Öröm, hogy egy olyan európai országban élhetünk, ahol nyugalom van
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője beszélt eredményekről, lehetőségekről, Magyarországról, Európáról és a közösségek felelősségéről is.
Mi történt a KDNP háza táján 2017-ben?
Folytattuk azt a munkát, amit eddig elkezdtünk és ami nekünk fontos. Idén is elsősorban a család, a családi támogatások, a család intézményének a megerősítése volt a célunk, de támogatása azoknak az embereknek, akik valamilyen módon a társadalom perifériájára kerültek. Ezért is volt fontos ebben az évben a bérnövekedés, itt meg kell említeni az egészségügyi dolgozók , az orvosok bérének a növekedését, a minimálbér megemelését, ezek mind-mind javították a családok helyzetét.
Ezek az intézkedések elegek lesznek ahhoz, hogy itthon maradjanak az egészségügyi dolgozók?
Ahhoz még ez nem lesz elég, de a kivándorlás csökkenéséhez igen, körülbelül a felére csökkent ma már ez a szám, ahhoz képest, mint amikor a csúcson volt. Tudjuk, az orvosok külföldi munkavállalása nem tesz jót az egészségügynek, a nővérek kiáramlása még inkább, arra lenne szükség, hogy ezt meg tudjuk állítani. De ha a támogatásokról van szó, akkor meg kell említeni, hogy növekedett a gyermekek ingyenes étkeztetése, az ingyenes tankönyvek is. Ez számunkra azért is, mert az elszegényedett családoknál a gyermekszegénység a legnagyobb veszély. Mi igyekszünk még azokkal a szülőkkel szemben is a gyermekek érdekét szolgálni, akik adott esetben nem tesznek meg mindent értük. Volt olyan törvénymódosítás is, ami éppen ezeknek a gyerekeknek az érdekét védte. Idetartozik még a CSOK lehetőségének a bővítése, iott azért még van mit tenni. Aztán említhetném a bölcsődei férőhelyek számának a növekedését, negyvenezerrel emelkedett ez a szám. Sok olyan aprónak tűnő intézkedés volt, amik a családok helyzetét, különösen a szegényebb családok helyzetét javította. Ha már a családokról beszélünk, ott vannak gyerekek, de vannak idősek is. Ha azt nézzük, hogy a gyerekeknek, a fiataloknak milyen lehetőségeket igyekszünk biztosítani, akkor a tehetséges gyerekeknek is van programja, ami a tehetséggondozásról szól, e van ilyen a felzárkóztatandó gyerekeknek is. Két dolgot kell itt megemlítenem, az egyik, a cigány integráció az egy nagyon fontos szempont, azt mondjuk, az elsőszámú nemzeti sorskérdés az a demográfiai helyzet, ám ott van a második számú, ez pedig a nagyszámú roma lakosság integrálása. Vannak, főleg egyházi működtetésben roma kollégiumok, ahol már több száz gyerek tanul, az ő felsőfokú végzettségük pedig az egész roma társadalomnak is fontos. Meg kell említenem a kötelező óvodáztatást, ami azt jelenti, hogy sok esetben ott szocializálódik a gyerek az óvodában, amit nerm kap meg otthon, azt megkapja itt, ezért talán kisebb lesz az a lemaradás, ami ezekre a gyerekekre az iskolában vár.
A KDNP kiállt a vasárnapi munka tilalma mellett, törvényt is hoztak róla, ám végül nem maradt sokáig így.
Így igaz, egy évet élt, én magam jártam is egy olyan boltban, ahol ki volt írva, hogy élt 1 évet. Lehet, hogy annak a rétegnek, amelynek ez vallási szempont, az fontos volt, de azoknak legalább ilyen fontos, akik dolgoztak és nem tudtak a családjukkal lenni. Úgy látszik, az a konkrét esemény, ami ennek véget vetett, az MSZP népszavazási kezdeményezése, sokaknál visszhangra talált és ezt kellett megakadályozni azzal, hogy ez a rendelkezés megszűnt. Én azt mondom, ez a szolidaritás kérdése.
Kudarcként ítéli meg ezt?
