Napi Tóra, esti ima
![]() |
x |
|
||||
![]() |
K”K,
Cáv hetiszakasz 5. kommentár, 5780. Niszán 8.
Szóval, miért kellett az előző nap hamuját „ünnepélyesen” eltávolítani? Ráv Samson Rafael Hirsch írja, hogy a Tóra ezáltal akarja megtanítani, hogy a tegnapi szolgálat (avoda) jelentősége nem vész el a következő reggel kezdetén. Napjainkban az a jellemző szemlélet, hogy folyamatosan meg akarunk szabadulni a régitől, hogy az újnak ezzel lehetőséget teremtsünk. A mai ismeretek, adatok és információk messze meghaladják a tegnapi vagy a tavalyi tudást, sőt, időnként az lehet az érzésünk, hogy már percek alatt is hatalmas változások következnek be. Úgy tűnik, hogy „bölcsességünk” olyan gyors ütemben halad előre, hogy az, ami a múlt hónapban vagy akár a múlt héten is fontosnak és jelentőségteljesnek tűnt, ma már a múlté, idejétmúlt, avitt. A Tóra ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a napi szolgálatnak azzal a tudással és felismeréssel kell kezdődnie, hogy elsősorban a tegnapi eseményekre épít. Az oltár tisztításával kapcsolatban vitáztak bölcseink, Rási szerint ezt nem végezték el naponta, de a Rámbám szerint igen. A Rambam nézete alapján mondja Rav Hirsch, hogy miután összekapcsolódtunk örökségünk folytonosságával a szétválasztási felajánlás révén, meg kellett tisztítani a tegnapi hamu oltárát. Szimbolikusan fel kell ismernünk, hogy ma nem szabad támaszkodnunk arra, amit tegnap elértünk. Minden nap hordozza a saját üzenetét, saját kötelezettségeit és lehetőségeit. A múlthoz való kapcsolódás után friss lendülettel kell belépnünk a napba – az új feladatok elvégzésének izgalmával és lelkesedésével. Ugyanakkor mindig emlékeznünk kell arra, hogy szánjunk egy pillanatot a tegnapi hamunak, amely ott pihen a rámpa mellett.
Szép napot mindenkinek!
Minden este (vasárnap-csütörtök) 19 órakor közös mááriv, mindenkit szeretettel várunk itt:
Meeting ID: 899 290 6955