„Az egész embert be kell vonni a micvába” – Oberlander Báruch a szukoti négy növényről, a hósánákról és Szimchát Tóráról
A Pirkadat szeptember 30-i adásában M. Kende Péter Oberlander Báruch rabbit, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbiját, a budapesti ortodox rabbinátus elnökét kérdezte Szukot szokásairól. A beszélgetés középpontjában a luláv és az etrog, a négy növény jelképrendszere, a hósánák, a szuka jelentősége, valamint Szimchát Tóra állt. Előkerültek személyes és családi történetek is, köztük a háborús évek etroghiánya és az, hogyan kapcsolódhat össze egy micva a következővel.
A luláv csak az egyik része Szukotnak
Oberlander Báruch részletesen bemutatta a négy növényt: a lulávot, vagyis a pálmaágat, a mirtuszt, a fűzfaágat és az etrogot. A három ágat egy csokorba kötik, az etrogot külön tartják. A lulávnál fontos, hogy a középső levél zárt maradjon és az ág egyenes legyen, a mirtusznál a hármas levélállást, a fűzfánál pedig a levelek épségét kell figyelni.
Külön kitért a magyarországi szomorúfűz kérdésére is. Korábban elterjedt olyan vélemény, hogy ez a fajta nem kóser Szukot céljára, ő azonban utánajárt a kérdésnek, Izraelben is konzultált róla, és arra jutott, hogy használható. Úgy véli, Magyarországon évszázadokon keresztül is ezt használhatták.
Az etrogja ezúttal Calabriából érkezett. A külső épsége és szépsége fontos szempont, de különböző hagyományok mást kedvelnek: Magyarországon inkább a karcsúbb formát szerették, a lubavicsi hagyomány testesebb etrogot részesít előnyben.
Gerinc, szem, száj és szív
A négy növényhez több midrási értelmezés is kapcsolódik. Az egyik az emberi testhez hasonlítja őket: a luláv a gerinc, a mirtusz a szem, a fűzfa a száj, az etrog pedig a szív.
„Az egész embert be kell vonni a micvába, a zsidóságba” – foglalta össze a tanítást Oberlander Báruch. A jelképrendszer arra utal, hogy a zsidó életet nem lehet csak egyetlen területre korlátozni: a gondolkodásnak, a beszédnek, a cselekvésnek és a belső azonosulásnak együtt kell jelen lennie.
A másik ismert magyarázat a négyféle zsidót látja a négy növényben: van, akinél Tóra-tanulás és micvateljesítés egyaránt jelen van, másnál csak az egyik, és van, akinél egyik sem. Szukot micvája mégis éppen az, hogy mind a négyet egy csokorba fogják. Ennek üzenete az összetartozás.
A szuka a nagyobb micva
M. Kende Péter felvetésére a rabbi hangsúlyozta, hogy bár a négy növény látványos eleme az ünnepnek, maga Szukot elsősorban a szukáról szól. A luláv micvája nappal teljesíthető, a szuka viszont a nap huszonnégy órájában jelen van, és már az ünnep elnevezése is erre utal.
A szukában étkezni kell, és a haszid szokás ennél szigorúbb: sokan még egy pohár vizet sem isznak a szukán kívül az ünnep alatt. Az első napon különösen fontos a szukában étkezés, még kedvezőtlen időjárás esetén is.
A beszélgetésben az amerikai viharok is szóba kerültek. Oberlander elmondása szerint New York és New Jersey környékén sok szuka megsérült vagy összeomlott, ennek ellenére sokan igyekeztek teljesíteni a micvát.
Háborús etrogok és egyetlen lengetés
Oberlander Báruch felidézte az 1943-as évet is, amikor Magyarországra mindössze öt etrog jutott el. Egy-egy darab ára 10 ezer pengő volt, ami óriási összegnek számított. Nagyváradon ezért úgy gyűjtötték össze a pénzt, hogy aki jött áldást mondani a lulávra és az etrogra, valamennyivel hozzájárult.
Budapesten is nagy tömeg járult egyetlen rendelkezésre álló csokorhoz. A rabbi nagyapja Újpestről gyalog ment be, mert ünnepnapon nem utazhatott. Olyan sokan voltak, hogy mindenkinek csak egyetlen lengetés jutott, hogy minél többen teljesíthessék a micvát. Egy évvel később már etrog sem volt.
A körmenet is védelmet jelképez
A hósánák során a közösség a lulávval körbejár, miközben imákat mond. Oberlander szerint ez ugyanahhoz a gondolathoz kapcsolódik, mint a luláv minden irányba történő lengetése: egyfajta védelmi kör húzása, kérés arra, hogy egyik oldalról se érkezzen baj.
A hetedik napon, Hosáná Rábákor hét kört tesznek, és különösen sok könyörgő ima hangzik el. Míg a luláv micvájánál az első nap a kiemelt, a hósánáknál éppen a hetedik nap kap különleges súlyt.
Szimchát Tórán nincs megállás
Az ünnepi időszak Szimchát Tórával zárul, amikor befejezik a Tóra éves olvasási ciklusát, majd azonnal el is kezdik újra. Sok helyen nagy tánc kíséri az ünnepet, a Vasvári Pál utcai zsinagógában pedig időnként az utcára is kivonulnak a Tórával.
Oberlander ennek jelentését abban látja, hogy a Tórához való kapcsolatban nincs valódi szünet. A ciklus befejezése rögtön az újrakezdéshez vezet. „Az életből se vesz az ember kis szabadságot” – mondta.
Még az ünnepi növények sorsa is ezt a folytonosságot mutatja. A lulávot és a többi ágat félreteszik, majd Pészach előtt a háméc elégetésénél használják fel tüzelőként. Így egy micva eszköze a következő micvához vezet tovább – a zsidó ünnepi év pedig egyik szakaszból szinte észrevétlenül lép át a másikba.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
