ZSIDÓ témák Sajtófigyelés 2020. március 10.
Magyarország
hvg.hu
„Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy megszülettem ott, ahol annyian meghaltak”
hvg.hu/elet/20200309_Lelkiismeretfurdalasom_volt_hogy_megszulettem_ott_ahol_annyian_meghaltak
Azt mondja, az élet teli van csodával. Vele a legelső akkor történt, amikor megszületett: egy koncentrációs táborban, a béke első napján. Vadas Vera, a Zsidó Művészeti Napok igazgatója azt vallja, mutassunk meg mindent, ami a zsidó kultúrával széppé tehető. De tudja azt is, hogy az élethez szerencse is kell.
hvg.hu: Mikor hallott először születése történetéről?
Vadas Vera: Gyerekkoromban anyukám és apukám a haláltáborbeli „életről” is mesélt.
hvg.hu: Hogy lehetett ebből meséket szőni?
- V.: Nem zárták magukba a történteket, és az, hogy meséltek róla, őket is segítette a szörnyűségek feldolgozásában, feloldásában. Biztos látta Az élet szép című filmet – én ugyanezt éltem meg. Ahogy anyukám és apukám ezt az egészet tudatosították bennem, nem úgy jött le, mint egy holokauszttörténet. Számukra örök tapasztalat volt, amin keresztülmentek, és nekik valóban ritka happy end lett, hiszen ketten mentek el, és hárman jöttünk haza. Ilyen értelemben érthető volt a boldogságuk. Sikerült legyőzniük a pusztítást, az embertelenséget, a halált. 1944 decemberében deportálták őket az óbudai téglagyárból. Anyu a nővérével került egy vagonba. Apukám minden lehetséges módon kerestette őket a kéthetes, szörnyűségekkel teli úton, ahol minden egyes megállás alkalmával halottak hullottak ki a vagonokból, Végül élve megtalálta őket, és már együtt érkeztek meg Bergen-Belsenbe. Ott voltak ’45 áprilisáig.
Amikor az angol csapatok már nagyon közel voltak a táborhoz, a nácik áthurcolták őket Theresienstadtba, ami 1945 áprilisára már gyűjtőhely volt. Ez volt az utolsó állomás, ahol még tartották magukat a németek. Anyu ott rabkórházba került, 34 kilósan, egy cseh zsidó raborvos keze közé. Ott 2 kiló 40 dekával születtem, ami tulajdonképp normál súly, de hihetetlen történet. Nem lehetett észrevenni a rabok között a terhességét, mert mindenkinek el volt torzulva a teste. Emellett anyunak segítettek is a rabtársai: titkolták, takargatták és védték.
hvg.hu: Akkor sok emberséggel is találkozott a lágerben.
- V.: Igen! Azt hiszem, másképp nem lehetett volna túlélni. A táborban szült meg, a béke első napján. Május 8-án felszabadult a tábor, és én május 9-én születtem. Így lett a nevem Vera Viktória.
Az, hogy én ott megszülettem, nem az én érdemem. Nem tehetek róla, nem én irányítottam a sorsom.
hvg.hu: Amikor már fel tudta fogni ezt az egészet, mit adott önnek?
- V.: Mindig úgy éreztem, hogy különleges vagyok – vagy inkább szerencsés –, mert a haláltáborokban nem sok gyerek maradt életben. 16 éves voltam, amikor az Antifasiszta Szövetség kivitt Terezínbe, egy csoport tagjaként, megnézni a lágert. A csoportomból az nők vagy a gyereküket, vagy a férjüket ott vesztették el. Szörnyű élmény volt szembesülnöm azzal, hogy olyan helyen születtem, ahol végig halál aratott. Az egész város egy hatalmas temető… Ez a cseh kisváros mint a szülővárosom gondoskodik arról egész életem során, nap mint nap, hogy ne tudjak megfeledkezni arról, honnan jöttem. 16 évesen a város díszpolgára lettem, és nem mondhatom, hogy büszkeséggel tölt el.
hvg.hu: Egyfajta bűntudat?
- V.: Kicsit. Valahol bennem volt, hogy ezt meg kell szolgálnom. Valamit nyújtanom kell cserébe azért, hogy ott megszülethettem.
hvg.hu: Ebből jött a zsidó öntudat?
