„Nagyon-nagyon sokkal jobban aggódom” – AfD-siker, rejtőzködő zsidó élet és Izrael megítélésének válsága
A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel, Kovács Andrással és M. Kende Péterrel beszélgetett az AfD kiugró németországi választási eredményéről, a szélsőjobboldal és az antiszemitizmus kapcsolatáról, valamint arról a riasztó izraeli biztonsági ajánlásról, amely már a feltűnő zsidó jelképek és bizonyos helyzetekben a héber nyelv használatának kerülését is javasolja. A vita végül oda jutott, mennyiben felelős Izrael saját politikája azért, hogy világszerte látványosan romlott az ország és vele együtt a zsidóság megítélése.
Az AfD áttörése: Izrael-barát szélsőjobb?
A beszélgetés a németországi tartományi választással indult, ahol az AfD 40 százalék feletti eredménnyel hatalmas fölényt szerzett, miközben a CDU súlyos vereséget szenvedett. Seres Attila azt vetette fel, hogy zsidó szempontból különösen ellentmondásos a helyzet: az AfD Izrael-barát politikát hirdet, élesen támadja az iszlamizmust és az illegális migrációt, miközben a német alkotmányvédelmi szervek szélsőjobboldali veszélyként kezelik.
M. Kende Péter egyértelműen az utóbbi értelmezéshez csatlakozott. „Én nagyon-nagyon sokkal jobban aggódom” – fogalmazott, és szerinte minden ilyen politikai erő megerősödése rossz hír a zsidóknak, függetlenül attól, milyen távolságból vallja magát Izrael barátjának.
Kovács András kevésbé fogadta el a szélsőjobboldali címkét. Szerinte a választás legalább annyira szólt Friedrich Merz és a hagyományos pártok kudarcáról, mint az AfD sikeréről. A migráció, Ukrajna és a gazdasági elégedetlenség olyan ügyekké váltak, amelyekben a mainstream politika sokáig nem adott kielégítő választ.
Gyarmati: a problémák elhallgatása táplálja a szélsőségeket
Gyarmati István szerint az AfD egyértelműen szélsőjobboldali párt, és veszélyes tévedés lenne ezt pusztán a migráció kérdésére visszavezetni. A valódi probléma szerinte az, hogy a hagyományos pártok politikai korrektségből, választási megfontolásból vagy tehetetlenségből nem hajlandók nyíltan beszélni olyan ügyekről, amelyek a választókat valóban foglalkoztatják.
Ebben a helyzetben a szélsőjobb és már a szélsőbal is egyszerű, látványos megoldásokat kínálhat. Gyarmati arra is figyelmeztetett, hogy az európai szélsőjobboldal mögött sokszor orosz politikai érdekek és kapcsolatok is megjelennek.
Seres Attila történelmi párhuzamot vont az 1930-as évek Németországával: akkor is a mérsékelt pártok alkalmatlansága, a gazdasági és társadalmi válság, valamint a nemzeti önérzet sérelme adott teret egy radikális politikai erő felemelkedésének. Gyarmati szerint a párhuzam a történelmi különbségekkel együtt sem alaptalan.
„Az AfD a veszély”
A műsorvezető végül arra kérte vendégeit, válasszanak: a német zsidóság számára az iszlamista és radikális baloldali antiszemitizmus vagy a nacionalista jobboldal megerősödése jelent nagyobb veszélyt?
Gyarmati válasza rövid volt: „Német zsidók számára az AfD a veszély.” M. Kende Péter ugyancsak ezt az oldalt tartotta súlyosabbnak, részben azért, mert az AfD már parlamenti és potenciálisan kormányzati erő. Kovács András inkább az iszlamista és radikális baloldali antiszemitizmust nevezte közvetlenebb fenyegetésnek.
A vita érintette a német történelmi bűntudat kérdését is. Abban egyetértés mutatkozott, hogy a fiatal generációkra nem lehet személyes bűnösséget terhelni a holokauszt miatt, ugyanakkor a nemzeti identitás rehabilitációja sem fordulhat át más népek elleni nacionalizmusba.
Már a héber beszédet is kerülni kell?
Az adás második felében az izraeli Nemzetbiztonsági Tanács nagyünnepek előtti figyelmeztetése került szóba. Az ajánlás szerint a külföldön tartózkodó izraeliek lehetőleg ne viseljenek feltűnő zsidó vagy izraeli jelképeket, bizonyos helyeken kerüljék a héber nyelv használatát, és közösségi profiljukból se legyen könnyen felismerhető katonai vagy biztonsági kötődésük.
Kovács András szerint önmagában az a megrázó, hogy ilyen tanácsokra egyáltalán szükség lehet. Gyarmati István ugyanezt erősítette meg: „Nem az az aggályos, hogy ezt mondják, hanem az, hogy erre szükség van.”
A biztonságpolitikai szakértő azonban ennél tovább ment. Szerinte Izraelnek azt is végig kell gondolnia, hogyan jutott el oda, hogy október 7. után röviddel még széles nemzetközi támogatás övezte, ma pedig a világ egyik legelutasítottabb államává vált.
Hol ér véget Izrael kritikája, és hol kezdődik az antiszemitizmus?
A vita legélesebb pontja az volt, hogy Izrael politikája milyen mértékben járul hozzá a zsidóellenesség erősödéséhez. Gyarmati szerint nem lehet mindent az antiszemitizmusra fogni: a gázai háború elhúzása, a politikai rendezési terv hiánya és egyes izraeli politikusok kijelentései súlyosan rombolták Izrael megítélését.
M. Kende Péter részben egyetértett: a világ képein ártatlan civilek halálát látja, és a felelősséget óhatatlanul Izraelhez köti. Kovács András inkább kommunikációs kudarcot látott: szerinte a világ jelentős része nem érti azt a biztonsági helyzetet, amelyben Izrael létezik.
Seres Attila szerint az egyik alapvető hiba maga a keretezés. A palesztinok melletti kiállítást nem kellene automatikusan Izrael-ellenességként kezelni. Úgy vélte, a valódi választóvonalnak a terrorpártiság és az emberséges, palesztinokat és izraelieket egyaránt figyelembe vevő álláspont között kellene húzódnia.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
