Heti Jégbüfé – Spiró György
„A szabadság kiskörei azért megmaradnak otthon” – Spiró György 1986-ról, színházról és Európa jövőjéről
A Heti Jégbüfé vendége Spiró György volt, a beszélgetés apropóját pedig új kötete, a Kályhámon macska adta. A könyv 1986-os feljegyzésekből épül fel: egyszerre szól a Csirkefej készülő bemutatójáról, egy másik, éppen formálódó regény anyaggyűjtéséről, és arról a politikai-kulturális közegről, amelyben egy író akkoriban dolgozott. A műsorban szó esett cenzúráról, színházi legendákról, az X-ek körüli botrányról, Kertész Imréről, és arról is, hogyan látja Spiró ma Európa sorsát.
Egy könyv 1986-ról, amikor minden bizonytalan volt
A Kályhámon macska első pillantásra napló: a Csirkefej 1986-os bemutatójának idejét, légkörét, szereplőit idézi fel. Spiró szerint azonban ez a bizonytalanság akkoriban nem számított rendkívülinek. A diktatúrában természetes állapot volt, hogy egy darabról az utolsó pillanatig sem lehetett tudni, megtartják-e, hol engedik, milyen változtatásokat kérnek rajta, és egyáltalán színpadra kerülhet-e.
A könyv ettől több lesz színházi kordokumentumnál: megmutatja, milyen volt belülről élni egy olyan rendszerben, ahol a kultúra minden rezdülése politikai kérdésnek számított.
Gobbi Hilda, Major Tamás és a színház mint sors
A beszélgetés egyik legélőbb része a nagy színészek felidézése volt. Spiró különös hálával beszélt Gobbi Hildáról és Major Tamásról, akikkel nemcsak dolgozhatott, hanem akiktől sokat is tanult. Elmondta, hogy 1975-ben ösztöndíjas drámaíróként került a Nemzeti Színházba, ahol Major segédrendezője lett, és ez döntő hatással volt rá.
Az X-ek egyik főalakját is ekkor tudta igazán megtalálni: rájött, hogy az a figura, akit korábban mellékszereplőnek gondolt, Majorból kiindulva válhat igazán élővé. A személyes tapasztalat tehát nem díszítés volt, hanem az írói szerkezet része.
Az X-ek botránya nem csak egy regényről szólt
A műsorban hangsúlyosan került elő az X-ek körüli lengyel támadás. Spiró szerint a róla írt, antiszemita felhangú szöveg valójában nem is elsősorban neki szólt, hanem a Kádár-rendszeren belüli hatalmi harcokban használták fel. A támadás az egész magyarországi zsidóság és a rendszer bizonyos körei ellen irányult, az ő regénye csak ürügy lett hozzá.
Spiró világosan beszélt arról is, hogy saját identitását ez nem változtatta meg. Nem kezdte másként látni magát, csak bizonyos folyamatokat értett meg pontosabban. A személyét érő támadásból így lett számára politikai és történeti tapasztalat.
Kutatás nélkül nincs regény
A beszélgetésből kiderült, hogy Spirónál az írás és a kutatás elválaszthatatlan. Nem úgy dolgozik, hogy előbb mindent kitalál, aztán alátámasztja adatokkal, hanem éppen a kutatás közben változik meg a mű. Egy-egy forrás, figura, történelmi részlet képes új irányba vinni mindent.
Erről beszélve hangsúlyozta: a történetírás sem maga a valóság, hanem konstrukció. A történész lábjegyzetel, az író a fantáziáját is használja, de mindkettő válogat, hangsúlyoz, elhagy. „A maga a valóság az nincs benne egy könyvben” – mondta, és ezzel nemcsak saját műveiről, hanem általában az emlékezetről is állított valamit.
Kertész Imre, Babarczy és az elveszett erő
Szóba került Kertész Imre is, akiről Spiró nagy tisztelettel beszélt. A Sorstalanság fontosságát korán felismerte, kritikát is írt róla, de szerinte a Nobel-díj története már nem magyar, hanem német ügy volt. A hangsúly nála nem a kitüntetésen, hanem a mű nagyságán volt.
A beszélgetés végén személyesebb hangra váltott. Spiró azt mondta, íróként a legjobb időszaka már elmúlt: szerinte volt néhány évtized, amikor igazán „tehetséges” tudott lenni, és ezt ma már nem érzi ugyanúgy. A nagy művekhez nem elég az ötlet vagy a koncepció, kell hozzá az a belső bőség is, amikor „nem győz válogatni” az ember a jó megoldások között.
Európa hanyatlása
A legkomorabb rész a végére maradt. Spiró szerint Európa történelmi kivétel volt: néhány évszázad, amikor az egyénnek valódi jogai lehettek. Úgy látja, ennek a korszaknak vége felé járunk. A technikai fejlődés nem hoz automatikusan több szabadságot, sőt inkább az ellenkezőjét látja.
Mégsem apokaliptikus végszóval zárta a beszélgetést. Amikor a műsorvezető megjegyezte, hogy „a szabadság kiskörei azért megmaradnak otthon”, Spiró ezt nem vitatta. A nagy történelmi ívek fölött kevés hatalmunk van, de a személyes terek, az otthoni szabadság maradéka még őrizhető. Ebben a mondatban benne maradt valami abból a józanságból, amely a beszélgetés egészét áthatotta.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
