„Egy pártnál, hogyha 500 szavazat van, akkor az azt jelenti, hogy tagság az nem nagyon” – Szanyi Tibor az MSZP-ről és a mai baloldalról
A Pirkadat október 5-i adásában Breuer Péter Szanyi Tiborral, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom vezetőjével beszélgetett az MSZP tisztújításáról, a párt zsugorodásáról és arról, mit jelent ma ideológiai értelemben baloldalinak lenni. Szanyi szerint az MSZP régóta eltávolodott attól a politikai iránytól, amelyet ő valódi baloldaliságnak tart, miközben a párt szervezeti ereje is drasztikusan visszaesett.
„Az egyik szemünk sír, a másik nevet”
Szanyi Tibor hat éve hagyta ott az MSZP-t, de úgy fogalmazott: a párt továbbra is a közélet része, ezért természetes, hogy van róla álláspontja. Egyszerre örül annak, ha léteznek baloldali pártok, és csalódott, amikor olyan szervezetek nevezik magukat baloldalinak, amelyek szerinte már régen eltávolodtak ettől.
Az MSZP esetében ezt a folyamatot Horn Gyula távozásához köti. Úgy látja, a párt onnantól egy vegyes balközép-liberális irányba mozdult el, amely végül elveszítette karakterét. A szavazók ezt szerinte fokozatosan érzékelték is, 2010 után pedig az MSZP tartós visszaesésbe került.
Ötszáz szavazó egy egykor tízezres pártban
A tisztújításról Szanyi azt mondta, kevesebb mint ötszáz szavazat érkezett az elnökválasztáson. Ezt különösen beszédesnek tartja egy olyan pártnál, amelynek egykor több tízezer tagja volt.
A két jelölt programját is élesen szembeállította. A hivatalban lévő Komjáti Imrét azért bírálta, mert szerinte egy súlyosan meggyengült ellenzéki pártnak elsősorban saját szervezetével kellene foglalkoznia, nem kormányzati kérdésekkel. A kihívó Lovasi Gábor programját ezzel szemben logikusabbnak nevezte, mert az a párt belső megújításáról szólt.
„Győzött az, aki 500 fővel akar kormányozni” – fogalmazott ironikusan.
Hová tűntek a tagok?
Breuer Péter arra kérdezett rá, mi lett az egykori nagy tagsággal. Szanyi szerint ennek több oka van. Egy részük kiöregedett vagy meghalt, sokan ugyan formálisan tagok maradtak, de már nem aktívak, mások pedig új pártok vagy mozgalmak felé fordultak.
Azt is hozzátette, hogy a kilépések mögött szerinte nem minden esetben állt mély ideológiai újragondolás. Saját tapasztalata alapján az MSZP tagságának jelentős része soha nem gondolta végig igazán, mit jelent baloldalinak lenni.
A kapitalizmushoz való viszony a választóvonal
Szanyi saját meghatározása szerint a baloldaliság egyik alapvető kérdése az, hogyan viszonyul valaki a kapitalizmushoz. Úgy fogalmazott, aki elfogadja azt adott keretként, az szerinte nem tekinthető valódi baloldalinak.
A választóvonalat ott húzza meg, hogy valaki pusztán szociálisan érzékeny, vagy magát a kapitalista rendszert, az emberi és természeti kizsákmányolást is kritikával illeti. Emiatt a balközép és szociáldemokrata irányt sem sorolja automatikusan a baloldalhoz.
Az MSZP platformjai még valódi ideológiai műhelyek voltak
A régi MSZP-ben Szanyi értéknek tartotta, hogy több ideológiai platform működött egymás mellett. Felidézte a szociáldemokrata, a szocialista és a Baloldali Tömörülés platformját is, amelyekben szerinte valódi politikai és ideológiai viták zajlottak.
Azt állította, hogy a mai baloldali pártok több ismert szereplője is valamilyen formában az MSZP-ből indult. Ez szerinte jól mutatja, hogy az egykori párt hosszú időn át fontos utánpótlási és politikai közeg volt a teljes baloldal számára.
A Munkáspártot stabilabbnak tartja ideológiailag
Breuer Péter felvetette a Magyar Munkáspárt példáját is. Szanyi azt mondta, ezt a pártot ideológiai értelemben következetesebbnek látja, mert szerinte stabil világképet képvisel.
Ugyanakkor komoly kritikája is van velük szemben. A Fideszhez való korábbi viszonyukat elfogadhatatlannak tartotta, és emiatt az együttműködést is megszakították velük. Hasonlóan kritikus azokkal a baloldali szereplőkkel szemben, akik az orosz–ukrán háborúban egyértelműen az orosz álláspont mellé álltak. Úgy fogalmazott, az orosz rendszert is kapitalistának tartja, ezért nem érti, hogyan válhat annak támogatása baloldali identitáskérdéssé.
„Nem állítottak listát”
A beszélgetés végén visszatértek az MSZP választási szereplésére. Szanyi szerint a párt nem azért maradt ki a parlamentből, mert elveszített egy hagyományos értelemben vett választási versenyt, hanem mert nem állított önálló listát.
Úgy fogalmazott, ezzel lényegében a Tiszát segítették, miközben néhány egyéni jelöltjük megmérette magát, de nem járt sikerrel. Szanyi ezt egy hosszabb folyamat végpontjának látja: egykor nagy tagságú, több ideológiai platformmal működő pártból mára olyan szervezet lett, amelynek politikai és szervezeti súlya szerinte töredéke a korábbinak.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
