Egy tábori újságra emlékezünk az egykori lap fakszimile kiadása kapcsán.
Alpenjäger
A Magyarországról a Harmadik Birodalomba hurcolt zsidó deportáltaknak, a sok száz koncentrációs tábor foglyainak aligha lehetett nagyobb öröme annál, minthogy életben maradtak! Így volt ez az ausztriai Welsbe hurcoltakkal is.
Ahogy a nácik foglyai felocsúdtak, jószerivel azonnal szervezkedni kezdtek: miként és hogyan tudnának hazatérni. A mintát a franciák, a hollandok, a belgák adták; értük ugyanis a kormányuk vonatot, teherautókat küldött, és orvosi felügyelettel, gondoskodással hazavezették őket.
A magyar zsidókért senki nem vezényelt ki senkit. A második világháborúban Welsben nagy és kiterjedt zsidó koncentrációs tábor létesült. Magyarország és Csehország közelsége eleve kínálta az ötletet: zsidó foglyokat helyezzenek el a barakkokban.
A felszabadulás után akadt néhány ember, nyilván fiatalok, életerősek, tehetségesek, akiket fűtött – immár szabadon – a tenni akarás csodája. Akik érezték, hogy a kerítések lebontásával az ő számukra is eljött az új élettel együtt járó személyes kibontakozást. Ilyen fiatalember volt Láng György, leendő zeneszerző és leendő zenei regényíró, továbbá Ádám István, akiről – sajnos – egyelőre a nevén kívül nem tudtunk semmi többet. Nem tudjuk azt sem, hogy hőseink mit tettek annak érdekében, hogy engedélyt kérjenek (és azt aztán meg is kapják!) ,hiszen az angol-amerikai felszabadító csapattest irányítói már 1945. kora nyarán hozzájárultak egy informatív tájékoztató bulletin megjelenéséhez. Főmunkatárs: Láng György és Ádám István. Semmi több. Erre szükség volt mert nem csak azételre voltak éhesek az emberek, hanem a hírekre, az információra. Mert már fontos volt, hogy mi történik a nagyvilágban.
Az „Alpenjäger tábor Hetilap” néven napvilágot látott újság stenciles orgánum volt. Mi kellett egy ilyen „harsona” megjelenéséhez? Először is hatósági engedély, hiszen ne feledjük, még háború van, ahol lőnek. Aztán az újsághoz pénz is kellett. Nyomdagép, papír, festék. Egy okos katonai parancsnoknak ugyanis nemcsak a győzelemre kell koncentrálnia, hanem arra is, hogy mibe kerül a puskapor, a töltényhüvely, sőt – az igazán okos vezetőnek netalán azt se szabad elfelejtenie, mibe kerül majd a romok helyreállítása. Az Alpenjäger esetében az olvasók emberi közérzete mindig is számított, sőt a volt zsidó rabok esetében ez a szempont igencsak fontos volt. A felszabadulás pillanatától az idehurcoltak közérzete gyökeresen megváltozott. Az éhség rémülete éppúgy elmúlt belőlük, mint az örökös halálfélelem.
Nyár közepén az Alpenjäger táborlap szerkesztői már az elköszönő utolsó újság kiadására készültek. A láger ugyan magyar anyanyelvű, de értelemszerűen amerikai állampolgárságú zsidó katonai parancsnoka is éppen megírta elköszönő levelét a „fiúkhoz” – vetette papírra Auspitz Ignác. „Fiúk! A Jóisten áldjon meg benneteket!” – írta.
Az Alpenjägerben napi gyorshírek voltak, mint az, hogy a rövidesen hazaérkező deportáltakat a piacon, a boltokban vajon milyen kiskereskedelmi árak várják. Egy korsó sör 8 pengő, egy méter kreppdesin textília 190 pengő, egy kiló hal 200 pengő. A lágerújság fontos dokumentuma a háború utáni, felszabadult életnek. Az igyekezet, hogy a hajdani rabok, a deportáltak egyáltalán hírt adjanak magukról, mindenképpen fontos tárgyi bizonyíték. „Vagyunk, létezünk!” – érezzük a diadalmas hangot a sárguló lapokról. Mert ez a legfontosabb üzenet, a tartalom szofisztikáltsága, választékossága, ugyanis mindenképpen másodlagosnak tekinthető.
Láng György író és zeneszerző teljes és sikeres sorsot tudhatott maga mögött a holokauszt után. A Zeneakadémián Kodály és Bartók tanítványa volt. Jelentős művét, a Concerto Ebraicot többször bemutatták. Talán fontos volna az Alpenjäger hetilap fakszimile kiadását esetleg újra megjelentetni. A vállalkozás már most sem volna teljes, hiszen az idő a fellelhető számokat máris megrostálta… E vállalkozásnak elsősorban históriai feladata volna, és semmiképpen nem stilisztikai idézőjel. Sok idő eltelt a welsi lágerújság megjelenése óta. Maradjon meg számunkra értékes kincsnek a megmaradt jó néhány stencilezett oldal, és emlékeztünk a kollegákra, mint hősökre, akik átvészelték a nagyon nehéz időket csak azért, hogy fölmutassák az emberi humanizmus példáját: az alkotás szépségét és apoteózisát.
A Wesley Kiadó most megjelentette az egykori újság fakszimilé kiadását. Május 17-én kerül sor a könyvbemutatóra az Írók Boltjában, 17 órakor.
Breuer Péter
