000 Euró egyszeri kárpótlásról beszél. Mások viszont havi 200 Eurót emlegetnek. Tudják, hogy mennyi az annyi?
Végül, kérem, ne haragudjanak, hogy nem írom meg sem a magam, sem nagyapám nevét, de ő borzasztóan szégyelli, hogy pénzt kér. Személyesen nem is hajlandó elmenni sehova megkérdezni, hogy mi jár számára. Ezért írom én ezt a levelet.
Kérem, ha tudnak, segítsenek.
Üdvözlettel,
Á.Gy. egy Holokauszt túlélő unokája
Breuerpress Info