- V.: Büszke voltam rá, hogy zsidó vagyok, soha nem titkoltam. A szüleim lelkileg megerősödve kerültek ki a koncentrációs táborból, és amikor már felnőtt fejjel megkérdeztem anyámat, hogy tudott erről így beszélni, és olyan meséket mondani nekem, mintha ez a sok szörnyűség, embertelenség nem velük történt volna, nagyon egyszerű választ adott: fiatalok voltunk, optimisták, erősnek hittük magunkat, és a borzalmak között is arra gondoltunk, hogy ez nem tarthat sokáig, és nem maradhat megtorlatlanul.
hvg.hu: Hogyan szólt egy ilyen mese?
- V.: A mese alatt azt értem, hogy sztoriztak róla, kifogyhatatlanul. Hogy ment a szerelvény Bergen-Belsenből Theresienstadt felé, légitámadás érte a vonatot, és mindenkit kizavartak a mezőkre. Apu fölfedezte, hogy az egyik vagonban élelmiszer van. Berohant ebbe a vagonba, és boldogan talált rá a becsomagolt kenyerekre, amelyeket az ablakon dobált ki a többieknek. De mire arra került volna a sor, hogy ő is valamihez hozzájusson, rabtársai már szétfutottak, és őrá csak egy SS puskacső meredt, amivel jól megverték.
hvg.hu: Erre ön hogyan reagált?
- V.: Nagyon szomorú voltam. Beleképzeltem magam, hogy veszélyezteti az életét, vállalja, hogy egy náci lepuffantja, és a kiadogatott kenyeret elvitték, neki egy darab sem maradt. Ugyanakkor nagy büszkeség is volt bennem, hogy apukám ilyen bátor. Mindent megpróbált, hogy terhes felesége valami élelemhez jusson. Éjszaka kilopódzott a havas mezőre, és a tíz körmével vájta ki a fagyott földből a dörrgemüse nevű répát, amiből levest tudtak készíteni. Ez a koszos, földdel átitatott marharépa fejedelmi étel volt számukra. Aztán örült, hogy megúszta a kalandot egy kiadós veréssel, és az SS-katona nem lőtte agyon.
hvg.hu: Mit hoztak magukkal a szülei – egyfajta összegzésként – ebből a szörnyűségből?
- V.: Azt, hogy az élet szép. És ezt sugallták nekem is. A történetek sora mindig azzal fejeződött be, hogy azon a reggelen, amikor én megszülettem, május 9-én, a rabok ledöntötték a tábor szögesdrót kerítését, és magukhoz ölelték a felszabadító orosz katonákat. Ez a kép, a felszabadulás képe vizuálisan is mindig megjelent előttem. Általában azt kértem a szüleimtől, hogy meséljék el sokszor a végét ennek a történetnek. Ez a kérésem a zsidó vallástól sem áll távol, hiszen mi hátulról előre olvasunk. Ezt a mesét a gyerekeim és unokáim is sokszor hallották.
Sokáig azt mondtam, a történetemet nem akarom közzétenni, mert az ellen fordítható, amiért küzdök, hogy a soát ne feledjük soha. S mondhatják, hogy „akkor az nem is volt olyan rossz, ha ott megszületett, meg még életben maradt! Fel is nőtt, és a szülei megmaradtak!” Sokáig nem akartam erről nyilatkozni, és lelkiismeret-furdalásom volt, hogy megszülettem ott, ahol annyian meghaltak. Persze, mint ahogy egyetlen zsidó család, a miénk sem úszta meg veszteség nélkül. Anyámnak három testvére, apámnak ugyancsak három testvére nem jött vissza, pedig ők is fiatalok és erősek voltak. De az élethez szerencse kell.
hvg.hu: Hogyan reagálnak mások a zsidóságára?
- V.: Ez inkább a fiatal koromban volt téma, de különbözően. Volt, aki elcsodálkozott, és azt mondta: „Jé, te is zsidó vagy? Pedig olyan rendes ember vagy!” Volt, aki azt mondta: „Na és? Nincs ebben semmi különleges!” És volt, aki csak elhúzta a száját és továbbállt. (nevet)
hvg.hu: Amikor létrehozta a Zsidó Nyári Fesztivált, milyen késztetés állt mögötte?
