Pirkadat: Kónya-Tóth Gabriella, Pál Jakab Orsolya – MAZSIHISZ Szeretetkórház

„Az első a páciensek jóléte” – így működik a MAZSIHISZ Szeretetkórház hospice osztálya

A Pirkadat július 20-i adásában Breuer Péter Kónya-Tóth Gabriellával, a MAZSIHISZ Szeretetkórház vezető főnővérével és dr. Pál Jakab Orsolya hospice-fejlesztési koordinátorral beszélgetett az intézmény szemléletéről, a 39 ágyasra bővülő hospice osztályról, a családtagok szerepéről és az élet utolsó időszakában nyújtott testi, lelki és spirituális támogatásról.

Emberközpontú ellátás modern környezetben

Kónya-Tóth Gabriella január óta dolgozik a Szeretetkórházban, az egészségügyben azonban már 35 éves tapasztalattal rendelkezik, ebből húsz évet vezetőként töltött el. Korábban is dolgozott egyházi fenntartású intézményben, így jól ismeri az ilyen kórházak sajátos szemléletét.

„Egy egyházi indíttatású kórházban sokkal emberközpontúbb” – fogalmazott. A gyógyítás és ápolás mellett nagyobb teret kapnak a betegek spirituális igényei, amelyek különösen súlyos élethelyzetben válhatnak fontossá.

A felújított épület és a modern infrastruktúra a betegek, a hozzátartozók és a dolgozók közérzetét is meghatározza. A régi munkatársak tapasztalatát újonnan érkezett szakemberek egészítik ki.

Harminckilenc ágyas hospice osztály épül

A Szeretetkórház hospice részlegének célja a 39 ágyas kapacitás elérése, amellyel az ország egyik legnagyobb ilyen osztálya jöhet létre. A működés már megkezdődött, a bővítéshez pedig folyamatosan keresnek egészségügyi dolgozókat.

Az osztály az új kórházi szárnyban kapott helyet, területe és személyzete egyaránt fokozatosan növekszik. Kónya-Tóth Gabriella az ápolói csapat munkáját irányítja, és az orvosokkal együtt koordinálja a mindennapi betegellátást.

A hospice szakmai alapelvei minden intézményben hasonlóak, a Szeretetkórház azonban saját hangsúlyokkal dolgozik. Ezek közé tartozik a zsidó értékek jelenléte, a gondozott kert, a korszerű környezet és a kiemelt páciensközpontúság.

Kik kerülnek hospice ellátásba?

A hospice osztály azokat fogadja, akik már nem részesülnek aktív onkológiai kezelésben, és a gyógyító terápia lezárult. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden beteg teljesen ágyhoz kötött állapotban érkezik.

Vannak, akik még önállóan mozognak és jó általános állapotban vannak, de olyan fájdalomcsillapításra vagy folyamatos szakmai jelenlétre szorulnak, amely otthon nem biztosítható. Mások teljes körű, huszonnégy órás ápolást igényelnek.

A bekerülésről a beteg állapota mellett a családi körülmények is döntenek. Más lehetőségei, erőforrásai és terhei vannak minden családnak, és az is eltérő, hogy a beteg mit szeretne elfogadni a hozzátartozóitól. Sokan nagyobb biztonságban érzik magukat kórházi környezetben.

A család is része az ellátásnak

A hozzátartozók naponta jelen lehetnek a betegek mellett, és aktív szerepet kapnak a gondozásban. A hospice részlegen a szokásos látogatási idő rugalmasan kezelhető, szükség esetén pedig a családtagok éjszakára is a beteggel maradhatnak.

„Az első a páciensek jóléte, és az, hogy ők nemcsak magukban, hanem a családdal együtt vannak” – mondta Pál Jakab Orsolya.

Kónya-Tóth Gabriella szerint a dolgozók és a hozzátartozók együtt kísérik a pácienst. A támogatás nemcsak a betegnek szól: a családtagok igényeire és lelki terheire is figyelnek.

A beteg állapota javulhat

A hospice ellátás során előfordulhat, hogy a beteg életminősége és általános állapota érezhetően javul. A megfelelő fájdalomcsillapítás, gyógyszeres kezelés, ápolás és lelki támogatás hatására akár rövidebb vagy hosszabb időre haza is térhet.

Az ellátás multidiszciplináris: az orvosok és ápolók mellett gyógytornászok, pszichológusok és lelkigondozók is dolgoznak. A cél az egész ember támogatása, testi, lelki, szociális és spirituális szükségleteinek figyelembevételével.

Kérdések az élet értelméről

Pál Jakab Orsolya fejlesztési koordinátorként és lelkigondozóként is jelen van az osztályon. Tapasztalata szerint a betegekben gyakran az élet legalapvetőbb kérdései fogalmazódnak meg.

„Mi az értelme az ittlétemnek? Mi az értelme a szenvedésemnek? Mi az értelme a betegségemnek?” – sorolta a visszatérő témákat. A betegeket az is foglalkoztatja, hogyan rendezzék kapcsolataikat, mit hagynak maguk után, és milyen jövő vár szeretteikre.

A lelkigondozó feladata nem kész válaszok átadása, hanem szakszerű jelenlét és kísérés ezekben a beszélgetésekben.

Amíg itt vagyunk, teljes életet élni

Breuer Péter saját látogatásai alapján azt emelte ki, hogy az osztály nem hagyományos kórházi benyomást keltett benne. A betegek ápoltak voltak, a környezet pedig az élet mindennapi méltóságát közvetítette.

Pál Jakab Orsolya szerint ez tudatos szemlélet: „Amíg itt vagyunk, minél jobb életminőségben, minél inkább teljesen önmagunkként tudjunk jelen lenni.”

A gyógyszerek és az alapvető higiénia mellett foglalkozások, torna, kerti programok és személyre szabott támogatás segíti a betegeket. A hospice feladata így az élet utolsó időszakának emberhez méltó, biztonságos és lehetőség szerint tartalmas megélése.

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.