Pészah és Húsvét az egypetéjű ikrek
Donáth László evangélikus lelkész a közelgő ünnepekről és a felelősségről is beszélt.
Hogyan készül egy rendes evangélikus ember a Húsvétra?
Nincsenek rendes katolikus, evangélikus, zsidó emberek, emberek vannak.
Emberek, akiknek fogalmuk sincsen talán, hogy mit is ünnepel.
Ezt pontosan tudom, negyven évi szolgálat után. Nagyon érdekes, hogy a Karoli Gáspár által fordított Bibliában szerepel az a kifejezés, hogy a zsidók Húsvétja, ami bár gyönyörű kifejezés, de tudjuk, ilyen nincsen, a zsidóknak nincsen Húsvétja, pészahot tartanak, meg Széder estét. Ám a két ünnep úgy tartozik össze, mint két egypetéjű iker. A lényeg mindkettőben megváltoztathatatlanul ugyanaz, a mi közösségünkben, amit vezetek, amelyik egy nyitott, liberális közösség, ahol senkit nem zárunk ki, ahol az elesetteket támogatjuk, nem a hatalom mellett vagyunk. A hatalom azt jelenti, hogy a másik kizsákmányolása mellé áll. Mi ezt utasítjuk el, mi még egyházi adót sem kérünk. Önkéntes támogatást elfogadunk, de nem kérünk sem adót, sem perselypénzt. Visszatérve az ünnepre, idén Pészah Niszán 14-én, azaz hétfő este köszönt be a nagyhéten. Mi azonban nagycsütörtökön az esti istentisztelet helyén tartjuk meg a Széder vacsorát. Annyi a különbség a derék rabbik és köztem, hogy én mindent felolvasok, nem hibázhatok. Egy rabbi megteheti, hogy időnként kihagy, átértelmez, mesél. Én azonban ragaszkodom ahhoz, hogy a lehetőség szerint minél több héber szöveg hangozzon el, csupa olyan ember olvas majd fel, akik nem zsidók, de tanulták a hébert, „csak” szeretik ezt a nyelvet.
Mit szól ehhez az evangélikus közösség?
Évről évre egyre többen jönnek. Az evangélikus közösségnek van egy különlegessége, ez az az egyház, nem csak itthon, de szerte a világban, amelyik rengeteg mindent tolerál. Istenen kívül semmiféle normát nem ismer el önmaga felett, illetve a Názáreti Jézust ismeri el. Ne feledjük, ő elmegy Keresztelő Jánoshoz megkeresztelkedni, pedig körül volt metélve. Ma is a mikvében való megmerülés teszi a meg a betérés gesztusát. Ő volt az ácsból lett rabbi, aki számára az üdvösség nem húzódhat földrajzi határ mentén, ahogy családi, nyelvi és egyéb határok mentén sem, ő a maga nemében tette nyilvánvalóvá, az Örökkévaló minden ember Istene. A kiválasztás azt jelenti, hogy miként tudja a szabályokat a többi ember felé reprezentálni, ez a Siratófal kövei, az Olajfák hegyén lévő fácskák sokkal jobban képesek megmutatni, mint bármelyik nagy katedrális vagy zsinagóga.
Én csak azt nem értem, ha Önnél ekkora a béke, az egyetértés, akkor hol vannak a többiek, miért nincsen béke az Olajfák hegyén?
Nekem, nekünk azok iránt van felelősségem, felelősségünk, akikhez szólunk, akiket elérünk, aki hallgatnak a szavainkra. A többiekért nem vagyunk felelősek. De ezt nem csak itt mondom és teszem, hanem akkor is, amikor elmegyek a CEU melletti kiállásra az ott tanuló gyerekekért, igaz, akkor sétálva prédikálok.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
