Schmidt Mária történész Mindszenthy és a zsidóság, kérdésre próbál válaszolni

Szeptember 21., pénteken délután fél kettőkor jelentkezem a Halljad Izrael adásával. A mikrofonnál a szerkesztő műsorvezető Breuer Péter 

 Hallgassa meg!

Adásunkban Frőlich Robbert főrabbi az ünnepről és a kapore szokásról beszél.
Schmidt Mária történész Mindszenthy és a zsidóság, kérdésre próbál válaszolni, míg Szántó György a kóser közétkeztetésről ad felvilágosítást.

A zsidóság évezredek óta cipeli az ősök által örökül hagyott intelmeket, parancsokat, a sok-sok tennivalót, az Írás néha nem könnyű szavait. Tisri havában, a fényes ünnepek elmúltával az újrakezdésről, a továbblépésről és céljainkról is érdemes számot vetni. Benedek István Gábor gondolatait adjuk most közre.
A héber hónapok / Benedek István Gábor rovata
Tisri

Hihetetlen, hogy ma, a digitális csodák, a szívműtétek és az űrhajózás igazán szenzációs korában, milyen modernnek, korszerűnek, friss szellemet árasztónak tűnik fel előttünk a Tóra, a több ezer éves zsidó vallás és közösségi élet. Mintha könyveinket megannyi istenáldotta tehetségű pszichológus és tudós szociológus írta volna!

Már Elulban felfigyeltünk a lelki és a testi felkészülés megannyi aprólékosan egymásra épülő kötelmére, hiszen minden idegsejtünkkel várnunk rendeltetett a Félelmetes Napokat. Kezdődött mindez a hajnali szlihot-imák könyörgésével, a mély, a filozofikus gondolatokkal, amelyek hivatottak voltak megerősíteni az Isten és a hívő egyén kapcsolatát, szövetségét, s folytatódott a sófár hangjával, ami éppen a kürt különös, borzongató hangjával figyelmeztet: a Teremtő könyörületes, kegyelmes, de nekünk – valamennyiünknek – bőven van tennivalónk még. Hogy méltók legyünk a jóságára.

Csupa erkölcsi parancs. Örökös segítés, nem lankadó szolidaritás, acélos hit és megtartott fogadalom, hűség és hagyomány. Mázsás terhek ezek, amelyek súlya alatt görnyed a test és roppanhat a lélek.

Az Ember magasra helyezett pengeélen egyensúlyozva halad teljes élete során. Ha elgyengül, feladja, megbotlik: leesik. Alant pedig az erkölcsi vagy a fizikai megsemmisülés várja. Ha tovább halad, a következő lépés újabb választást hoz: vagy egyetlen tévedéssel lezuhan, vagy megy tovább. A sors lényege tehát ez: a „tovább”. Nem valami vigasztaló perspektíva. Tudta ezt Ezra és Nehemja is, amikor kimondták: ha felkészültetek az ünnepekre, ha teljesítettétek kötelezettségeiteket, minden rendben lesz. „Egyetek jó ételeket, igyatok édes italokat, küldjetek ételt azoknak, akiknek nincs, mert szent ez a nap az Örökkévaló számára; ne szomorkodjatok, mert az Istenben való öröm a ti erősségetek.”

Ez tehát Tisri lényege. Hogy Tisri előtt, még Ádárban, készülni kell a megméretésre. Ros Ha-Sánától kezdve pedig, a sófár jelképes hangjával, az ítéletre. De legfőképpen arra, hogy a sors pengeélén biztonságosan, egyenes tartással végigmenjünk a célunkig. Lehetőleg botlás nélkül.

És mindeközben pontosan tudjuk: Tisri után is Tisri előtt lesz! Sőt mindig és újra. Mert megint kezdődik egy év. De fogyatékosságaink, hibáink és mulasztásaink ellenére gondoljunk a megbocsátás kegyelmére és a feloldódás isteni ajándékára is.

És hogy sohase feledjük Ezra és Nehemja közösségerősítő szavát: „Ne távozzon el tőletek az életöröm!”

Jom Kipur ez idén szeptember 25.én kezdődik az Engesztelőnap, melyen 25 órát böjtölünk, bűneinket bánjuk, és megtérést gyakorlunk.
A félelmetes napok leteltével következik az önfeledt öröm ideje, a Szukot, a sátoros ünnep idén szeptember 30-án este kezdődik és október 9-e estéjéig tart. Melynek legvégén pedig a Smini Áceretet, október 8. és a Tóra örömünnepét okt. 9. vigadjuk.