- V.: Közgazdászként végeztem, és sokáig dolgoztam az Országos Idegenforgalmi Hivatalban. Részese voltam a Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) létrehozásának, és állandóan szembetalálkoztam azzal, hogy egyre több zsidó zeneszerző, író, festő, művész életével foglalkozunk. És jött is a gondolat, hogy kellene csinálni egy zsidó fesztivált, amely kifejezetten a zsidó kultúrát mutatja be.
hvg.hu: Mik voltak az első reakciók egy zsidónak elnevezett rendezvényre?
- V.: A zsidó szó korábban mindig negatív jelzőként jelent meg, halkan, suttogva mondták az emberek – hangosan nem is merték. Amikor óriásplakátokon kiírtuk a kultúra jelzőjeként, mint Zsidó Nyári Fesztivált, először döbbenetet váltott ki. Óvtak, hogy nem kéne csinálni, mert rossz lesz a visszhangja, ha ennyire hangsúlyozzuk. De semmi negatív reakció nem volt.
hvg.hu: Tehát a kultúra és a művészet a híd?
- V.: Ez a fesztivál nemcsak zsidóknak szól, hanem mindenkinek, aki a kultúrát szereti. Amikor 23 éve elindítottam a Zsidó Nyári Fesztivált, az volt az üzenet, hogy az ezerarcú zsidó kultúrát mutassuk be. Nem a bánatot és a holokauszt szenvedéseit, hanem hogy megmutassuk magunkat az öröm és a kimeríthetetlen kulturális gazdagság oldaláról, ami úgy olvad össze a magyar kultúrával, mint a flódni rétegei.
Amikor a fesztivál megszületett, akkor még önmagában különlegességnek számított, úttörőnek. Ma már van zsidó színház, sóletfesztivál, zsidó filmnapok, sokfajta színes zsidó kulturális esemény, és ezzel párhuzamosan, az izraeli művészet is helyet kapott. A diaszpóra nincs Izrael nélkül, és Izrael sincs a diaszpóra nélkül. Ezért nagyon fontos, hogy a zsidó és az izraeli kultúrát is bemutassuk. Idén a Zsidó Művészeti Napokra a Hegedűs a háztetőn című musical érkezik Izraelből. Magyarországon ezt a művet sokszor, sok helyen bemutatták már, de az izraelieknek más a temperamentumuk, ők a klasszikusból is kortársat csinálnak. Azért, mert ez egy ilyen ország. Fiatal, de lakóinak ötezer éves múltjuk van.
hvg.hu: Tizenhét évig szervezte a Zsidó Nyári Fesztivált, majd azt nyilatkozta, a rendezvény kinőtte a kereteit.
- V.: Igen. A fesztivál a gyerekem volt, dédelgettem, felneveltem, útjára engedtem, elengedtem. De mivel szerencsés vagyok – és ezt ugye nem kell bizonygatnom –, az élet új lehetőségeket kínált térben és időben, ezért folytattam a zsidó kultúra ápolását, létrehoztam egy új, fiatalos brandet, a Zsidó Művészeti Napokat (ZsiMü), ami most öt éve indult el. S nagyon jól működik, mert a zsidó kultúra kimeríthetetlen.
hvg.hu: A holokauszt témához új megvilágításból nyúlni nehéz.
- V.: Valóban nehéz, mert ez egy nagyon érzékeny téma. A világtörténelem legnagyobb népirtásáról van szó. Sokan, sokféleképpen nyúlnak hozzá, és ahogy távolodunk az eseménytől, egyre több forrás nyílik meg, egyre többen tárulkoznak föl. Ezzel egyidejűleg azonban vannak holokauszttagadók is. A megemlékezések új formái jelennek meg a művészet minden ágában. És nekünk egyre hangosabbnak kell lennünk, hogy elnyomjuk a tagadás hangjait.
hvg.hu: Mit tekint az eddigi talán legemlékezetesebb ZsiMü produkciónak?
- V.: A Defiant Requiemet (Ellenálló Requiem), Verdi gyászmiséjének bemutatását a Vígszínházban 2017-ben. A Defiant Requiem Alapítványt azzal a céllal hívták életre Amerikában, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek a terezíni koncentrációs táborban életre hívott énekkara, zenekarra. Tagjai a Requiem betanulásával tartották magukat életben. Rafael Schaechter cseh zsidó zeneszerző és karmester tanította be az ott élő rabokat erre a műre, hogy amikor a vöröskereszt képviselői ellátogatnak a Sonderlagerbe, elénekelhessék nekik mindazt, amit szóban nem mondhatnak el. Ezért lett az előadás címe Ellenálló Requiem.
