A világon harmadik nőként tölthette be a kormányfői tisztséget,
s még azelőtt kiérdemelte a vas lady címet, hogy az Margaret
Thatcher nevével forrt volna össze. Meir, eredeti nevén Mabovitz más
utat járt be mint államalapító politikustársai. Bár Kijevben
született, a család az élesedő pogromok miatt hamar elhagyta
Ukrajnát, s meg sem állt Amerikáig.
Golda – ha szépségével nem is – eszével és a politika iránti
érdeklődésével hamar kitűnt kortársai közül. Lelkes támogatója lett
a cionizmusnak, éppen ezért kétségbeeséssel fogadta szülei ötletét,
hogy 14 évesen menjen férjhez. Nővéréhez szökött Denverbe, ahonnan
csak egy év múlva tért vissza. Tanítónak készült, de soha nem lépett
a pályára: férjével, Morris Myersonnal 1921-ben „allijáztak”, útra
keltek Palesztina felé.
A Pocahontas fedélzetén embert próbáló út várt rájuk, majd két
hónap múlva értek partot. „Soha sem felejtem el azt a pillanatot.
Homok, amerre csak a szem ellátott. Tikkasztó, őrjítő meleg. Ez az
egész. Semmi több” – mesélte később. Egy kibucban telepedtek le,
amely Golda szerint csak azért fogadta be az Amerikából jött párt,
mert volt gramofonjuk. Férje azonban nem bírta sokáig a kemény
megpróbáltatásokat, s betegsége miatt végül Tel-Avivba költöztek.
Közben Golda politikai karrierje egyre nagyobb lendületet
kapott, az évek során a Hisztadrut szakszervezeti szövetség
befolyásos embere lett, amely közben valóságos zsidó árnyékkormánnyá
vált. Az éveken át tartó küzdelem után 1948-ban egyike volt annak a
12 izraeli politikusnak, aki aláírta az állam függetlenségi
nyilatkozatát.
Bár komoly erőfeszítéseket tett a háború elkerülésére –
állítólag arab női ruhában „szökött át” Abdalláh jordán király
udvarába, hogy tárgyaljon – az arab országok dühét nem tudta
megfékezni. 1948-tól rövid időn át moszkvai nagykövet volt, már
ekkor emblematikus személyiségének azonban nem tulajdonított nagy
jelentőséget. „Ha egy seprűt küldtünk volna Moszkvába követként, és
nem engem, az is áramütésként hatott volna az orosz zsidókra, mert
Izraelből jött” – mondta.
1956-ig munkaügyi miniszter, majd 1956-tól David Ben Gurion
kormányának külügyminisztere volt, az „Öreg” azt mondta róla: ő az
egyetlen férfi a kormányban. 1965-ben betegségre és kimerültségére
hivatkozva visszavonult a politikától, de az Izraeli Munkapárt nem
tudta nélkülözni, s meggyőzték, hogy legyen a párt főtitkára.
1968-ban újfent nyugalomba vonult, de Lévi Eskol kormányfő hirtelen
halála után ismét „behívták”.
Amikor miniszterelnök lett Izrael az 1967-es hatnapos háborúban
aratott győzelem eufóriájában élt. Ezért nem látta értelmét, hogy a
palesztinokkal érdemben tárgyaljon a megszállt területekről. Azt
mondta „a béke akkor jön el, ha majd az arabok jobban szeretik
gyermekeiket annál, ahogy minket utálnak”. Kormányzása alatt adott
parancsot a müncheni olimpiai merénylet tetteseinek levadászására,
miniszterelnökségének az 1974-ben kitört jom kippuri háború vetett
véget: Izrael ugyan győztesen került ki a háborúból, az
elégedetlenségi hullám azonban elsodorta a „nyakas asszonyt”.
Golda Meir Jeruzsálemben halt meg 1978. december 8-án
BreuerPress-mti-Panoráma
