Napi Tóra, RaDar Noáh hetiszakasz 3. kommentár, 5782. Tisri 29.
|
||||
 |
||||
Noáh hetiszakasz 3. kommentár, 5782. Tisri 29.
Tekintettel arra, hogy a héten eddig Noéval kapcsolatban csak kritikus hangvételű kommentárokat idéztem, eljött az ideje, hogy ennek indokáról is szóljunk. A problémát az okozza, hogy a Tóra így jellemzi hősünket: „Noé igaz ember volt, tökéletes a nemzedékében”, aminek a második fele nem teszi egyértelművé, hogy mit hangsúlyoz: azt, hogy amennyiben más nemzedékben élt volna, akkor nem számított volna igaznak, vagy azt, hogy egy ilyen alacsony erkölcsi színvonalon lévő generáció tagjaként különleges érdem igaz embernek maradni? A múlt héten olvastuk: „mondta az Örökkévaló: ne maradjon szellemem az emberben örökké, mivel ő test is, azért legyenek napjai százhúsz év” (6:3). Elsőre úgy tűnik, nem csupán nekünk, hanem még a híres kommentátor Ibn Ezra számára is, hogy Isten ezzel a kijelentésével az ember születéskor várható legmagasabb élettartamát határozza meg százhúsz esztendőben, azonban mások (Rási, Rámbán) szerint nem teljesen erről van szó. Szerintük ugyanis a szöveg arról beszél, hogy Isten százhúsz évet adott Noénak az emberiség túlélését jelentő bárka megépítésére, ezáltal pedig az emberiségnek, hogy megtérjen. Százhúsz év még ebben a generációban is hosszú időnek számított, egyben lehetőségnek is, részint a rossz útra tévedteknek, hogy megtérjenek, részint Noénak, hogy visszaterelje kortársait a helyes útra. Mestereinknek szerint ezzel a tevékenységével volt a gond, nem sikerült jobb belátásra bírnia a tömegeket, de – ahogyan ezt az elmúlt napok kommentárjaiban láthattuk – ennél is jobban fájlalják, hogy nem imádkozott a vétkesekért. Az emberiség tragikus végét jelentő özönvíz bekövetkezése okán ez elképzelhető és elfogadható felvetésnek látszik, de azért nem teljesen meggyőző, mert maga a Tóra nevezte igaz embernek (cádik) Noét. Folyt. köv.
Szép napot mindenkinek!
19.00: RaDar