A produkció közben, egy montázsfilmben az egykori, életben maradt rabok mondják el, hogy a nehéz napi robot után, rettenetes körülmények között, éhezve, szomjazva, meggyötörve, éjszakánként még volt erejük próbálni, sőt, boldoggá tette őket az ének, a zene. Ez jelentette számukra a kapcsolódást egykori civil életükhöz, ez jelentette számukra azt, hogy még élnek. Rafael Schaechtert és az énekkar nagy részét Terezínből az előadás után továbbvitték Auschwitzba, ahol meggyilkolták őket.
hvg.hu: Hol van ön a ZsiMüben? Hol látja magát benne?
- V.: Három gyerekem van és négy unokám. Hármuk Izraelben, egy Budapesten. Fontos számomra, hogy az örökségüket, a zsidó kultúrát, a zsidó hagyományokat velük együtt ápoljam, erősítsem. A ZsiMü egy összművészeti fesztivál, az ezerarcú zsidó kultúrát hivatott tükrözni. Idén új esttel köszönt be Horgas Eszter, Náray Erika Oscar-díjas dalokkal és sztorikkal érkezik, a Budapest Bár pedig Grecsó Krisztiánnal lép fel.
hvg.hu: Művészettel hatni lehet, és ennek súlya, felelőssége is van.
- V.: Abban hiszek, hogy foglalkozzunk a művészettel, mutassunk be mindent, ami a zsidó kultúrával széppé tehető, az embereket bűvöljük el, és barátkoztassuk meg mindennel, ami zsidó. A zsidó hagyományt is mutassuk be, de ne direkt módon: ne akarjunk agyat mosni. Hagyjuk az embereket gondolkodni! Jöjjenek rá maguktól, mit miért mondunk és csinálunk.
hvg.hu: Szóval hisz abban, hogy…
- V.: …hogy van még feladat.
Hosszabb távon csak az oktatással lehet eredményt elérni – A Tett és Védelem Alapítvány az antiszemita gyűlöletcselekményeket vizsgálja szerte Európában
Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) titkára a Heti Tv Pirkadat című műsorában az általuk végzett kutatásokról, valamint egy párizsi konferenciáról is beszélt.
A TEV folyamatosan monitorozza a rasszizmus és az antiszemitizmus alakulását szerte Európában, mindezekről, a tapasztalatokról legutóbb két nemzetközi konferenciát is szerveztek. Ezek egyikét Párizsban rendezték meg a European Jewish Association (EJA) ernyőszervezettel közösen. Itt jelentette be a TEV a Tett és Védelem Liga megalakítását, amely Brüsszelben működik, aminek az irányítását az EMIH látja el. A Liga hét országban készít antiszemita incidens monitoring reportot, mellette pedig egy 16 országra kiterjedő nemzetközi kutatást is elvégzett, itt az érintett országokban meglévő antiszemita előítéletességet vizsgálták.
Szalai Kálmán hozzátette, Párizsban éppen arról beszélgettek, mik azok a jelenségek, amelyek az európai antiszemitizmust körbeírják, ezek közül az egyik legújabb az Izrael-ellenesség. A TEV és a Liga alapvetően már azt is antiszemitizmusnak tekinti, ha valakik kétségbe vonják Izrael jogát a saját biztonságához, a határai védelméhez, de idesorolják a BDS mozgalmat is, ami az izraeli árucikkek bojkottjára szólít fel, a TEV titkára szerint érdekes kérdést vet fel, ha az izraeliek megtalálják a koronavírus ellenszerét, akkor erre is bojkottot hirdetnek-e.
Szalai Kálmán elmondta azt is, az általuk végzett kutatásban kifejezetten az Izraellel kapcsolatos álláspontokra is rákérdeztek, érdekes adatok születtek. Az európai lakosság 29 százaléka ért egyet azzal, hogy Izraelnek joga van a saját biztonságára, ellenben 20 százalék szerint ehhez nincs joga. Arra a felvetésre, mely szerint az izraeliek úgy viselkednek a palesztinokkal, mint a nácik, a válaszadók 20 százaléka igennel felelt. Mindezen gondolkodás ellen tenni kell, erről beszéltek Párizsban is, ahol arra jutottak, hosszabb távon csak az oktatással lehet eredményt elérni.