Nem feltétlenül, a politikában az ember nem érzelmi alapon dönt el kérdéseket, ez egy kis vereség volt, megyünk tovább, majd meglátjuk, hogy mi lesz később.
Mik voltak még a kimagasló események a KDNP életében?
A KDNP-nek megvan a menetrendje, most is volt egy választmányi ülés, mi már hosszú évek óta ebben a szövetségi rendszerben dolgozunk, nincsenek nagy meglepetések. Tesszük a dolgunkat, van három miniszterünk a kormányban, ők a maguk területén végzik a munkájukat. Ilyen értelemben nagy esemény volt az egymilliomodik határontúli magyar állampolgár eskütétele, ez a pártelnök nevéhez fűződik. Említhetném a honvédség fejlesztését, most lehetett hallani a hírekben, új csapatszállítók vásárlásáról. Úgy érzem, ezek a miniszterek jól végzik a dolgukat, ezek események az ország és természetesen a KDNP életében is.
Egy hívő keresztény embernek milyen problémákkal kellett megküzdenie a világban ebbe az évben?
Azt tudjuk, az egyházüldözés az folyamatos a világban, hol itt, hol ott. Azonban a Közel-Keleten és Afrikában is terrorista csoportok teszik tönkre ezeknek a közösségeknek az életét, akik már évszázadok, sőt évezredek óta ott élnek, előbb voltak ott, mint azok, akik most őket zaklatják. Felmerülhet a kérdés, mi közünk ehhez? Úgy érzem, minden embernek éreznie kell, a felelősségünk koncentrikus körökben írható le, az ember nyilván a saját családjáért felelős, majd azokért, akik hozzá hasonló közösségekben élnek, nemzetközösségekben, ezt követi a világ egésze. Ha valamilyen szempontból egy közösség tagjai vagyunk, akár nemzeti, akár vallási szempontból, akkor azokért is felelősek vagyunk. Aki tagja egy keresztény közösségnek, akkor érte egy másik keresztény közösség is felelősséggel tartozik. Mivel van egy önvédelmi felelősségünk a bevándorlás kapcsán, ezért a legcélravezetőbb a helyben történő segítés. El kell mondanom, azok az egyházi vezetők, akik idejönnek vagy a mi látogatásainkon számolnak be, nem azt kérik, hogy fogadjuk be őket Európában, hanem azt, hogy helyben próbáljuk meg a visszatérés lehetőségét megteremtve emberhez méltó viszonyokat alkotni.
Vannak érdekes hírek Európában is, legutóbb Franciaországban egy szobor kezéből vették volna ki a keresztet. Hogy tud ezzel azonosulni egy olyan közegben, amit úgy hívnak, Európai Unió?
Franciaország egy külön téma, de elmondható, általában a nyugati társadalom, elsősorban a politikai vezetők tévednek. A francia szekularizált társadalomban szerintem ezek az intézkedések már-már diszkriminatív jellegűek, hiszen az identitás gyakorlásától fosztják meg azokat az embereket, akikre ezek vonatkoznak. Én megértem, hogy egyfajta semlegesség, az egyház-állam szétválasztása megtörténik, ez elfogadható. De az, hogy a saját szimbólumaiktól fosszuk meg ezeket a közösségeket, az már nehezen. Ez Franciaország, de Nyugat-Európa több államában az a helyzet, hogy éppen a tradicionális, a zsidó-keresztény kultúrához, valláshoz kapcsolódó szimbólumok ne használhatók, sokszor nem is azért, mert a bevándorlók ezeket nehezményezik, hanem éppen azok az ultraliberális emberek miatt, akik szóvá teszik ezt, akik jobban tekintettel vannak a bevándorlókra, mint azok magukra.
Mégis, hogy lehetséges, hogy egykor egy zsidó családot üldöztek el, majd 2017 évvel később megint ezzel kell szembesülni, hogy embereket, családokat üldözhetnek el a hitük miatt? Mit tudnak tenni Önök azért, hogy itthon ilyen ne történjék meg?
Én azt gondolom, hogy egy normális világot teremtettünk magunknak, nem csak itt Magyarországon, hanem Közép-Európában is, de ennek a problémának a gyökere mégis csak az identitásválság, ami jelenleg Nyugat-Európában van.
