Miért gyengülnek el a szemek? Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum igazgatója a hetiszakasz kapcsán az atyai áldásról, a versengésről, meg a kiemelkedő zsidó gondolkodókról is beszélt.
Miért gyengülnek el a szemek?
Toldot hetiszakasz
Uploaded by Heti TV on 2022-11-24.
?si=OsCAeg–lV_p_JVK
Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum igazgatója a
hetiszakasz kapcsán az atyai áldásról, a versengésről, meg a kiemelkedő zsidó
gondolkodókról is beszélt.
Melyik a mostani hetiszakasz?
Darvas István
D.I.: Toldot hetiszakasza tulajdonképpen a napjainkig hat, ez persze minden más
hetiszakaszról is elmondható. Azonban ennyire élesen és jól láthatóan, mint amelyik
Jákobnak és Ézsaunak a születéséről szól, nincs másik, amelyik ennyire fontos
egészen a napjainkig.
Ez mit jelent?
D.I.: Nem egyszerűen csak két gyermek születik meg, hanem a személyükben két
olyan kultúra is, amelyik a mai napig meghatározza a világ dolgainak az alakulását.
Kettejük néha szorosabb, néha távoli viszonya, amelyik konfliktusoktól sem mentes,
az alakította ki azt a civilizációt, amelyben ma is élünk.
Két ember, két út?
D.I.: Igen, a zsidó utat, másként fogalmazva, az isteni célt Jákobnak kellett
betöltenie. Ahhoz, hogy Jákob elindulhasson ezen az úton, legelőször a
leleményességére volt szükség, akik ismerik a hetiszakasz szövegét, azok nem
biztos, hogy a leleményesség szóra gondolnak. Tudjuk, hogy Jákob egy tál lencséért
szerzi meg az elsőszülöttség jogát Ézsautól, a testvérétől. Másodjára az atyai áldás
megszerzése volt előtte, itt nem elsősorban Jákob járt el éleslátóan, hanem az
édesanyja. Történt, ami történt, nem mondhatjuk másképpen, hogy nem feltétlenül
volt tudatában Izsák annak, hogy valójában nem Ézsaut, hanem Jákobot áldja meg.
Azt tudom javasolni, hogy aki a részletekre is kíváncsi, az feltétlenül olvassa el a
hetiszakaszt, mert a szövegek egyszerű olvasása is számos információt tartalmaz.
Hogyan is zajlott ez az atyai áldás?
D.I.: A Tóra úgy fogalmaz, hogy az atyai áldás átadása előtt Izsáknak elgyengültek a
szemei. Az, hogy a szemek elgyengülése miért is volt, másrészt mit is jelentett, erre
a rabbinikus irodalom különböző feltevéseket hoz. Ezek közül a számomra a
legkedvesebbet emelném most ki. Eszerint azért gyengültek el Izsák szemei, hogy
Jákobot áldja meg. A szemel elgyengülésének más különleges okai nem voltak,
egyszerűen az Örökkévalónak más szándéka nem volt, mint az, hogy a két fiú közül
Jákob kapja meg az atyai áldást. Emiatt történt meg az, hogy amikor Izsáknak meg
kellett adnia az atyai áldást, nem voltak jók a szemei. Azonban az, hogy nem jók a
szemek, az nem csak Izsák esetében jelentett problémát, hanem a későbbiekben is.
Mint sokan tudhatják, nagyon sok olyan zsidó orvos működött, akik a gyógyításban
segédkeztek, voltak közöttük, akik a szemek gyógyítását tűzték ki életcéljukként.
Van-e esetleg olyan kincse a Zsidó Múzeumnak, amelyik kapcsolódhat ehhez a
hetiszakaszhoz?
