„A tanulás az jó” – Oberlander Báruch szerint az iskolakezdéstől az újévig ugyanaz a feladat: fejlődni
A Pirkadat augusztus 25-i adásában M. Kende Péter Oberlander Báruch rabbival, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbijával beszélgetett az iskolakezdésről, a gyerekek tanuláshoz való viszonyáról, a játék és a nevelés kapcsolatáról, valamint az elul hónap spirituális feladatairól és a közelgő Ros Hásánára való készülődésről. A rabbi szerint a tanulást nem érdemes kényszerként bemutatni, a megtérés pedig évről évre új feladat, mert az ember maga is folyamatosan változik.
„A tanulás az jó”
Oberlander Báruch örömteli időszaknak tartja a tanév kezdetét. Felidézte, hogy korábban még a tanévzáró ünnepségek egyes dalai is zavarták, amikor azok azt sugallták: végre el lehet dobni a könyveket, és megszabadulhatnak a gyerekek az iskolától.
„Ez egy borzasztó rossz üzenet.”
Szerinte természetes, hogy a gyerekek várják a szünetet, és a tanulás fárasztó lehet, de pedagógiai szempontból nem helyes azt közvetíteni, hogy az iskola valami szükséges rossz.
„A tanulás az jó. Az jó. Pláne a Tóra-tanulás.”
A héderben a nyár sem jelentett teljes szünetet
Saját gyerekkoráról elmondta, hogy a héderben nem volt hagyományos tanévnyitó vagy tanévzáró, és a nyári szünet sem jelentette a tanulás megszakítását.
„Pontosabban soha nem hagytunk abba.”
Nyáron lazább rendben, más környezetben folytatták a tanulást. A mai magyar közoktatási rendszer természetesen másként működik, Oberlander azonban továbbra is fontosnak tartja, hogy a gyerekek fejében a tudásszerzéshez pozitív élmény kapcsolódjon.
Egy rabbi is járhat négykézláb
A beszélgetés egy korábban megosztott haszid történet kapcsán arra is kitért, hogy a komolyság nem jelenti azt, hogy az embernek minden pillanatban ünnepélyesnek kell lennie.
Oberlander egy történetet idézett egy mesterről, aki azt kívánta egy fiatalembernek, hogy járjon négykézláb. Az első hallásra furcsa mondatról később kiderült: azt jelenti, legyenek gyermekei, akikkel a földön játszhat.
A rabbi saját családjában is természetesnek tartja ezt. Mesélt arról, hogyan bújt egyszer „szamárnak”, hogy megtréfálja a gyerekeket.
Szerinte a játék egyben nevelési eszköz is.
„Játszva is lehet megtanítani sok mindent.”
Miért kell minden évben újra megtérni?
Elul hónapjában már közvetlenül Ros Hásánára és az őszi nagyünnepekre készülnek. M. Kende Péter azt kérdezte, létezik-e általános menetrend a megtérésre.
Oberlander egy talmudi kérdést idézett: ha valaki tavaly már megtért, miért kell idén újra megtennie?
A válasz szerinte az ember fejlődésében rejlik.
„Minél jobban fejlődik az ember, minél jobban érti, annál jobban megérti, hogy milyen káros volt, mennyire nem volt helyes.”
A korábbi önvizsgálat tehát egy akkori szinten történt. Egy évvel később az ember már mást érthet saját cselekedeteiből, ezért a megtérésnek is új mélysége lehet.
Nem a lelkiismeret-furdalás a cél
Oberlander hangsúlyozta, hogy az eluli önvizsgálat célja nem az állandó bűntudat.
„Nem ez a cél. A cél az, hogy legyen élet és pörögjön, csak jó irányba.”
Az embernek meg kell értenie, hogy minden cselekedetének következménye van, és a kihagyott jó cselekedetek is hiányt hagynak maguk után.
A lényeg szerinte a fejlődés.
„A folyamatban el kell érni azt, hogy legyen folyamat.”
A spiritualitás célt és sikerélményt adhat
A beszélgetésben szóba került az is, hogy a spirituális élet segíthet-e a levertség, céltalanság ellen.
Oberlander különválasztotta ezt a betegségtől, de úgy véli, a vallási élet valóban adhat kapaszkodót.
Példaként egy fiatalembert említett, aki egy Talmud-traktátus befejezését a nagymamája jorcájtjára ajánlotta.
Szerinte az ilyen teljesítmény egyszerre ad célt, irányt és sikerélményt.
Ros Hásánákor a sófár a legfontosabb
A rabbi szerint a közös ünnepi étkezések fontosak, mert közösséget teremtenek, de Ros Hásáná esetében a prioritásokat is helyesen kell felállítani.
„A sófár az a legfontosabb része az ünnepnek.”
Idén az első nap sábeszre esik, ezért akkor nem fújnak sófárt, a második napon azonban különösen fontos lesz elmenni a zsinagógába.
Oberlander azt szeretné, hogy aki az első esti ünnepi alkalomra eljön, másnap is folytassa a részvételt.
Ne a világot akarjuk megváltoztatni
Arra a kérdésre, milyen útravalót lehet adni egy bizonytalan világban Ros Hásánára, Oberlander a szánci Rebbe történetét idézte.
A mester fiatalon az egész világot akarta megváltoztatni, majd egyre kisebb körök után rájött, hogy az egyetlen ember, akit valóban képes megváltoztatni, saját maga.
„Egy dolog, ami az ember kezében van, az saját maga.”
Oberlander szerint az embernek ezért nem mások életét vagy a világpolitika alakulását kell előre megterveznie. Saját következő évére kell célokat kitűznie, mert ennek aztán hatása lehet a családjára, környezetére és közösségére is.
„Idén lesz az első Ros Hásánám”
A Vasvári közösség ünnepi étkezésein a rabbi másokat is rendszeresen megszólít. Egy alkalommal azt kérte mindenkitől, meséljen az első Ros Hásánájáról.
Volt, aki gyermekkori emléket idézett fel, más pedig azt mondta: „Idén lesz az első Ros Hásánám.”
Oberlander szerint talán ez a legszebb válasz. A következő lépés pedig az, hogy az elsőt kövesse a második, majd évről évre újabb ünnep és újabb lehetőség a tanulásra, kapcsolódásra és fejlődésre.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
