Az Emanuel Alapítvány titkáraként felidézte, hogy a szervezet által emelt emlékművet 1988. július 30-án avatták fel, azóta minden évben július első vasárnapján tartanak megemlékezést az emlékparkban. Zoltai Gusztáv azt mondta: mintha változatlanul, vagy inkább újra létezne egy másik, egyáltalán nem képzeletbeli Magyarország, ahol „dicsérik, dicsőítik azokat, akik létrehozói voltak a tragédiának”. „Vagy éppen szelíd mosollyal nézik az Auschwitz-vonatot kiabáló szurkolókat, és demokráciának vélik a nyilas és nemzetiszocialista könyvek megjelenését”, s holokauszt-bizniszt látnak még egy klezmerkoncert meghirdetésében is – tette hozzá. Kiemelte, hogy az emlékmű fémlevelei, amelyek mindegyikére egy-egy áldozat nevét vésték, képletesen a csendőrt is feltüntetik, a jegyzőt, a zsidótörvényt megszavazó parlamenti képviselőt, a lelkes zászlólengetőt, „meg azokat, akik napjainkban őket követik, őket utánozzák, az ő örökükbe kívánnak lépni”. Suchman Tamás, a Mazsihisz alelnöke beszédében arról szólt: Európa és a világ az 1940-es években „lehunyta a szemét, csak kevesen hunyorogtak”, és még kevesebben nyújtottak egy pohár vizet, egy falat kenyeret a marhavagonba zárt embereknek. Ma még arról kell beszélni, tartozik-e a fejlett, művelt Európa és a világ az aranyvonatok, a kötvények pénzével, a kényszermunkák fizetésével, még azon kell gondolkodni, kinyílnak-e a pápai és a magyarországi irattárak, s a kutatóintézetek, kutatói műhelyek vajon a valóságot írják-e mindarról, ami az emberiség legnagyobb szégyene volt, lesz és marad – mondta. Hozzátette, hogy az emberiség, Európa, Magyarország, az államok lelkiismerete „kötelező fórum”, „sok mindent őszintén be kell vallani”. Frölich Róbert főrabbi kijelentette: „akik meg nem történtté akarják tenni a soát, minden áldozatával, gyilkosával, közönyös vagy tevőleges résztvevőjével egyetemben, azok a saját szégyenüket akarják kitörölni a történelem lapjairól”. „Nem mosható le minden” – hangsúlyozta, hozzátéve: „nem kérünk már semmit, 62 esztendő múltán már bosszúért sem kiáltunk, de azt sem engedjük meg, hogy feledésbe merüljön a múlt bűne, hogy feledésbe merüljön hatszázezer ártatlan magyarországi zsidó élet emléke”. A megemlékezésen egy-egy gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére David Admon, Izrael Állam budapesti nagykövete, Streit Sándor, a BZSH elnöke, Tordai Péter, a Mazsihisz alelnöke, Hunvald György erzsébetvárosi polgármester, a rabbikar nevében Frölich Róbert, valamint a zsidó ifjúsági szervezetek képviselője.
BreuerPress-info