Toronyi Zsuzsa
T.Zs.: Egy orvossal kapcsolatos dokumentumot említenék, amelyik Hirschler Ignácról
szól. Ő szemészorvos volt, de azért is érdemes megemlíteni, mert hiszen a Toldot
hetiszakaszban is egymással versengőkről van szó, hiszen az ő életzében is volt egy
ilyen időpont, amikor konkurálni kellett. Hirschler Ignácról tudni kell, hogy
szemészorvosként ő volt az első zsidó tagja a Tudományos Akadémiának, azaz neki
nem kellett kikeresztelkednie, vallást váltania ahhoz, hogy ez a tudóstestület
befogadja a tagjai sorába. Ehhez persze kellett a testület egyfajta változása, de
elsősorban az, hogy Hirschler Ignác olyan kiemelkedő tulajdonságokkal bírjon a
hazai szemészetben, ami nem volt megkérdőjelezhető. Azt is érdemes tudni, hogy
Hirscler nem csak a tudománynak élt, hanem azt is tudta, a közösségének, a zsidó
közösségnek is szüksége van rá, ő nagyon aktív volt ezen a téren is. Olyannyira,
hogy a nyilvánvalóan rengeteg munkája mellett elnöke volt a Pesti Izraelita
Hitközségnek, így jelen volt azon a kongresszuson is 1868-69-ben, ahol
Magyarország zsidósága versengő pártokká szakadt. A versengők, ha nem is az
atyai áldást, de a kultuszminiszter jóváhagyását próbálták megszerezni ahhoz, hogy
melyik legyen az az irányzat, amelyiknek a szabályzatát, tantéteteleit,
életkörülményeit a király jóváhagyja. Hirschler egyike volt a jelesek közül ezen a
kongresszuson, minden ülésen jelen volt, egy ideig elnökölte is a kongresszust. Vele
kapcsolatban egy képeslapja van a múzeumnak, ami egy festményről készült, ennek
számomra az is az érdekessége, hogy egy festmény nem csak lóg valahol, ahol
Hirschler Ignácra emlékezik, hanem még képeslapot is kiadtak belőle, azt jelenti, ez
a közösség, amelyik a hitközséget akkor fenntartotta, nagyon fontosnak érezte
Hirschler személyét. Fontosnak érezte azt a történelmi gondolati rendszert, amit az ő
munkássága képviselt. Ezért jelentette meg a Zsidó Múzeum a harmincas években
azt a festményt, amelyik már a gyűjteményéhez tartozott. A célja nem volt más, mint
ezzel a Hirschler portréval közvetítsenek mindenféle hasznos üzeneteket
egymásnak. Ez egy érdekes jelenség, nagyon fontos megérteni azokat az
indítékokat, ami arra vezetett, hogy egy jeles elődjük képét elérhetővé tegyék
mindenki számára egy képeslapon.
D.I.: Hirschler Ignác ezek szerint a zsidó közösségben és a szakmájában is
maradandót alkotott. Én magam rabbiként azon igyekszem, hogy minél több embert
vegyek rá arra, hogy jöjjenek el tanulni a zsinagógába. Ugyanakkor azokra is
gondolni kell, akik ugyan járnak zsinagógába, de nem feltétlenül képzi az életük
részét.
Van-e esetleg olyan javaslata, ha valaki zsidó értelmiségiként, üzletemberként, akár
egy olyan zsidóként, aki érdeklődik a hagyományok iránt, de még nem találta meg a
hidat, ami ezekhez visszavezeti, az hol tudna a leghasznosabban ebbe a zsidó
életbe bekapcsolódni?
T.Zs.: Szerintem ez nem egy másik színtér. Azt gondolom, a XX-XXI. században a
zsidó múzeumok, kulturális intézmények képesek felzárkózni a korábban kialakult
zsidó intézményrendszerhez, aminek részét képezik a zsinagógák. Ezért hiszem azt,
hogy nem múzeumba vagy zsinagógába kell járni, hanem múzeumba is kell járni. Ez
a kettő, ha jól csináljuk, ha jól tekintünk a hagyományainkra, a kultúránkra, akkor ez
kiegészíti egymást. A múzeum egy olyan hely, ahol megismerkedhetünk azokkal a
hagyományokkal, például Hirschler Ignác emlékével, az általa képviselt eszmék
jelenvalóságával, de akár ezeknek az eszméknek a meghaladottságával is. Már azért
is, mert a történelem olyan, hogy egyrészt változik, másrészt meg semmi sem
változik benne. Ezekkel mindig jó szembesülni, találkozni, ennek segítségével lehet
mindig valami olyasmit megtanulni önmagunkból, amit máskor a zsinagógában
tanulunk meg önmagunkból.
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást, találkozzunk a múzeumokban, a
zsinagógákban.
Breuer Péter
