Jitro hetiszakasz 6. kommentár, 5780. Svát 19. Napi Tóra, sábát
 |
x |
|
 |
|||
 |
||||
K”K,
Jitro hetiszakasz 6. kommentár, 5780. Svát 19.
„Másnap leült Mózes törvényt tenni a nép között, és ott állt a nép Mózes körül reggeltől estig” (18:13). Nem csak ebből a versből, a szövegkörnyezetből sem egyértelmű, hogy minek a másnapján ült Mózes törvényt tenni? Rási segít: Jom Kippur másnapján, tehát 2449. Tisri 11-én. Érthető, hogy igyekezett ezen a módon is rendet tenni a fejekben, sűrű féléven voltak túl őseink. 2448. Niszán 15-én elhagyták Egyiptomot, alig egy hét múlva szétnyílt előttük a tenger, hat héttel később, Sziván 6-án tanúi lettek a Kinyilatkoztatásnak, és ezzel még (sajnos) nem volt vége. Negyven nappal a Tóraadás után (Tammuz 17.) elkészítettek az aranyborjút. Mózes ekkor végleg lemondhatott a nyaralás lehetőségéről, helyette a Szináj-hegyen tartózkodott kétszer negyven napot, hogy megbékítse a Teremtőt, és hogy az összetört Kőtáblák helyet újakat készítsen. Jom Kippurkor, az engesztelés napján visszatért Izrael táborába az isteni engesztelés hírével, majd másnap leült a nép tagjainak ügyes, de inkább bajos eseteivel foglalkozni. Talán problémásnak tűnhet, hogy a fent idézett tórai versünk bő másfél fejezettel megelőzi a Tóraadásról szóló részét (20. fejezet), de ez nem megoldhatatlan, mert a talmudi alapelv szerint a Tóra nem (feltétlenül) időrendi sorrendben ír az eseményekről. Egy másik „problémával” a Levus (Rabbi Mordeháj Jaffe/Joffe kb. 1530-1612) foglalkozott: ha egész nap ott ült és ügyintézett, akkor vajon mikor tanult Tórát Mózes? A mester – ez a sábát előestéjén különösen fontos – megnyugtató választ ad: a Talmud (Sábbát 10a) tanítja: ha egy bíra helyesen és igazságosan dönt egy ügyben, annak úgy vesszük mintha egész nap Tórát tanult volna és mintha Isten társa lenne a Teremtés művében. Ennek fényében:
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
péntek
17.00: Tanulás
18.00: Szombatfogadás
szombat
9.00: Sáhárit
gygy: 16.46
szk: 17.53
