Napi Tóra
|
9 |
|||
Váethánán hetiszakasz 3. kommentár, 5781. Menáhem Áv 11.
… „mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz” (6:7). A Talmud (Bráhot 10b) egyik híres vitája akörül zajlik Hillél és Sámmáj között, hogy milyen testhelyzetben kell mondani a Smá imát. A tórai szövegből az utóbbi arra következtetett, hogy este fekve, reggel pedig állva. Hillél szerint a szöveg nem a pozíciót, hanem azt határozza meg, hogy mikor kell Smá-t mondani, abban az időben, amikor az emberek általában lefekszenek, vagyis este, és akkor, amikor kelni szoktak, tehát reggel. A Talmud, majd a háláhá határozottan rögzíti, hogy Hillél-t követjük ebben a kérdésben. Különböző szokások alakultak ki, vannak, akik állva, mások ülve szeretik, vagy gondolják helyesnek elmondani legszentebb imáink egyikét. Ámrám gáon (9-edik század) az ülő testhelyzetet preferálta: „Szokás, hogy amikor halandó király rendeleteit felolvassák, akkor mindenki felhagy azzal, amivel éppen foglalkozik, hogy a város főterén állva meghallgassa az uralkodó szavait. A midrás szerint Isten nem akar minket megzavarni azzal, hogy csak állva teljesíthessük e kötelességünket: „nem kell állnotok a főtéren, mondjátok el otthonaitokban ülve, vagy ha éppen úton jártok, a lefekvés és a felkelés idején”. Láthatjuk- írja Ámrám gáon, hogy Isten nem várja el, hogy felálljunk. Akkor egy ember miért akarna „jámborabb” lenni az Örökkévalónál?
Szép napot mindenkinek!
