Konferencia az ismert és ismeretlen embermentőkről
Nehéz és fájdalmas témát választott a Tom Lantos Intézet a Külügyi és Külgazdasági Intézettel közös konferenciájának témájául. Magyarország vészkorszakbeli szerepének megítélése még mindig vitákra ad okot. A magyar embermentőkről alig esik szó. Ezt a hiányt hivatott betölteni a „Megismerni és felismerni – embermentő magyarok üzenete a XXI. századnak” címmel rendezett konferencia.
„A magyar embermentők kivételes emberek, akik a vészkorszak idején szembeszálltak a magyar állam, és a megszállók rendelkezéseivel. Az embermentők erkölcsi nagyságát nem tárgyalhatjuk a magyar állam és társadalom holokausztban való felelősségének elismerése nélkül” – mondta megnyitójában Bíró Anna-Mária, a Tom Lantos Intézet igazgatója
Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete, beszédében kiemelte, hogy azok, akik zsidó embertársaikat segítették, felvállalták a beavatkozást a történelembe, és nem törődtek a veszéllyel. Választhattak a beavatkozás és nem beavatkozás között. A nagykövet méltatta az ismert embermentő diplomatákat is, és megemlékezett Szenes Hannáról is.
Dr. N. Rózsa Erzsébet, a Külügyi és Külgazdasági Intézet tudományos igazgatója két, decemberben megjelenő kötetre hívta fel a figyelmet, mely szorosan kapcsolódik a holokauszt emlékévhez. Izgalmasnak ígérkezik az a könyv, melynek szerzői arra a kérdésre keresnek választ, hogy miért nem bombázták a szövetségesek és a Szovjetunió Auschwitz-ot. A másik kötet Vida Jenő, életének a világháborús szakaszát és a villa történetét dolgozza fel.
Dr. Annamaria Orla-Bukowska, a krakkói Jagelló Egyetem professzora figyelmeztette a hallgatóságot, hogy miközben minden megtettünk az elkövetők beazonosítása érdekében, az embermentőkről elfelejtkeztünk. Gyakran a kormányok érdeiknek megfelelően használják fel a megemlékezést róluk, céljaik szerint kisebbítik, vagy nagyítják fel szerepüket. Ez ellen fel kell lépni.
Dr. Csősz László, az Országos Levéltár történésze igyekezett hű képet adni arról a korról, melyben a névtelen és ismert embermentők tevékenységüket végezték. „1937 és 44. között a zsidóüldözés állami monopólium volt a lakosság szemében. Amikor világossá vált az üldözők előtt, hogy rossz oldalon állnak, közülük sokan embermentőkké váltak” Előadását követően élénk vita alakult ki Horthy és a katolikus egyház főpapjainak szerepéről.
Dr. Kovács Mónika, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa a kollektív emlékezet és az egyén emlékezetének kérdését boncolgatta. Példaként említette a Szabadság téren álló „állami” és a vele szemben létrehozott civil emlékezést szimbolizáló „másik emlékművet”.
Vári György, a WERK Akadémia oktatója az embermentés irodalmi feldolgozását ismertette Kertész Imre, Szabó Magda és Székely Magda művein keresztül.
Előadás hangzott el még az egyház szerepéről, a holokauszt oktatásáról. A résztvevők megtekinthették a „A pokol polgármestere” című rövidfilmet, mely Domonkos Miksa honvédszázados történetét dolgozta fel.
A konferencia lezárása ként Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete megnyitotta az embermentők portréiból, a megmentések helyszíneiből összeállított emlékező fotóinstallációt.
2014. október 31. sztorma HCJD
