„A jogászoknak tisztába kell kerülniük azzal, milyen felelősséget viselnek” – Lattmann Tamás a politikáról és a dinasztiák világáról
A Pirkadat július 21-i adásában Breuer Péter dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal és egyetemi docenssel beszélgetett az oktatói pályáról, a politikai szerepvállalásról, a jogászok közéleti felelősségéről és a szakmai dinasztiák működéséről. Lattmann szerint a családi örökség előnyt jelenthet, de komoly elvárásokat is támaszt, a politikába kerülő jogászoknak pedig nem lenne szabad megfeledkezniük a tanult alapelvekről.
Külföldön tanít, itthon nem készül visszatérni
A tanév lezárása után Lattmann már a következő szemeszterre készül. Jelenleg Prágában tanít, és nem tervezi, hogy visszatérjen korábbi magyarországi egyetemeire.
Elmondása szerint az állami felsőoktatás működésével régóta komoly problémái vannak, és nem látja világosan korábbi intézményei stratégiai elképzeléseit sem. A hazatérés ezért nincs előkelő helyen a tervei között.
Brüsszeli munkáját három év után egészségügyi és életmódbeli okokból hagyta abba. „Amikor az ember rosszul érzi magát, akkor mielőtt beüt egy nagyon csúnya kiégés, be kell húzni a féket egy kicsit” – fogalmazott.
A politika számára mindig melléktevékenység volt
Lattmann hangsúlyozta, hogy soha nem volt politikus, és ügyvédi pályára sem készült. Egyetemi oktatóként és nemzetközi jogászként dolgozott, a politikához pedig mindig kívülről, határozott véleménnyel közelített.
Az évek során több politikai kezdeményezéssel is megkeresték, ezekből azonban nem lett tartós szerepvállalás. Szerinte egy politikai projekt akkor működhet, ha előre tisztázzák a célt, a kiindulópontot, az útvonalat és a résztvevők feladatait.
A köztársasági elnöki tisztség sem érdekli. Tréfásan úgy fogalmazott: „Túl fiatal és túl szép vagyok köztársasági elnöknek.”
Miért ül ennyi jogász a parlamentben?
Lattmann természetesnek tartja, hogy a jogi végzettségű emberek felülreprezentáltak a politikában. Az állam- és jogtudomány iránt érdeklődők eleve nagyobb figyelemmel fordulnak a közügyek felé.
A problémát abban látja, amikor a politikai karrier során a jogászok félreteszik azokat az értékeket, amelyekre tanulmányaik alatt és eskütételükkor vállalkoztak.
„A jogászoknak egy jelentős része egy kicsit tisztába kerülhetne azzal, hogy milyen felelősséget is viselnek” – mondta.
Különösen visszásnak tartja, amikor valaki kormányon relativizálja a jogállamiságot, ellenzékben pedig hirtelen annak védelmezőjeként lép fel. Egy jogi végzettségű képviselőnek szerinte saját szakmája iránt is nagyobb tiszteletet kellene mutatnia, és nem volna szabad gondolkodás nélkül támogatnia a tanult alapelvekkel ellentétes döntéseket.
A szakmai dinasztiák természetes módon újratermelődnek
A beszélgetés második felében az orvosi, jogászi és más szakmai dinasztiák kerültek előtérbe. Lattmann szerint ezek a jövőben is fennmaradnak, mert az emberek természetes módon továbbadják gyermekeiknek vagyonukat, tudásukat, kapcsolataikat és szakmai tapasztalataikat.
Az öröklés intézményének megszüntetését felvető elképzeléseket elutasítja. Úgy véli, a családi értékek továbbadása a társadalmi élet alapvető része, és nemcsak az anyagi javakra vonatkozik.
Egy ismert ügyvédi név, a működő iroda és a felhalmozott szakmai tudás valós segítség lehet az utódnak. A következő generáció azonban önálló személyiség, ezért nem kell mindenben egyetértenie elődeivel.
Az örökséghez elvárások is társulnak
Lattmann családjában ő az első diplomás, ezért pályája során nem kellett egy többgenerációs szakmai hagyomány elvárásainak megfelelnie. Barátai között azonban vannak olyanok, akik ismert ügyvédi dinasztiák tagjaiként már fiatalon komoly nyomást éreztek.
Nekik nem elég megszerezniük a diplomát: a külvilág előtt azt is bizonyítaniuk kell, hogy saját teljesítményük alapján képesek folytatni a családi vállalkozást. Sokszor kiváló tanulmányi eredményt és látványos szakmai sikert várnak el tőlük.
„Ne higgyük azt, hogy a másiknak sokkal könnyebb” – figyelmeztetett. Egy vagyonos vagy ismert családból indulni számos előnyt jelent, a hagyomány továbbvitelének terhe azonban sajátos nehézségeket hoz.
Mindenkinek meg kell találnia a saját helyét
A családi minták eltérők: egészen más helyzetből indul az első diplomás, mint egy többgenerációs orvos- vagy ügyvédcsalád leszármazottja. Lattmann szerint egyik életutat sem érdemes a másikkal egyszerűen összehasonlítani.
A lényeg, hogy az ember felismerje, mit kapott örökségként, milyen kötelezettségek járnak vele, és hogyan tudja mindezt saját meggyőződésével összeegyeztetni. A családi üzlet vagy szakmai név megőrzése nem követeli meg az önálló gondolkodás feladását, felelős folytatást azonban igen.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