Ami az európai antiszemita gyűlöletcselekményeket illeti, a TEV titkára elmondta, Angliában 1800 ilyen esetet azonosítottak, hasonló nagyságrendben fordultak ilyenek elő Németországban is.
A TEV Magyarországon is folytat monitoringot, mellette az oktatásra és a jogvédelemre is jelentős hangsúlyt fektetnek. Itthon a tavalyai évben 35 antiszemita gyűlöletcselekményt azonosítottak, de az is igaz, hogy kevesebb jogi eljárás folyt ezen cselekmények ellen, mint előtte. Hozzátette, a hatóságok minden ügyet, minden bejelentést komolyan megvizsgáltak, az már egy másik kérdés, hogy ezek végeredményét illetően más véleményen vannak, mint a TEV. Szalai Kálmán kifejtette, mindenkit arra bátorítanak, hogy bármiféle inzultus éri őket, akár zsidók, akár nem azok, tegyenek bejelentést, még akkor is, ha nem minden antiszemita cselekmény üti meg a jogi eljárás indításának a mértékét.
A TEV kiadott egy nyilatkozatot a Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban, amiben leírták, leginkább a szakmának kellene egyetértésre jutnia, az alapítvány megvárja ezt a szakmai vitát, mielőtt kifejtik az álláspontjukat.
Azt is megjegyezte a szervezet titkára, hogy az antiszemitizmus megítélésével kapcsolatban a zsidó szervezetek között nincsen semmilyen különbség.
neokohn.hu
Hogyan lett az EMIH Izrael ügyének szószólója Magyarországon?
neokohn.hu/2020/03/10/hogyan-lett-az-emih-izrael-ugyenek-szoszoloja-magyarorszagon/
Veszprémy László Bernát
Miközben a neológia egyre inkább távolodik Izrael ügyének markáns közéleti képviseletétől, a hazai haszid ortodoxia – azon belül is az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség – Magyar Zsidók Szövetsége (EMIH) – egyre nagyobb szeletet hasít ki az Izrael-barát diskurzusból.
Lapunk nemrég – a magyar-zsidó sajtóban egyedül – nagy figyelmet keltve részletesen elemezte a hazai neológia Izraelhez való bonyolult viszonyának friss alakulását. Személyesen a magyarországi zsidó szervezetektől független szemlélőként érdemesnek látom megvizsgálni, hogyan is alakult a Izraellel kapcsolatos kommunikáció a „másik” zsidó egyház, az EMIH táján.
Mint ahogyan azzal a magyar zsidóság ügyei iránt tájékozódni kívánó olvasó bizonyára tisztában van, az EMIH szellemi gyökereit a Chabad Lubavics haszid zsidó irányzat (Chabad) adja, melyet Liadi Snéor Zálmán alapított a polgári naptár szerint 1775-ben. A mozgalom célja napjainkban a hagyománytól és a zsidó közösségektől távol került zsidók bevonása a közösségi életbe.
A fenti definícióban nem szerepel Izrael, és ez voltaképpen igen lényegi dolog:
a Chabadnak ugyanis nincsen markáns hozzáállása Izraelhez, nézetük a cionizmushoz való ortodox viszonyok igen széles skáláján – mely az agresszív elutasítástól a messianisztikus nacionalizmusig terjed – a nem-cionista álláspontokhoz sorolható.
Ez nem olyan elutasító, mint mondjuk a szatmári haszidoké vagy egyes litvis csoportoké (lásd: Neturej Karta), de nem is olyan lelkes, mint egyes telepes mozgalmaké.
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija voltaképpen igen tömören összefoglalt a Chabad álláspontját egy 2010-es olvasói kérdésre írt válaszában: „A Chabad alapvetően nem tartja követendőnek Herzl cionista ideológiáját. Ez az azonban távolról sem jelenti azt, hogy elítélné Izrael Államát vagy hasonlót”.
A Chabad oldalán szintúgy hosszú példákon keresztül lehet tájékozódni az utolsó Rebbe, Menachem Mendel Schneerson Izraelhez való hozzáállása kapcsán: a Rebbe nem tiltotta expliciten az Izraelben való letelepedést, ő viszont nem látogatta meg a zsidó államot.
