„Egy biztos, hogy a tiltás nem vált be” – Schumiczky Balázs szerint szabályozni kellene az Airbnb-piacot, nem betiltani
A Pirkadat szeptember 29-i adásában Breuer Péter Schumiczky Balázzsal, a Magyar Apartmankiadók Egyesületének elnökével beszélgetett a budapesti rövid távú lakáskiadás jövőjéről, a 2026 végén lejáró moratóriumról, a szállodák és apartmankiadók közötti vitáról, valamint arról, milyen szabályozással lehetne egyensúlyt teremteni a turizmus, a lakhatás és a társasházak érdekei között. Schumiczky szerint a jelenlegi bizonytalanság helyett egy évvel meg kellene hosszabbítani a moratóriumot, és ezalatt minden érintett bevonásával új rendszert kidolgozni.
Egy év haladékot kérnek a döntés előtt
A jelenlegi szabályozás szerint 2026. december 31-éig Budapesten nem lehet új magán- és egyéb szálláshelyet nyitni. A moratórium lejárta azonban közeleg, miközben Schumiczky szerint sem az önkormányzatok, sem a szakmai szervezetek, sem a házigazdák nem tudják, mi következik utána.
Az egyesület ezért azt javasolta az új kormánynak, hogy hosszabbítsa meg egy évvel a moratóriumot. Ezt az időt érdemi szakmai munkára fordítanák, mert állítása szerint az előző kormányzat nem készített olyan megalapozott anyagot, amely alapján a szabályozás jövőjéről dönteni lehetne. Külföldi példákat és saját javaslataikat is bevinnék a folyamatba, miközben alapelvük az, hogy a tisztességesen működő szereplők tovább dolgozhassanak.
Kvóták igen, teljes tiltás nem
Schumiczky jó iránynak tartja azt a megoldást, amelyet a VIII. kerület tervez 2027-től: városrészenként, sőt akár épületenként is meghatároznák, hány rövid távú szálláshely működhet, anélkül hogy a már létezőket automatikusan bezárnák. Ezt szerinte budapesti szinten is érdemes lenne megvizsgálni.
A teljes tiltást viszont hibás útnak tartja. Terézváros példáját hozta fel, ahol szerinte a korlátozás jelentős idegenforgalmiadó-bevételtől fosztotta meg az önkormányzatot. Azt állította, hogy az érintett szálláshelyek korábban évente mintegy egymilliárd forintot fizettek be, amelyből akár önkormányzati bérlakásokat is lehetett volna felújítani vagy vásárolni.
Vitatja, hogy az apartmanok kedvezőbb szabályok között működnének
Breuer Péter felvetette, hogy a szállodák jóval szigorúbb szabályozási környezetben működnek. Schumiczky ezt visszautasította, és azt mondta: az egyéb szálláshely-szolgáltatóknak is meg kell felelniük az adózási, tűzvédelmi, munkavédelmi és vendégbiztonsági előírásoknak.
A különbségeket inkább az eltérő működési formából vezeti le. Egy lakás és egy hotel nem azonos léptékű szolgáltatás, ahogy egy taxi és egy autóbusz sem ugyanúgy működik attól, hogy mindkettő utasokat szállít. A szállodai oldal napkorlátozási javaslatát különösen igazságtalannak tartja, mert szerinte ez lényegében azt jelentené, hogy az apartmanok az évnek csak egy részében működhetnének.
A társasházak közvetlenül is részesülhetnének az adóból
Az egyesület egyik javaslata az, hogy a főváros is kapjon részt az idegenforgalmi adóból, hiszen a turisták nemcsak a kerületi, hanem a fővárosi infrastruktúrát is használják. Ennél is közvetlenebb elképzelésük, hogy a társasházban működő szálláshelyek után befizetett adó egy része magához a társasházhoz kerüljön.
Ebből biztonsági kaput, kamerát vagy más fejlesztést lehetne finanszírozni, így a turizmusból származó bevétel közvetlenül is visszaforgatható lenne oda, ahol a vendégforgalom jelentkezik. Schumiczky ezt hatékonyabbnak tartaná annál, mint amikor a bevétel egyszerűen bekerül az önkormányzat általános költségvetésébe.
A „fapados turista” nem egyenlő a problémás vendéggel
A beszélgetés egyik hangsúlyos pontja a fapados turizmus megítélése volt. Schumiczky határozottan visszautasította azt az általánosítást, hogy aki olcsó légitársasággal érkezik, keveset költ vagy rosszabbul viselkedik.
Saját példáját említette: családjával rendszeresen választ fapados járatot, a repülőjegyen megtakarított pénzt pedig szállásra, étkezésre vagy múzeumokra költik. A problémát azokkal a vendégekkel látja, akik valóban megszegik a közösségi együttélés szabályait, illetve azokkal a lakásokkal, ahol nyolc-tíz-húsz embert szállásolnak el egyszerre.
A nagy létszámú apartmanokat szigorúbban szabályozná
Schumiczky elismerte, hogy bizonyos működési formák valóban indokolnak beavatkozást. Azokat a lakásokat, amelyeket túl sok vendég fogadására használnak, nem tartja összeegyeztethetőnek egy hagyományos társasházi környezettel. Itt szerinte az ágyszám, a szobaszám és az egy lakásban elhelyezhető vendégek száma is szabályozható lenne.
A betiltás helyett ezért részletesebb, célzottabb korlátozásokat támogat. „Egy biztos, hogy a tiltás nem vált be” – fogalmazott, hozzátéve, hogy Terézvárosban szerinte több szálláshely a tiltás ellenére tovább működik, miközben már nem fizet adót. Éppen ezért olyan szabályozást szeretne, amely ellenőrizhető, betartható és a lakók, a vendégek, valamint a szolgáltatók érdekeit egyszerre veszi figyelembe.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
