„Nagyon mélyről kell majd újraindulni” – Koji László az építőipari szakemberhiány veszélyéről
A Pirkadat október 5-i adásában Breuer Péter Koji Lászlóval, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnökével beszélgetett arról, mi történik az építőiparral, ha a megrendelések tartós visszaesése miatt a cégek elveszítik a szakembereiket. Koji szerint az új szerződések volumene jelentősen csökkent, két év alatt mintegy ötvenezerrel lett kevesebb a foglalkoztatott, az év végére pedig ez a szám tovább nőhet. A legnagyobb kockázatot abban látja, hogy ezúttal mérnökök és szakmunkások is kiesnek az ágazatból.
Nem a segédmunkások tűnnek el, hanem a szakemberek
Koji László szerint az új szerződések volumene mintegy 25 százalékkal kisebb, mint egy évvel korábban, miközben az építőipar nagyjából ötvenezerrel kevesebb embert foglalkoztat, mint két évvel ezelőtt. Arra számít, hogy az év végére a veszteség akár 65–70 ezer főre is nőhet.
A különösen aggasztó változás az, hogy már nem elsősorban betanított vagy segédmunkások kerülnek ki az ágazatból. „Szakmunkások és mérnökök, akiknek nem tud elegendő munkát, feladatot adni az építőipar” – mondta. Ha ezek az emberek más területen találnak tartós megélhetést, egy későbbi fellendüléskor már nagyon nehéz lesz őket visszacsábítani.
A vendéglátás példája intő jel
Breuer Péter azt vetette fel, hogy amikor újra megjelennek a megrendelések, a cégek majd ismét megpróbálják visszaszerezni az elengedett dolgozókat. Koji azonban attól tart, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű.
A Covid időszakának vendéglátását hozta fel példának: akkor is nagyon sok dolgozót küldtek el rövid idő alatt, később pedig sokan már nem tértek vissza az ágazatba. Szerinte az építőiparban is kialakulhat ugyanez a helyzet. Ha villanyszerelők, épületgépészek vagy gyengeáramú rendszerekkel foglalkozó szakemberek más pályára mennek, a következő fellendüléskor éppen a legfontosabb tudás hiányozhat.
„Nagyon mélyről kell majd adott esetben újraindulni” – fogalmazott.
Évente jóval többen mennek nyugdíjba, mint ahányan pályára lépnek
Az utánpótlás önmagában sem képes pótolni a kieső szakembereket. Koji szerint évente mindössze 6–7 ezer frissen végzett szakmunkás kerül ki az iskolarendszerből, miközben körülbelül 25 ezren mennek nyugdíjba.
Ezért a vállalkozások igyekeznek az idősebb dolgozókat is megtartani, és ahol maradt pénzügyi tartalék, ott a cégek a kevésbé kihasznált időszakot képzésre fordítják. A felnőttképzést, továbbképzést és szakmacsoporton belüli átképzést különösen fontosnak nevezte, mert így legalább egy részük az építőiparon belül maradhat.
Külföld sem kínál egyszerű menekülőutat. Koji elmondása szerint Nyugat-Európa építőipara is visszaesést mutat, bár kisebb mértékben. Elsősorban speciális területeken, például ipari technológiai szerelésben van még komolyabb kereslet.
2027 vége előtt nem várnak érdemi fellendülést
Koji úgy látja, az építőipar már hosszabb ideje tartó negatív beruházási ciklusban van. A visszaesés az előző kormány időszakának utolsó éveiben kezdődött, és az új kormány alatt is folytatódik. Szerinte ez már a negyedik olyan év lehet, amikor az ágazat teljesítménye elmarad a korábbi szinttől.
Érdemi fellendülést 2027 vége előtt nem vár. Ez azért különösen nehéz helyzet, mert addig a cégeknek úgy kellene megtartaniuk a tudásukat és munkaerő-állományukat, hogy közben nincs elegendő új feladat.
Az ÉVOSZ elnökeként a vállalkozások folyamatosan azt kérdezik tőle, mikor jöhetnek újabb megrendelések a kormánytól, a lakosságtól vagy a nagy befektetőktől. Erre jelenleg szerinte csak bizonytalan válaszokat lehet adni.
Ötezer milliárd forintnyi beruházást halasztottak későbbre
A kormányzattal való kapcsolatról Koji azt mondta, az új kabinet is kikéri az ÉVOSZ véleményét a fontosabb ügyekben. Ugyanakkor az építésgazdaság helyzetét nehezíti, hogy mintegy 5000 milliárd forint értékű állami beruházást korábban későbbre halasztottak, és ezek előkészítése is lelassult.
A következő időszak egyik fő feladata ezért az uniós forrásból megvalósítani tervezett beruházások előkészítése lehet. Ehhez jogerős építési engedélyekre, közbeszerzésekre és szerződésekre van szükség. Koji szerint ezek a folyamatok az idei év jelentős részét és a jövő év elejét is lefoglalhatják.
Még akkor sem jelenik meg azonnal a pénz az építőiparban, ha a finanszírozás rendelkezésre áll. Az uniós források hatása szerinte legkorábban a következő év második felében érződhet.
Az előfinanszírozás újabb akadály lehet
Breuer Péter arra kérdezett rá, hogy ha meglesz a pénz, az önmagában elegendő-e a beruházások elindításához. Koji válasza szerint nem: a kivitelezőknek előbb versenyezniük, szerződniük és sok esetben előfinanszírozniuk kell a munkát.
Kérdésesnek nevezte, hogy körülbelül 5 százalékos kamatkörnyezetben a cégek megfelelő feltételekkel jutnak-e majd hitelhez. Felidézte, hogy korábban működött olyan gyakorlat is, amelyben a vállalkozók az első műszaki-pénzügyi ütemig előleget kaptak.
A korábban elhalasztott állami beruházások között Koji elsősorban magasépítési projekteket említett: egészségügyi és oktatási intézményeket, valamint vízügyi beruházásokat. Szerinte ezek újraindítása adhatna később komolyabb munkát az ágazatnak – addig azonban az egyik legfontosabb feladat az lesz, hogy minél több szakembert sikerüljön megtartani.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