Kiegyensúlyozott álláspont ez, mely nem mozdult el sem a Neturej Karta Izraelt gyalázó, zászlaját égető pozíciója, sem pedig a telepes mozgalom vallásos nacionalizmusa felé. A szekuláris cionizmust elutasította, míg a vallási kötődést Izrael földjéhez nagyon fontosnak tartotta, akárcsak a minden jelentős izraeli politikussal való kapcsolattartást, az izraeli politika kommentálását.
A távolságtartás oka a korai cionizmus szekuláris jellegében keresendő. Ugyan létezett vallásos cionista mozgalom (Mizrachi) és Herzl Tivadar is tett gesztusokat a vallásosok felé, a cionista mozgalom egyik központi tételét, miszerint létezik zsidó nemzet zsidó vallás nélkül is, az ortodox zsidó világnézet mindig is elutasította. A vallásos cionisták között is sokan úgy tartják Avraham Jicak Kuk rabbi után, hogy a szekuláris Izrael a „szamár”, melynek hátán majd eljön a messiás.
A Chabad a szekuláris államra nem tekint a messiás eljövetelének jeleként (mint a vallásos cionisták), sem pedig akadályaként (mint a Neturej Karta), ellenben tekint biztonsági kérdésként.
Ez fontos megfontolás: Izraelben él ma a világ zsidó lakosságának fele, a zsidó élet megóvása pedig kiemelten fontos a judaizmusban, a szombatot például egyedül a zsidó élet megóvásáért lehet megszegni. Erre utalt Shlomo Kesselman chabados szerző cikkében (angolul lásd itt, rossz magyar fordításban itt), melyben a Chabad és a cionizmus kapcsolatáról írt:
„A tény, hogy több millió zsidó telepedett le Izraelben, az ország sorsához kötötte az ott élő zsidóság sorsát, és ezért az országot támogatni kell. Így hát a Chabad Izrael-barát lett, mert zsidóbarátok is vagyunk, és a két ügyet már nem lehet elválasztani”.
Mint azonban azt a szerző is hangsúlyozza, ettől még semmi nem változott a Chabad cionizmushoz való hozzáállásában, hiszen a Tóra nem változott meg attól, hogy több millió zsidó alijázott.
Eközben Magyarországon érdekes jelenségre lehet figyelmes az ember. A hazai Chabad egyre aktívabban vesz részt az Izrael-párti közéleti kommunikációban, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök magyarországi látogatásakor külön találkozott is Köves Slomóval. A Chabad kötelékébe tartozó emberek vezetik a Likud Magyarország egyesületet, és az EMIH-hez köthető médiafelületeken vállaltan Izrael-barát kommunikáció, az anticionizmus közéleti elítélése zajlik.
A Chabad különböző országokban létesült ágazatai között persze mindig lehetnek finom eltérések, az Egyesült Államokban is vannak Chabad-közeli egyének a demokraták és a republikánusok oldalán is, stb.
Mindez azonban markáns üzenet, s különösen lényeges a Likuddal ápolt jó kapcsolat, hiszen a Likud a cionista jobboldalnak éppen a szekuláris ágát képviseli történeti értelemben. (Napjainkra Netanjahu azonban a „vallásos-nemzeti” blokknak nevezett pártok fő figurája, s egyik fő ellenlábasa a szekuláris cionista tradíciót erősebben képviselő Avigdor Liberman – a kormányválságot okozó egyik fő ok tehát pont a vallásos-szekuláris törésvonal az izraeli jobboldalon belül).
Mi okozza vajon a markánsan Izrael-barát irányba való elmozdulást a hazai Chabad táján?
A válasz elsősorban a neológ fősodrat Izrael-kritikus hangjának megerősödésében és a hazai cionista szervezetek kiüresedésében, irrelevánssá válásában keresendő. Előbbiről már részletesen írtunk, utóbbi azonban szintúgy nem elhanyagolható jelenség. A Magyarországi Cionista Szövetség látható tevékenység nélküli szervezet, komoly médiafigyelmet egyedül az keltett körülötte 2016-ban, amikor a Cionista Világszövetség budapesti ülésének szervezésében nem kaptak szerepet.
Ráadásul a cionista fogalom egyre inkább kiüresedik nem csak nyugaton (erről itt és itt írtunk), de a hazai térben is. A Magyarországi Cionista Szövetség tagszervezetei közül a Maromnak 2017-ben volt botránya, amikor palesztin propaganda vetítését hirdették meg a közösség által fenntartott Aurórában, és egy évre rá hasonló helyzetbe került a Magyarországi Cionista Szövetség másik tagszervezete, a Kidma is.
