Behár-Behukotáj hetiszakasz 5. kommentár, 5783. Ijár 20. – az omerszámlálás 35. napja

Napi Tóra, saharit

Darvas István

címzett: Dickmann; titkos másolat: én

Behár-Behukotáj hetiszakasz 5. kommentár, 5783. Ijár 20. – az omerszámlálás 35. napja

 

„Ha azt mondjátok: mit eszünk majd a hetedik évben, hiszen nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket? Én áldásomat rendelem nektek a hatodik évben és meghozza a termést három évre” (25:20-21). A föld minden hetedik évben való pihentetése (smita) kapcsán a Tóra jelzi, tisztában van vele az Örökkévaló, hogy a micva sikeres végrehajtásának akadálya lehet a megélhetés okán érzett aggodalom. Rav Joszef Jozel Horowitz jegyzi meg: „valójában az emberi természet jellemzője, hogy rögtön a smita-év végén elkezdjük kérdezgetni: „vajon mit eszünk a következő smita alatt”? Gyakran jóval azelőtt kezdünk aggódni, mint ahogy az tényleg szükséges lenne. Ez az aggodalom valójában meghiúsítja a micva célját, amely az, hogy az emberben elültesse a megértést, nem csupán az ő hatévnyi erőfeszítései eredményeként kerül étel az asztalára, hanem az egész világ az Örökkévalóé, Ő gondoskodik rólunk. Aki hat évig a hetedikre spórol, az kénytelen lesz a smita alatt saját megtakarításaira támaszkodni, és elég küzdelmes éve lesz. Isten csak azokról gondoskodik természetfeletti módon, akik természetfeletti mértékben bíznak benne. Az isteni gondviselés (hásgáhá p’rátit) arányos a Teremtőbe vetett bizalommal. Ahogy a zsoltár (121:5) mondja: „az Örökkévaló az árnyékod” – ha egy ujjadat mozgatod, az árnyékod egy ujjadat mozdítja válaszul. Ha az egész kezedet mozgatod, az árnyékod az egész kezét mozgatja” – vagyis nem csak haszonélvezői, hanem alakítói is vagyunk a gondviselésnek.

 

Szép napot mindenkinek!

 

8.00: Saharit (Hegedűs)