Napi Tóra
|
 |
|||
Mátot-Mászé hetiszakasz 4. kommentár, 5781. Támmuz 27.
„Ezt a dolgot parancsolta az Örökkévaló” (30:2). A vers a tegnapi, a közelítés új. Rav Klonimus Kalman Epstein írja: mi szükség a fenti kijelentésre? Bárki – Isten ments – azt gondolná, hogy Mózes a saját és nem az Örökkévaló gondolatait továbbította Izrael népe felé? A „dolog” kifejezés így hangzik héberül: (dávár), ami azt is jelenti, hogy „szó”. A Tóra a folytatásban a fogadalmak feloldásáról beszél, és a dávár kifejezés pedig arra vonatkozik, hogy a feloldásnak szóban kell történnie. Például, ha egy ember megfogadja, hogy nem eszik többet almát, akkor ez nem oldható fel annyival, hogy a rabbi megeteti az illetőt egy almával, hanem előtte ki kell mondja: „engedélyezett számodra”. „Nem értékeljük eléggé a beszéd erejét” – teszi hozzá Rav Epstein. A Tórában sok olyan törvény létezik, amely cselekvést igényel, sátorban kell lakozni, vagy imaszíjat kell kötni, stb. Más törvények viszont a kimondott szótól függenek. Például, amikor valaki a „poklosság” betegségének jeleit látta. magán, el kellett mennie a kohénhoz, és csak akkor számított tisztátalannak („támé”), amikor a kohén annak minősítette. Hasonlóképpen, a jelek eltűnése után a tisztátalanság jogi vonzata egészen addig érvényben maradt, amíg a kohén ki nem mondta az adott személyről, hogy táhor, vagyis tiszta. A rabbi ezzel zárta gondolatát: „ilyen hatással lehet egy-egy szó a másik ember életére”.
Szép napot mindenkinek!