Erre van gyógyír?
Hogy mi hogyan tudjuk Európát befolyásolni, az a mi energiánktól, lehetőségeinktől függ, de az nyilvánvaló, igyekszünk. Az identitásválság azt jelenti, hogy a hagyományos értékeket elhagyva próbálnak új identitást keresni. Többször is elmondtam már, nagyon frappáns Huttington azon véleménye, mely szerint már nem a nemzetek, hanem a kultúrák küzdenek egymás ellen. Ez teljesen egyértelmű, a mindennapok bizonyítják, hogy a beáramló tömeg kultúrája nem egyeztethető össze az itt lakók kultúrájával. Egy párhuzamos társadalom alakul ki, aminek súlyos következményei vannak. Ugyanakkor egy normális multikulturális társadalmat nem csak el tudunk viselni, hiszen az teljesen megszokott. Csak nézzük meg Magyarországot, ahol egy normális világ van, élnek olyan emberek, akik egészen másként gondolkodnak, mint mi, vannak arab származású orvosok például, akik elfogadják azokat a játékszabályokat, amelyik itt érvényesek. Ám a beáramló tömegnél erről nincs szó. Tehát a gyökere ennek a – vallásüldözésnek nem nevezem, mert az túlzás – vallásellenességnek, ami Európában van, az mégis az identitásválság.
A magyar politikában is van ilyen ellentét a hívő és a nem hívő emberek között?
A két oldalnak két külön világa van, ez sajnos nem átjárható. Ez megjelenik az élet minden területén, példának szoktam említeni a szociálpolitikát, a családtámogatást. Az egyik oldal a segélyszerű támogatásokat részesíti előnybe, a másik oldal meg a munkához kötött támogatásokat. A kettőnek két társadalomkép az oka, így két társadalmat is formál. A munkaalapú társadalom az, amit mi szeretnénk, ez nehezen átjárható a másikkal, ami a segélyezésre épül. Ez is ideológiai különbség, ami ezekben a konkrét intézkedésekben is megjelenik. Ugyanez van a közösségeknek az elismerése, erősítése, illetve az egyén elismerése között. Ez utóbbinak a vadhajtásaiból következik a gender ideológia, ami azért elég furcsa dolgokat produkál, amikor már a személyes névmás sem lehet férfire és nőre utaló, annak is már a gombamód szaporodó nemi identitáshoz kell alkalmazkodni.
Ön családos ember, már nagyapa is. mi történik a családjában Karácsonykor?
Nálunk hagyományosan megvannak az ünnepi szokások, ez érvényes a névnapokra, a házassági évfordulókra és természetesen a Karácsonyra is. A Karácsony nálunk is, mint a legtöbb családnál egy bensőséges családi ünnep, ami azt jelenti, hogy egyik napon a szűkebb, a másikon a tágabb család jön össze. Itt az ajándékozás, a közös étkezés, a közös éneklés adja meg együtt az ünnep hangulatát. Kellenek azok a külsőségek, szimbólumok, dekorációk, amelyek hozzátartoznak az ünnephez.
Az előkészületekből mennyire veszi ki a részét?
Bár nagyon nem szeretem, de a vásárlásokból kivettem a részem, a feleségemmel együtt jártuk az üzleteket, de amikor a feleségem egyedül vásárolt, addig én a diót pucoltam a bejglihez, bár ha megnézem, mennyi diót is pucoltam meg, akkor nagyon rossz órabér jönne ki, de van két diófánk, így nem lehet annak a termését eldobni.
Olyan híreket lehetett hallani, hogy 2018 után már inkább a családjának szenteli majd az életét. Igazak ezek a hírek?
Annyiban igaz, hogy az egyéni körzetemet átadtam egy fiatalabb politikustársamnak. Van egy mondás, ezt a miniszterelnök úr is szokta emlegetni, ami így szól: fiatalok a csatába, idősek a tanácsba. Ha a Parlament a tanács, akkor a tervek szerint a következő ciklusban listás képviselőként leszek jelen. Ez azzal jár, hogy hétvégenként nem kell mindig jelen lenni a választókörzetben, a feleségemnek már fel is tűnt, hogy többet vagyok otthon.
