„Még mindig több mint 300 gyermek ott van a kórházakban” – Földi Judit a kórházban hagyott csecsemők helyzetéről
A Pirkadat október 6-i adásában Breuer Péter Földi Judittal, a DK székesfehérvári szervezőjével beszélgetett arról, mi történt a kórházban hagyott csecsemők ügyében az elmúlt hónapokban, és miért nem lát még érdemi előrelépést. Földi szerint a probléma továbbra is fennáll, a minisztériumtól kért adatok pedig a határidő lejártáig sem érkeztek meg. Úgy látja, civil segítséggel sok mindent lehet enyhíteni, de a gyermekek sorsát csak állami, jogszabályi és intézményi döntésekkel lehet rendezni.
Lejárt a válaszadási határidő
Földi Judit elmondta, jelenleg azt próbálja megtudni, hány csecsemő van még mindig kórházi osztályokon, de az egészségügyi minisztérium nem válaszolt a kérdéseire a rendelkezésére álló 15 napos határidőn belül. Ezért újabb adatigénylést tervez.
Azt mondta, nem szeretne pereskedni a kormánnyal, de ragaszkodik ahhoz, hogy kiderüljön, mi történt az elmúlt fél évben. Emlékeztetett arra, hogy a probléma rendezése választási ígéretként is megjelent, ezért választópolgárként és korábbi politikusként is jogosnak tartja a számonkérést.
„Nem olyan fából faragtak, hogy ezt feladjam” – fogalmazott.
A dajkálás és az adomány önmagában kevés
Breuer Péter arra kérdezett rá, mennyire aktív a társadalom ezeknek a gyermekeknek a támogatásában. Földi szerint egyre többen próbálnak segíteni, de fontos különbséget tenni az azonnali segítség és a tartós megoldás között.
Szerinte nem elegendő, ha önkéntesek bemennek dajkálni, vagy ha civil csoportok ruhát, pelenkát, élelmet és más szükséges eszközöket visznek be. Ezek enyhítik a hiányokat, de a gyermek fejlődésének alapvető feltételeit nem pótolják.
Arra figyelmeztetett, hogy egy kórházi osztály nincs berendezkedve arra, hogy csecsemőket hosszú hónapokon át neveljen. A gyermekek szerinte sokszor olyan környezetben tanulnak meg kúszni, mászni vagy járni, amely erre egyáltalán nem alkalmas.
„Megtanulnak nem sírni”
Földi különösen súlyosnak tartja a kötődési problémákat. Azt mondta, azok a csecsemők, akik hosszú időn keresztül nem kapják meg ugyanannak a gondozónak az állandó jelenlétét, ölelését és figyelmét, egész életükre kiható sérüléseket szenvedhetnek.
„Megtudják, hogy hiába sírnak, nem fogja őket felvenni senki” – mondta. Hozzátette, a kórházi dolgozóknak egyszerűen nincs kapacitásuk arra, hogy a betegellátás mellett egy csecsemő számára folyamatos szülői jellegű gondoskodást biztosítsanak.
Éppen ezért tartja sürgetőnek, hogy a kormány ne csak rövid távú ellátási kérdésként kezelje az ügyet.
Földi szerint fél év alatt sem történt áttörés
A beszélgetés egyik központi állítása az volt, hogy Földi szerint még mindig több mint 300 gyermek maradt ilyen helyzetben kórházakban. Azt is mondta, hogy a kórházak nem kaptak olyan pluszforrást vagy személyzetet, amely érdemben változtatna a helyzeten.
Az örökbefogadás területén sem érzékel előrelépést. Úgy fogalmazott: ha egy gyermekről a szülők lemondanának, elvileg megnyílhatna az út az örökbefogadás előtt, de a rendszer működésében szerinte továbbra sincs érzékelhető változás.
Külön csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a parlamentben sok női képviselő van, mégsem lát olyan szereplőt, aki ezt a kérdést kiemelt ügyként vinné.
A kórházak saját erőből próbálják kezelni
Breuer Péter azt kérdezte, mit mond minderre a gyámügy. Földi válasza szerint a legnagyobb probléma éppen az, hogy nincs megfelelő jogszabályi keret és célzott finanszírozás.
Azt állította, nincs külön költségvetési sor a kórházban hagyott csecsemők ellátására, és a kórházak sokszor saját erőforrásból próbálják kezelni a helyzetet. Korábban ápolók és nővérek saját pénzből vittek be ruhát vagy más szükséges dolgokat a gyermekeknek.
A civil szervezetek szerepét fontosnak nevezte, de hangsúlyozta, hogy ők nem dönthetnek a gyermekek elhelyezéséről, nem adhatják őket örökbe, és nem helyezhetik át őket gyermekotthonba. Ezekhez állami döntésekre és működő intézményi rendszerre van szükség.
Újabb levél és további nyomásgyakorlás következik
Földi következő lépésként újabb adatigénylést küld, és tovább tartja a kapcsolatot azokkal a kórházakkal, amelyekkel korábban is egyeztetett.
A beszélgetés végén az isztambuli egyezmény ratifikálásáért és a párkapcsolati erőszak elleni szigorúbb fellépésért szervezett tiltakozásokat is megemlítette. Úgy látja, ezekhez a női és civil kezdeményezésekhez kezd kapcsolódni a kórházban hagyott csecsemők ügye is.
Abban bízik, hogy a növekvő társadalmi nyomás végül rákényszeríti a kormányt arra, hogy az örökbefogadás és a kórházi elhelyezés kérdésében is konkrét intézkedéseket hozzon.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
