Napi Tóra
|
 |
|||
K”K,
Hukát-Bálák hetiszakasz 3. kommentár, 5780. Támmuz 8.
„És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: mivel nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam” (20:12). A Ramban szerint az volt a baj (4.), hogy Mózesék a sziklára csapás előtt egybek közt ezt is mondták (uo. 10): „Vajon ebből a sziklából hozzunk ki nektek vizet”? Ezzel az a gond, hogy azt a téves benyomást eredményezhette, hogy ők fakasztanak vizet, és nem Isten, vagyis tényleg nem szentelték meg az Örökkévalót Izrael fiainak szemei előtt. Bár nem kérdés, Mózes és Áron tisztában voltak azzal, hogy ők az isteni akarat eszközei, de ebben az esetben ez a tudásuk valóban nem tükröződött szavaikban, aminek Ibn Ezra szerint az volt az oka (8.), hogy Mózes a panaszkodó zsidók iránti haragja hatására a szükségesnél kevésbé ragaszkodott Istenhez a vízfakasztás idején. Persze az is lehet, (5.) nem kellett volna kétszer rácsapni a sziklára, hanem csak egyszer, és az sem kizárható (6.), hogy Mózesnek és Áronnak – Izrael népéhez hasonlóan – a felfakadó víz látványára dicséneket kellett volna zengeni. Mint ahogy a „nemzedék bölcseinek egyike” (אחד מחכמי דור) által említettekkel (10.) is egyet lehet érteni, mert azt mondta, hogy Mózes és Áron egyáltalán nem vétkezett, de nemzedékük bűnei miatt nem léphettek be az Országba.
Szép napot mindenkinek!