Önnek mit jelent, hogy ebben az országban nyugalom van, el lehet nyugodtan menni akár egy éjféli misére is?
Számomra az lenne megdöbbentő, ha nem így lenne, ez természetes, de ha belegondolunk, akkor egy nagyszerű dolog is. Ezt meg kell őriznünk, ezért fontos az, az a kettős felelősség, ami a migrációban megjelenik, ez azt jelenti, tudjunk segíteni az embernek, de az önvédelem megvalósítása mellett. Nekünk, akik politikával foglalkozunk, az elsődleges dolgunk az önvédelem biztosítása, ezért kötelezettség és egyben öröm is, hogy egy olyan európai országban élhetünk, ahol nyugalom van.
Elmegy az éjféli misére vagy otthon nézi a betlehemi, vagy a vatikáni közvetítést?
Még azért nem vagyok olyan öreg, hogy tévé mellett kelljen néznem, természetesen elmegyek az éjféli misére.
Mit vár a következő esztendőtől? Mit tud még adni a társadalomnak a politikai szövetségük?
Úgy gondolom és ezt már többször is elmondtuk, folytatni kell azt, amit elkezdtünk. Megrázó élmény volt 2002-ben, hogy úgy éreztük, jól csináljuk a dolgunkat, de akkor abba kellett hagyni. Azok a folyamatok, amelyek a mostani ciklusokban elkezdődtek a gazdaságban és a társadalomban is, folytatást igényelnek. Mivel 2018 a családok éve lesz, ezért számomra a legfontosabb kérdés a népesedési helyzet. A mutatók javulnak,de az a korosztály, amelyik lassan kikerül a szülőképes korból, ez a legnépesebb korosztály, itt talán még van lehetőség, hogy gyermeket vállaljanak, azokat az akadályokat kell elgördíteni, amik ennek az útjában vannak. Legyen az családpolitika, beleértve az otthonteremtést is.
Vannak gyermekek, akik nem családban élnek, a kormány kezdeményezte a nevelőotthonok átszervezését.
Volt idő, amikor én voltam ennek a témának az egyik felelőse, már akkor is azon dolgoztunk, hogy a nagy intézményeket lebontsuk, kisebbekbe, családotthonokba költöztessük a gyerekeket, ez érvényes és most jött el ennek az ideje a fogyatékosok esetében. Minden ember és ez még az értelmi fogyatékosokra is igaz, ha feladatot kap, akkor kibontakozik, tehát azok, akik ilyen intézményben élnek és a lehetőségeikhez képest próbálják magukat ellátni, a feladat egy felemelő érzés, látják a saját fontosságukat. Mindenképpen jó irány a kisebb otthonokba való elhelyezés.
Elképzelhető, hogy 2018-ban a magyar emberek jobban szeretik majd egymást, mint a megelőző években?
A reményeink ebbe az irányba mutatnak, azonban a tapasztalataink kevésbé tesznek minket optimistává. De azért gondoljunk arra, ez a kampányidőszakban kiéleződik, ha annak vége lesz, lecsendesedik a világ.
Előfordulhat, hogy a kétharmad megszerzéséért, a kormányzásért együttműködnek a választások után a Jobbikkal?
Nincs ilyen tervünk, a terv az, hogy magunk érjük el ezt, amit eddig elértünk és ezután is elérjük. Az együttműködésnek vannak eszmei alapjai, a Fidesz-KDNP szövetség eszmeisége kiegyensúlyozott jobbközép, ha elveket kellene mondanom, akkor polgári, nemzeti, keresztény elvekre épül, aki ebbe nem fér bele, azzal nem lehet szövetséget kötni. Szerencsére nem vagyunk olyan helyzetben, mint Németország, ahol a négypártiság éppúgy problémás, mint a nagykoalíció, hiszen olyan kompromisszumokat kell kötni, amelyek utána nehezen vállalhatók. Mi sem a jobboldali, sem pedig a baloldali szélsőséggel sem kívánunk együttműködni, szövetséget kötni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
