Dorosic, a mai Kupisce melletti emléktemetőben kapott méltó nyughelyet 396 magyar munkaszolgálatos – közölte az EREC-el Holló József Ferenc vezérőrnagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Ukrajna állami hatóságainak jóváhagyásával Koroszteny város, a helyi zsidó közösség és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezdeményezésére és finanszírozásával készült el a meggyilkolt zsidó munkaszolgálatosok emléktemetője – olvasható a főigazgató közleményében. A hatvankét évvel ezelőtti tömeggyilkosság körülményei máig tisztázatlanok. Dorosic neve 2003-ban került elő a felejtés homályából: a Népszabadság című napilap terjedelmes összeállításban foglalkozott azzal, hogy több száz magyar, beteg munkaszolgálatos lelte halálát, amikor a magyar katonák egy éjszaka rájuk gyújtották a kolhoz pajtáját, majd a menekülőket lelőtték. Az összeállítás megjelenését követően a Kárpátalján kiadott Igaz Szó számolt be arról, hogy Holló József Ferenc vezetésével magyar küldöttség érkezett a helyszínre. Ugyancsak járt ott a kijevi magyar nagykövetség két munkatársa, akiknek egy szemtanú elmondta, hogy a Dorosictól nem messze települt tábori kórházból a kiütéses tífuszban is szenvedő beteg, alapvetően zsidó munkaszolgálatosokat egy tehénistállóba telepítették át. A járványveszély miatt a helyi lakosokat igyekeztek távol tartani. 1943. április 29-én éjszaka a betegeket őrző magyar katonák az épületet benzinnel is meglocsolva felgyújtották, a menekülőket lelőtték.
Hasonló módon számol be a tömeggyilkosságról a magyar zsidó honlap, a zsido.hu is. A következő napokon a korábban a betegeket őrző 20-30 katona a tehénistállótól mintegy 100-150 méterre, a legelőn hosszú, széles gödröt ásott. A tűzvész és az áldozatok maradványait ide hordták, és betemették. Az esetet követően nem sokkal a katonák a helyszínt elhagyták. A Don-kanyarból visszavonuló katonák között tífuszos járvány ütött ki, és aki gyanús volt, azt ezen a területen egy kolhoz istállóiban különítették el. A szemtanúk leírása szerint az itt lévő emberekre 1943. április 29-én éjszaka rágyújtották az istállót, ahol 396-an bennégtek. Az áldozatok munkaszolgálatosok voltak, zömében zsidók. Mint mondta, az eset szemtanúi közül ma is többen élnek, egyikük azt állítja, hogy a betegeket őrző magyar katonák gyújtották fel az istállót, a menekülőket pedig lelőtték. A tábornok ismertetése szerint 62 éve senki nem állított itt emléket ezeknek az embereknek, a környéken már csak nagyon kevesen laknak. Az istállók helyén ma már csak a szétégett, leégett cölöpök láthatók. Mostantól hét csiszolatlan gránittömbön elhelyezett márványtábla őrzi az itt eltemetettek nevét.
BPI-EREC-MCOnet INFO
BPI-EREC-MCOnet INFO
