Teleki téri mesék
Mayer András beszélt arról, hogy miként sikerült újjáépíteni egy zsidó közösséget az egykor zsidóktól is zajos Józsefváros szívében, a Teleki téri piac mellett.
Mennyiben szól a Teleki téri mesék a zsidókról, mennyire a piacról, az azt körülvevő világról?
A film a piacról is szól, hiszen az egy nagyon fontos dolog volt, szerves része is volt a zsidó közösségnek. Nem véletlen, hogy egykor harminc-negyvenezer zsidó élt azon a környéken. Ezek a zsidók jártak a pici imaházakba, amelyek a téren és a mellette lévő utcákban voltak, ma már csak egy van ezek közül, a Teleki téri imaház. Régen egyszerűen nem volt értelmezhető ez a kifejezés, hogy Teleki téri imaház, mert a téren is rengeteg volt, a környéken meg legalább ötven működött.
Mi késztet arra két fiatalembert, két testvért, hogy minden idejét arra tegye fel, hogy megismerje a Teleki téri zsidóság múltját?
Az igaz, hogy Gábor testvéremmel mi vagyunk ennek a munkának a motorjai, de itt egy közösségről van szó. Régen volt egy nagyszerű ember, a Juci bácsi, Glaser Jakab, róla neveztük el az alapítványunkat is, amelyik ezt a munkát végzi. Juci bácsi, előtte a testvére csinálta mindezt, mi pedig ezt igyekszünk továbbvinni.
A Teleki téri imaházban ma mikor vannak istentiszteletek?
Minden szombat reggel, meg az ünnepeken.
Sikerült az imaházat megújítani, van működő közösség, mi jön még?
Még csak egy helyiséget sikerült azért rendbehozni, a többihez még nem nyúltunk, nem is tudjuk, hogyan fogjunk hozzá, nem tudjuk, hogy mi is az eredeti állapot. Csak egy példa: nyolcféle hengerrel van kifestve a zsinagóga, mindig azzal festettek, ami kéznél volt, ezek a rétegek egymáson vannak, el kell dönteni, mit is nevezzünk eredetinek.
A zsinagóga egy ház földszintjének az udvarán van, mit szólnak a sürgéshez a mai lakók?
Szerencsére jól, persze az utóbbi tíz évben, amikor is egyre növekedett a közösség, az egyre több zajjal járt, aminek nem mindenki örült, ami természetes, de mi is teszünk lépéseket, a lakók is hozzánk szoknak. Régen is úgy volt, hogy a gyerekek rohangáltak, amíg a felnőttek imádkoztak, sajnos volt néhány generáció, amikor ez kimaradt.
Van rabbija is a közösségnek?
Van, Solomon Hurwitz, nagyon szeretjük, egy nagyon jófej ember.
A Teleki téren az imádkozáson kívül is összekovácsolódik a közösség, vannak más programok is?
A mienk egy olyan közösség a budapesti zsidóságban, amelyik egyre inkább elmondhatja magáról, hogy egy közösség. Nyár elején egy vasárnap összejöttünk majdnem harmincan, csináltunk egy tervező-napot, ez is egy igazi közösségépítő program volt. Ez egy működő közösség, ami mellette egy baráti társasággá vált., ahol amúgy is össze-összejárunk.
Mit várnak el a filmtől? Jobban megismerjék a közösséget, ami így akár nagyobb is lehet v agy „csak” a Teleki tériek egykori és mai életét akarják bemutatni?
Nem törünk világhírre, bár már azért ismernek minket, ezelőtt tíz-tizenöt évvel senki sem ismerte az imaházunkat a Telekin. Ma már nem csak pestiek, nem csak zsidók tudnak rólunk, ez egy siker. A film egyébként úgy kezdődött, hogy a már említett Juci bácsi történeteit akartuk rögzíteni, hihetetlen sztorijai voltak, a rémtörténetektől kezdve a vicces, pajzánokig, ezeket szerettük volna rögzíteni. Majd csatlakozott hozzánk Spitzer Barbara rendező, aki interjúkat kezdett készíteni a többi öregekkel, mi ezt eleinte nem is értettük, minket csak Juci bácsi érdekelt. Úgy tervezzük, hogy a film három részes lesz, ami eddig elkészült, a Teleki téri mesék, ez a középső rész, mint a Star Wars. Ez a rész a közösségről és a kutatásról szól. Az első szól majd Juci bácsiról, a harmadik pedig a kutatás többi részéről.
Vannak még a Teleki téren zsidók?
A környéken még vannak, ők már általában tudnak rólunk, régebben nem nagyon tudták, hogy egyáltalán még létezik az imaház. Aki szeretne többet tudni rólunk, az a telekiter.com oldalon teheti meg, de a közösségi oldalakon is jelen vagyunk.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
