„…Mondjátok hát, hogy nem reménytelen…”
Több ezer ember részvételével kezdődött el a magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából meghirdetett Mazsihisz rendezvény sorozat tegnap a Dohány utcai zsinagóga előtti téren. A megemlékezésre érkezők a kivetítőn korabeli híradásokat, holokauszt túlélők visszaemlékezéseit nézhették, hallgathatták a megemlékezés kezdetéig. A fiatalok arcán megdöbbenés, a jelenlévő túlélőkén a fájdalom. Itt-ott szülői magyarázat a gyerekeknek.
„1944. március 19-e ugyan sötét nap a magyarországi zsidóság életében, de nem sorsforduló. Ezen a napon vonultak be a náci csapatok Magyarországra. Ma arra a hatszázezer ártatlanul elhurcolt és elpusztított társunkra is emlékezünk, akiknek a jogfosztása, kirekesztése már jóval korábban megkezdődött.”- kezdte nyitó beszédét Heisler András, a Mazsihisz elnöke. Majd saját családjára emlékezve elmondta, hogy még a birkenaui rámpán is bíztak a magyar hatóságokban, és nem hitték el, hogy megtörténhet velük az, ami megtörtént. „Megtanultuk, hogy sehol nem szabad a diaszpóra zsidóságnak vakon megbíznia a mindenkori hatalomban, és ha úgy adódik, nemet kell mondani a hatalomnak” – mondatokkal fejezte be a megemlékezést a Mazsihisz elnöke, majd Zoltai Gusztávot szólította a színpadra.
A Mazsihisz ügyvezető igazgatója beszéde elkezdése előtt azonban Ilan Mór budapesti izraeli nagykövetnek adta át helyét.
„Fontos, hogy tudják, Izrael népe és kormánya kiáll önök mellett, mint a demokrácia minden híve mellett. Izrael állama a garanciája az ordas eszmék elleni harcnak” emelte ki a agykövet. Tapsokkal kísért beszédében hangsúlyozta, hogy „Ez a mai, március 19-i emléknap, 70 év után is intő jelként szolgál mindazoknak, akik megpróbálják a holokauszt és áldozatainak emlékét kitörölni, a holokausztra való emlékezést politika célokra felhasználni. Ha jól megtanuljuk a történelmet, mélyen odafigyelünk rá, képesek leszünk egy más, egy jobb jövőt építeni az eljövendő nemzedékek számára.”
Zoltai Gusztáv saját családjának tragédiájáról is beszélt, majd felidézte a hetven év előtti vasárnapot, amikor német tankok és katonák vonultak a körúton. Amikor a magyar zsidó lakosság a „felkoncoltatik, rámpa, gázkamra, krematórium, éhhalál.” szavakat megismerte, megtapasztalta. „Ha meghamisítjuk a valóságot, és az ellenkezőjére fordítjuk az igazságot, már nem tudjuk soha a jóra, az emberségre tanítani a gyermekeinket. Ha a tényeket a fejük tetejére állítjuk a gonoszság, az embertelenség ismét feltámadhat”- figyelmeztette a jelenlévőket, majd reményét fejezte ki, hogy az állam teljes felelősséggel fellép a szélsőjobboldal ellen.
Kardor Péter főrabbi elmondta, hogy a holokausztról rabbiként sokkal könnyebb szólni, mint túlélőként. Beszélt édesapjáról, és a túlélőknek mondott „kegyes hazugságról”: „Azt hazudja, nem igaz, hogy a kormány a német megszállás valamennyi áldozatának, így a gyilkosoknak és a meggyilkoltaknak is közös emlékművet állít. Nem igaz, hogy egy vezető történész idegenrendészeti eljárásnak nevezte az első deportálást”. Ezt azért teszi, mert azt szeretné, hogy ha már egész életük tragédiában telt, legalább az alkony legyen szép”.
Karsai László történész beszédében felvázolta röviden a hetven év előtt történteket, az akkori kormány felelősségéről, túlkapásairól. „Csak a magyar hatóságok fegyelmezett, olykor lelkes, túlbuzgó tevékenységének köszönhették, hogy sikerült „Európa-rekordot” felállítaniuk: 1944. május 14.-től július 9.-ig 147 vonattal 437 ezer embert deportáltatni”. – fogalmazott a professzor úr.
A megemlékezés Radnóti Miklós Majális című versével záródott, melyet Bálint András színművész mondott el úgy, hogy a költemény utolsó soraiba a jelenlévők is bekapcsolódtak.
A Mazsihisz megemlékezése atrocitások nélkül zajlott le. Igaz Kardos Péter főrabbi beszéde közben az egyik biztosító rádiója olyan információt adott, hogy a Síp utcánál „pár kopasz” próbálja a rendezvényt megzavarni. A jelenlévő rendőrök ezt az értesülést kérdésemre nem cáfolták, és nem erősítették meg.
Ha szeret olvasni, akkor kérem látogassa meg blogomat
> slapaj.blog.hu/
