„A Tisza tanul a Fidesz korábbi példájából” – Nagy Attila Tibor a parlamentről, a sajtóról és az új hatalom működéséről
A Pirkadat október 5-i adásában Breuer Péter dr. Nagy Attila Tibor politikai elemzővel beszélgetett a parlament hangulatáról, a magyar politika külföldi megítéléséről, a nyomtatott sajtó visszaszorulásáról és arról, hogyan alakult át a politikai kommunikáció a közösségi média térnyerésével. A beszélgetés második felében szóba került a Médiatanács új összetétele, valamint Nagy Attila Tibor erős kritikája is a Tisza-kormány több tagjának teljesítményéről.
A parlamenti jelenetek még nem váltak nemzetközi üggyé
Nagy Attila Tibor szerint a magyar parlamentben zajló éles viták és személyeskedések egyelőre nem érték el azt a szintet, hogy a nagy nemzetközi sajtó részletesen foglalkozzon velük. A külföldi nagykövetségek figyelmét azonban szerinte aligha kerülik el a parlamentben látott jelenetek.
Magyar Péter viselkedését több példával is felidézte: a grimaszolástól és a látványos gesztusoktól egészen addig, hogy ellenzéki politikusokat bűnözőnek vagy bűnszervezet tagjainak nevez. Úgy látja, ezek a jelenetek a diplomáciai jelentésekben jó eséllyel megjelennek akkor is, ha a nemzetközi sajtó címlapjaira még nem kerültek fel.
Orbán Viktor veresége külföldön is politikai példává vált
Breuer Péter arra kérdezett rá, miért jelenik meg külföldi választások kapcsán rendszeresen az „orbáni effektus”. Nagy Attila Tibor szerint ennek egyik oka az, hogy Orbán Viktor nemzetközileg ismert politikussá vált, ezért bukását sok országban olyan példaként értelmezik, amely azt mutatja: egy hosszú ideig fennálló, illiberálisnak vagy autoriternek nevezett rendszer is leváltható.
Szerbiát különösen érdekes párhuzamnak tartotta. Aleksandar Vučić rendszerében több olyan vonást lát, amely az orbáni hatalomgyakorlásra emlékezteti: a médiakezelést, a gazdasági elit szerepét és a politikai kommunikáció központosítását is ide sorolta. Ugyanakkor fontos különbségként emelte ki, hogy a szerb ellenzéknek nincs olyan egységes, erős vezetője, aki a teljes ellenzéki tábort maga mögé tudná állítani.
A nyomtatott sajtó eltűnését nem csak a politika okozta
A beszélgetés hosszú része szólt arról, hogy Magyarországon gyakorlatilag eltűntek a politikai napilapok. Nagy Attila Tibor ezt sajnálatosnak nevezte, és emlékeztetett arra, hogy más, kisebb országokban továbbra is léteznek nyomtatott politikai napilapok, Olaszországban pedig még újságárus standokból is sokat látott.
Szerinte azonban a magyar nyomtatott sajtó hanyatlása nem pusztán politikai történet. A példányszámcsökkenéssel párhuzamosan a tartalom színvonala is visszaesett. Felidézte a Népszabadság egykori külföldi tudósítói hálózatát, amely washingtoni, moszkvai, párizsi, bukaresti vagy tokiói tudósítókkal valódi többletet adott az olvasóknak.
Azokat a szerzőket is hiányolta, akiknek írásai önmagukban olvasmányélményt jelentettek. Becher Iván és Bodor Pál nevét példaként említette.
A közösségi média átvette a politikai kommunikáció jelentős részét
Breuer Péter azt kérdezte, egészséges folyamat-e, hogy a politikusok egyre inkább saját közösségi felületeiken kommunikálnak, és egyre kevésbé vannak rászorulva a hagyományos médiára.
Nagy Attila Tibor szerint ez alapvető szerkezeti változás. A kilencvenes években egy politikusnak tévébe kellett mennie vagy interjút kellett adnia egy újságnak, ha el akarta érni a választókat. Ma egy miniszterelnök a saját Facebook-oldalán közvetlenül milliós közönséget érhet el.
Ez szerinte előny és hátrány egyszerre. Előny, mert a kommunikáció gyors és közvetlen, ugyanakkor az indulatokat is könnyebben felszínre hozza, hiszen szinte bárki azonnal reagálhat. A rövid videók és posztok figyelemfelkeltésre alkalmasak lehetnek, de komoly kérdések részletes kifejtésére kevésbé.
A Médiatanácsnál ugyanazt a hatalomtechnikát látja visszatérni
A Médiatanács új összetételét Nagy Attila Tibor vegyesen értékelte. Polyák Gábor kinevezését egyértelmű irányváltásnak nevezte, hiszen az új elnök korábban élesen bírálta a Fidesz médiapolitikáját.
Azt viszont problémásnak tartja, hogy a Fidesz–KDNP jelöltjei nem kerültek be a testületekbe. „Ez nem szerencsés” – mondta, mert szerinte ez a korábbi Fidesz-gyakorlat folytatása más politikai előjellel.
„A Tisza tanul a Fidesz korábbi példájából” – fogalmazott. Úgy látja, Magyar Péter retorikája sokszor élesen Fidesz-ellenes, a hatalomtechnikai megoldások között azonban több olyan elem is akad, amely kísértetiesen emlékezteti az előző rendszerre.
„Túl nagy nekik a kabát”
A beszélgetés végén Breuer Péter arról kérdezte az elemzőt, hogyan látja a Tisza-kormány tagjainak teljesítményét. Nagy Attila Tibor itt különösen keményen fogalmazott: korábbi állítását megismételve azt mondta, szerinte a kabinet tagjainak legalább felét le kellene cserélni.
A problémát nem elsősorban parlamenti szereplésükben látja, hanem a miniszteri feladatok ellátásában. Lőrinc Viktóriát külön példaként említette, akiről úgy gondolja, hogy nem elég felkészült a tisztségére. A főváros és a kormány közötti megállapodás kommunikációjánál is feltűnőnek tartotta, hogy helyette Vitézy Dávid állt ki a sajtó elé.
Orbán Anita külügyminiszter parlamenti jelenlétét is furcsállta, mert szerinte szokatlan, hogy egy külügyminiszter hosszú órákat töltsön az ülésteremben felszólalás nélkül, miközben alig látni külföldi partnerekkel folytatott találkozókról szóló híreket.
Nagy Attila Tibor szerint egy nagyobb kormányzati „vérfrissítésre” lenne szükség, ennek azonban politikai akadálya is van: a miniszterek közül sokan parlamenti képviselők, így egy nagyobb átalakítás a kétharmados többség stabilitását is veszélyeztethetné.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
