„Végre valóban előre megyünk” – Nahalka István szerint szemléletváltás nélkül nincs oktatási reform
A Pirkadat augusztus 14-i adásában M. Kende Péter Nahalka István oktatáskutatóval beszélgetett a magyar közoktatás átalakításáról, a Klebelsberg Központ szerepének változásáról, az önkormányzatok lehetséges visszatéréséről az iskolafenntartásba, a pedagógusok helyzetéről és a rendszer súlyos egyenlőtlenségeiről. Nahalka szerint az új oktatáspolitika első lépései biztatóak, az igazi eredményekhez azonban hosszú, akár 10–15 éves reformfolyamatra lesz szükség.
„Végre valóban előre megyünk”
Nahalka István szerint a 2010 utáni időszak oktatáspolitikája visszalépést jelentett a korábbi évekhez képest. A mostani változásokat ezért elsősorban az irányváltás miatt tartja fontosnak.
„Végre valóban előre megyünk, és a fejlettebb országok oktatási rendszeréhez hasonló jöhet talán létre nálunk is.”
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy külföldi modelleket nem egyszerűen lemásolni kell. Olyan rendszert szeretne, amely korszerű, de megőrzi a magyar sajátosságokat is.
A Klebelsberg Központ átalakulása csak átmeneti állapot lehet
Az oktatáskutató szerint a tankerületi rendszer fölött erőteljesebb minisztériumi irányítás alakult ki, a Klebelsberg Központ pedig lényegében elveszítette korábbi szerepét, és háttér-, illetve kutatóintézménnyé alakulhat.
Nahalka ezt átmeneti megoldásnak tartja.
„Ez egy alibi dolog szerintem” – mondta a kutatóintézeti szerepről, hozzátéve, hogy a gyors centralizálást azért látta szükségesnek, mert a tankerületek egy része tovább folytatta azt a korábbi gyakorlatot, amely már nem illett az új oktatáspolitikai irányhoz.
A hosszabb távú változásokhoz szerinte alapos törvényalkotás és társadalmi egyeztetés szükséges.
Az iskola kerüljön közelebb a helyi közösséghez
Nahalka biztosra veszi, hogy a jövőben növekedni fog az önkormányzatok szerepe.
Az egyik lehetőség a 2012 előtti rendszer részleges visszaállítása lenne, amikor az önkormányzatok tartották fenn az iskolákat. Ő azonban inkább egy másik modellt támogatna: több település nagyjából járási szinten közösen hozna létre iskolafenntartó társulásokat.
Ezek gyakorolnák a fenntartói jogokat, miközben egyes döntéseket visszaadhatnának a helyi önkormányzatoknak.
„Az iskola az a helyi közösségé” – fogalmazott.
A pedagógusoknak is másképpen kell gondolkodniuk
A tervezett változtatások között szerepelnek rövidebb tanórák, az alsó tagozatos értékelés átalakítása és a csoportmunkára épülő módszerek erősítése.
Nahalka szerint ezek mögött jóval nagyobb szemléletváltásnak kell állnia.
„A pedagógusok jó lenne, hogyha másképpen gondolkodnának bizonyos kérdésekben.”
Ide sorolta a tanulásról, az esélyegyenlőtlenségről, a tanár–diák kapcsolatról és a tantervi kötöttségekről alkotott elképzelések újragondolását.
A pedagógusokat ugyanakkor nem hibáztatja a jelenlegi állapotért. Szerinte a rendszer hosszú évtizedeken keresztül nem biztosított megfelelő lehetőséget arra, hogy a tanári szakma korszerűbb tudást és nagyobb önállóságot építsen fel.
„Magyarországon a 60-as évek óta nem volt komoly modernizáció”
Nahalka szerint a magyar oktatás problémái sokkal régebbre nyúlnak vissza.
„Magyarországon a 60-as évek óta nem volt komoly modernizációs folyamat az oktatási rendszerben.”
Voltak reformok és technikai változtatások, de szerinte nem történt mélyreható újragondolás az oktatás tartalmáról, a tanulás folyamatáról, a szelekcióról és az esélyegyenlőtlenségek okairól.
A felelősséget ezért elsősorban az egymást követő oktatáspolitikákban látja.
A rendszer elvesztegeti a tehetséget
Az oktatáskutató négy súlyos következményt emelt ki.
Az első a megszerzett tudás minősége: szerinte az iskola sok esetben nem ad egész életen át használható tudást. A második, hogy a tanulmányi eredmények rendkívül erősen kapcsolódnak a család társadalmi helyzetéhez.
„Tulajdonképpen pazaroljuk a tehetség- és adottságpotenciálunkat” – mondta.
Harmadik problémaként a rendszer erős szelekcióját említette. A különböző társadalmi csoportok gyermekei kevésbé találkoznak egymással, ami szerinte hosszabb távon az előítéleteket és a társadalmi megosztottságot is erősíti.
Az iskola lelki terheiről is beszélni kell
Negyedik problémaként Nahalka azt mondta: az iskola komoly pszichés terhelést ró a gyermekekre.
Túlterheltségről, frusztrációról és pszichés problémákról beszélt, amelyekre szerinte a társadalom nem figyel kellőképpen.
Különösen károsnak tartja azt a gondolkodást, amely a romló kompetenciamérési eredményekért közvetlenül a pedagógusokat teszi felelőssé.
A pedagóguspályát az önállóság teheti újra vonzóvá
Nahalka szerint a pedagógusképzés jövője sem pusztán bérezési kérdés.
A finn példát hozta fel, ahol a tanári fizetések európai összevetésben nem feltétlenül kiugróak, a pálya mégis vonzó, mert a pedagógusok nagy szakmai szabadságot élveznek.
„Valóban értelmiségi munkát végeznek.”
Szerinte Magyarországon is vissza kell adni a pedagógusi munka értelmiségi jellegét. Ha a fiatalok azt látják, hogy szabadabban, kreatívabban és értelmesebb szakmai keretek között dolgozhatnak, többen választhatják majd ezt a pályát.
A valódi reform akár 10–15 évig is eltarthat
Nahalka szerint rövid távon már fél-egy éven belül megszülethetnek olyan jogszabályi változások, amelyek eltávolítják a rendszer leginkább akadályozó elemeit.
Ezzel párhuzamosan azonban el kell kezdeni egy 10–15 éves oktatási program kidolgozását.
A komolyabb reformok szerinte társadalmi ellenállásba is ütközhetnek, ezért az egyik legnehezebb feladat éppen az lesz, hogy a közvélemény megértse és elfogadja a változtatásokat.
„A jövőnkbe kell fektetni” – foglalta össze Nahalka István.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
