Erzsébetváros megemlékezett az 1956-os forradalomról
Vattamány Zsolt polgármester vezetésével rendezte meg Erzsébetváros megemlékezését az 1956-os forradalom 60. évfordulójának előestéjén, ahol először került átadásra az Erzsébetváros ’56 Díj is.
Vattamány Zsolt polgármester köszöntőjében elmondta, a forradalom történetét, pillanatait szinte percről percre ismerjük, amelyek jelentős része Budapest belvárosában, számos fontos eseménye pedig Erzsébetváros terein, utcáin zajlott. Nem csupán a helyszínek jelentősek, hanem azok az emberek is, akik életüket, egzisztenciájukat kockáztatták, feláldozták, így szegültek szembe a zsarnoksággal, kiálltak a szabadság ügye mellett. Az embereket megérintette a szabadság szele és többet nem tudtak szabadulni a gondolattól, lehet másik esély. A szabadság csupán pár napot tartott, mégis példát mutattak egész életükkel. Hiszen képesek voltak a következményeket viselni és hittek abban, az áldozatok egyszer értelmet nyernek. Erzsébetvárosban is számos ilyen ember élt – emelte ki Vattamány Zsolt. Kik voltak ők? Tanárok, orvosok, színészek, irodalmárok, diákok, egyetemisták, fiatalok, néha szinte gyermekek, édesapák, édesanyák, akiket hazavártak, ám mégis úgy érezték, a szabadság hívószava erősebb, mint a saját sorsukért érzett aggodalom. Olyanok, mint bármelyikünk, tanultak, dolgoztak, élték az életüket, tették, amit kell. Olyan emberek, akiket a kor megfosztott az álmaitól, a jövőtől. A legfontosabbat, a hitüket nem tudta elvenni. Sokan estek el a harcokban, sokat ítéltek halálra a megtorlások során. Voltak, akik túlélték, az ő szerepük sem kevesebb, mint a mártíroké. Szerencsére ma is vannak még, akik közöttünk vannak, élő tanúi ezeknek a napoknak, valamint a forradalmat követő harminc évnek. Ők, azon kívül, hogy őrizték a forradalom emlékezetét, cselekvésre sarkallták a többieket. A mai generáció már készen kapta mindazt, amiért ezek a hősök harcoltak.
A 60. évforduló legfontosabb feladata, hogy a múltunkkal szembenézzünk, előcsalogassuk az emlékeket, ezáltal teljesebb és tisztább képet kapjunk. Ennek szellemében hozta létre a kerület az Erzsébetváros ’56 Díjat, amit három nagyszerű ember és egy, a forradalom napjaiban létfontosságú tevékenységet végző közösség kapott meg.
A frissen alapított elismerést először Kiss Imre vehette át, aki a forradalom első napjától az utolsóig vett részt a harcokban. A Nemzetőrség megalakulásakor a Baross téri csoport tagja lett. A POFOSZ helyi vezetőjeként azon munkálkodik a mai napig is, hogy megismertesse az emberekkel a forradalmat. A díjazott elmondta, köszönet illeti azokat, akik szerepet vállaltak a forradalomban, azokat a mentősöket, tűzoltókat, akik azokon a napokon is mentettek.
Ugyancsak ezt a díjat kapta meg Baranyi László színművész is, aki szintén Erzsébetvárosban harcolt a forradalom alatt, ahol a Nemzetőrség tagja volt. Baranyi László kiemelte, a díj nem neki szól, hanem azoknak az egykori bajtársaknak, akik már nem lehetnek jelen, akik életüket áldozták a mi szabadságunkért.
Dózsa László színművésznek is az Erzsébetváros ’56 Díjat adományozta a kerületi képviselőtestület. Dózsa László gyerekként csatlakozott a forradalomhoz, a Szövetség utcában harcolt, novemberben elfogták, kivégezték társaival együtt, ám csodával határos módon túlélte a rettenetet. Dózsa László külföldi elfoglaltsága miatt nem vehette személyesen át a díjat.
A közösségi elismerést pedig a Péterffy Sándor utcai kórház vehette át. Ez a kórház önkéntes mentőszolgálatot szervezett a forradalom napjaiban, valamint ez a hely volt a forradalmárok élelmiszer- és gyógyszerellátó központja is. Innen szervezték az 56 decemberi nőtüntetést is. A forradalom napjaiban a kórházban dolgozott Tóth Ilona orvostanhallgató, akit a megtorlások során végeztek ki.
Breuer Péter