Ahhoz tehát, hogy egy alapvetően nem-cionista szervezet – mint a Chabad – Izrael szószólójaként jelenhessen meg a hazai közéletben, egyszerűen nem kell elkövetnie ugyanezeket a hibákat: nem kell nyilvánosan kiállni az Izrael legitimitását elvitató palesztin propaganda mellett, továbbá nem kell méltatlanul nyilvános kritikával illetnie Izrael államot.
Izraelt természetesen lehet józanul és mértékkel kritizálni, de mindig észben kell tartani, hogy a nem-zsidó olvasótábor nem tud különbséget tenni a belső zsidó diskurzus és a teljes elítélés között, ráadásul az Izraelt kritizáló zsidó megszólalókra mindig előszeretettel csapnak le az antiszemita zugfórumok, alátámasztandó saját előítéleteiket.
Nem különösebben nehéz terep ez, hiszen ugyanazt kell tennie a Chabadnak, mint eddig is, és ez a korábbi, mára súlytalanná váló cionista körök és az Izrael-kritika irányába sodródó neológia által hagyott üres tér betöltését eredményezi.
Összegzésképp: a Chabad tehát nem lett cionista, és nem változott meg a véleménye a szekuláris Izraellel kapcsolatban sem. Nem mozdult semennyit, hanem a körülötte lévő világ változott.
A magyarországi cionizmus egykori képviselői elfásultak, és a fejét egyre erősebben felütő aránytalan Izrael-kritika és anticionizmus mellett már egy józan, kiegyensúlyozott Izraelhez való hozzáállás is lelkes cionizmusként hat. Pragmatizmusát nem kell felróni a Chabadnak, hiszen felszólalni Izrael méltatlan kritizálásával szemben nem ütközik alapvető elveivel, pusztán a józan ész által diktált elvárás. Nem az az érdekes, hogy a töretlenül építkező Chabad rátalált erre a piaci résre – az lett volna az érdekes, ha nem talált volna rá.
A két nagy zsidó egyház – a Mazsihisz és az EMIH – bizonyos mértékig saját döntéseik alapján, bizonyos mértékig pedig természetes folyamatok által vájt mederben haladva mozognak. A két lefektetett irány világos, tehát minden szemlélő eldöntheti saját vállalt értékei alapján, melyikkel tud inkább azonosulni.
Hogy az Izraellel – felmérések szerint döntő többségében – szimpatizáló magyar zsidóság hogyan fogja megítélni a két nagy zsidó egyház mozgását, azt az elkövetkezendő idő fogja megmutatni.
(Disclaimer: lapunk tulajdonosa az EMIH-hez kötődő cég)
Külföld
index.hu
Elhalasztják az auschwitzi Élet Menetét a koronavírus miatt
index.hu/kulfold/2020/03/09/lengyelorszag_auschwitz_elet_menete_halasztas_koronavirus/
A koronavírus-járvány miatt elhalasztják idén az április 21-én megtartani tervezett hagyományos auschwitzi Élet Menetét – tájékoztatták hétfőn a szervezők az MTI-t.
Az Élet Menete izraeli elnöke, Shmuel Rosenman szerint a szervezők, miután egyeztettek az illetékes egészségügyi szervekkel és tisztségviselőkkel, „nehéz szívvel kénytelenek” bejelenteni a hagyományos rendezvény elhalasztását, elsősorban a számos résztvevő és a holokauszttúlélők egészségére való tekintettel. Rosenman szerint a nemzetközi eseményen 110, az egész világról érkező küldöttség akart részt venni.
Az Élet Menete az 1988-ban kezdeményezett nemzetközi oktatási program része, a holokauszt 1951-ben létesített világnapjához kötődik.
Lengyelországban 11 koronavírus-fertőzöttről lehet tudni, az országban eddig a betegség miatt még senki nem vesztette életét.
mandiner.hu/cikk/20200309_elhalasztjak_iden_a_hagyomanyos_auschwitzi_elet_menetet
magyarnarancs.hu/katasztrofa/elhalasztjak-a-hagyomanyos-auschwitzi-elet-menetet-127507
nepszava.hu/3069988_elhalasztjak-az-auschwitzi-elet-menetet-a-koronavirus-miatt
