„A szabadságnak az érzete nem azonnal jön el” – Nagy Erzsébet szerint az iskolákban még mindig sok a régi beidegződés
A Pirkadat szeptember 2-i adásában M. Kende Péter Nagy Erzsébettel, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének országos választmányi tagjával beszélgetett a tanévkezdésről, a pedagógusok és az oktatást segítő dolgozók béremeléséről, valamint arról, mennyit változott valójában az iskolarendszer működése az új kormány alatt. Nagy Erzsébet szerint történtek fontos lépések a nagyobb szakmai szabadság felé, de a tankerületi rendszer működésében és több jogszabályban továbbra is erősen jelen vannak a korábbi reflexek.
Egyelőre csak azt tudni, hogy majd lesz béremelés
A beszélgetés a tanévnyitón elhangzott bejelentéssel indult, amely szerint hamarosan rendezik a pedagógusok, valamint a nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozók bérét.
Nagy Erzsébet szerint azonban konkrétum továbbra sincs.
„Bejelenti, hogy bejelentik majd, hogy lesz a béremelés.”
Egyelőre nem ismert pontosan sem az összeg, sem a bevezetés időpontja, és az sem világos, hogy kikre terjed majd ki az intézkedés.
A technikai és ügyviteli dolgozókról sem szabad megfeledkezni
Nagy Erzsébet külön felhívta a figyelmet azokra, akik az úgynevezett egyéb munkakörökben dolgoznak.
Ide tartoznak többek között ügyviteli, gazdasági, kisegítő és technikai munkatársak, akik szerinte még a nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozóknál is kedvezőtlenebb helyzetben vannak.
A NOKS-dolgozók közé például óvoda- és iskolatitkárok, pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, könyvtárosok, rendszergazdák és laboránsok tartoznak.
Nagy szerint a másik munkavállalói kör sok esetben nettó 250 ezer forint körüli fizetésből él.
„Hát akkor azért olyan óriási szabadságérzés nyilván nem tölti el őket.”
A szakmai szabadság önmagában kevés
M. Kende Péter felvetette, hogy az új oktatási kormányzat első intézkedéseiben több olyan gesztus is volt, amely nagyobb szabadságot ígért az iskoláknak és pedagógusoknak.
Nagy Erzsébet szerint ez fontos, de egzisztenciális biztonság nélkül korlátozott az értéke.
A pedagógusoknak és az oktatás többi dolgozójának olyan fizetésre van szükségük, amely mellett valóban képesek nyugodtabban dolgozni és szakmai döntéseket hozni.
A tankerületeknél sok helyen ugyanazok a reflexek maradtak
Nagy szerint a mindennapi tapasztalatok már jóval vegyesebbek.
A tankerületi központok továbbra is visszaküldenek tantárgyfelosztásokat, beleszólnak egyes intézményi döntésekbe, és új törvényességi ellenőrzési jogosítványokat is kaptak.
„Ugyanaz az arrogancia a tankerületek részéről, mint eddig.”
Hozzátette, hogy sok tankerület élén ugyanazok az emberek maradtak, ezért a szervezeti kultúra sem változik meg egyik napról a másikra.
Több jog került vissza a nevelőtestületekhez
Nagy Erzsébet ugyanakkor fontos eredménynek nevezte, hogy az éves munkatervet, a szervezeti és működési szabályzatot, valamint a pedagógiai programot ismét a nevelőtestület fogadja el.
A fenntartó beavatkozási lehetősége elsősorban a többletköltséget jelentő döntésekre vonatkozik.
Szerinte azonban a pedagógusok egy része még nem tudatosította, hogy ezek a jogosítványok visszakerültek hozzájuk.
„Nagyon sokan a kollégák közül még nem is igazán hiszik el, vagy nem is tudják, hogy ilyen értelemben a jogkörük bővült.”
A szabadság használatát is újra kell tanulni
M. Kende Péter azt vetette fel, hogy hosszú idő után talán maga a pedagógustársadalom sem tud azonnal élni a megnövekedett szabadsággal.
Nagy Erzsébet egyetértett vele.
„A szabadságnak az érzete az nem azonnal jön el, csak azért, mert valaki mondja, hogy most érezd magad szabadabbnak.”
Szerinte ehhez valódi szerkezeti változások kellenek, amelyekből a pedagógusok azt érzékelik, hogy döntéseiknek tényleges súlya van.
A tankerületek hatalma szerinte továbbra is túl nagy
Nagy Erzsébet példaként az igazgatók munkáltatói jogköreit említette.
Papíron ezek visszakerültek az intézményvezetőkhöz, de ha a tankerületi központ vezetőjének számos kérdésben egyetértési joga van, akkor szerinte a változás korlátozott.
Elmondása szerint a szakszervezethez olyan panaszok is érkeznek, amelyekben a tankerület a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének felhasználásába is beleszól.
„Akkor azért joggal kérdezi mindenki, hogy hát akkor itt tulajdonképpen mi változott?”
A státusztörvény több vitatott eleme megmaradt
Nagy azt is kifogásolta, hogy a státusztörvényben továbbra is vannak olyan rendelkezések, amelyek szerinte a korábbi rendszerhez kötődnek.
Példaként említette, hogy egy jogellenesen elbocsátott dolgozó bizonyos esetekben akkor sem kérheti visszahelyezését, ha később pert nyer.
Úgy véli, az ilyen szabályok fennmaradása önmagában is fenntartja a bizonytalanságot és a félelmet az intézményekben.
Külső programoknál is maradtak korlátozások
A beszélgetésben szóba került az is, hogy külső szervezetek és szakemberek milyen feltételekkel tarthatnak foglalkozásokat az iskolákban.
Nagy szerint továbbra is létezik olyan regisztrációs kötelezettség, amelynek rendszere több területen nincs megfelelően kialakítva, az igazgató viszont elvileg szankcionálható lehet.
Szerinte ez is azok közé a jogszabályi akadályok közé tartozik, amelyeket már rendezni kellett volna.
A változást a hétköznapokban kellene megérezni
Nagy Erzsébet szerint az új oktatáspolitika irányában vannak pozitív jelek, de ezek egyelőre nem álltak össze egységes működéssé.
A pedagógusok akkor fogják valóban érzékelni a változást, ha a nagyobb szakmai önállóság mellett a bérekben, a tankerületi működésben és a jogi környezetben is látható fordulat következik.
Addig szerinte érthető, ha sokan óvatosak, és nem érzik úgy, hogy az iskolarendszer hétköznapi működése gyökeresen megváltozott.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
